Éledezőben a fővárosi élvonalbeli futball

Hosszú évek után újra kijelenthető, hogy viszonylag eredményesen szerepeltek a budapesti csapatok a legjobbak között.

Június első hétvégéjén a végéhez értek az OTP Bank Liga 2012/2013-as szezonjának küzdelmei, és hosszú évek után újra kijelenthető, hogy viszonylag eredményesen szerepeltek a budapesti csapatok a legjobbak között, mivel az első öt helyezett közül hármat a főváros adott idén az NB1-nek. Nézzük végig erősorrendben, hogy miképpen értékelhetik az egyes klubok az ebben az évadban nyújtott teljesítményüket.

Az utolsó fordulóban is komoly küzdelem zajlott a Budapest Honvéd és az MTK között a dobogó legalsó fokának elhódítása érdekében, amely pozíció – a nagy presztízsértékkel bíró bronzérem megszerzésén túl – lehetőséget biztosít arra, hogy az ott végző együttes az Európa Liga selejtezőjében megmutassa a képességeit. Ebből a párharcból  a vörös-feketék kerültek ki ezúttal győztesen, akik 1-1-es döntetlent játszottak a záró körben Szombathelyen, ezért a kék-fehérek hiába diadalmaskodtak a Debrecen ellenében, most meg kellett elégedniük a negyedik hellyel. Kispesten – külső szemlélőként – úgy tűnik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de ne feledjük el, hogy a szép idény ellenére sem kötött békét egymással George F. Hemingway többségi tulajdonos és alakulata ultracsoportjainak tagjai, akik ellen az  üzletember az elmúlt esztendőkben nem egyszer brutális kirohanásokat tett, tehát a harag a szurkolók részéről abszolút érthető. Marco Rossi irányítása alatt egyelőre parádésan futballoznak a tizenkilencedik kerületiek, ráadásul eredményesen teszik a dolgukat, tehát a drukkereknek kedvenceikre egy rossz szavuk sem lehet, ugyanakkor a vezetőséggel fennálló ellentétek rányomják a bélyegüket a mérkőzéseken tapasztalható hangulatra. Ez a folyamat hosszú távon biztosan nem lesz jó hatással a játékosokra sem, így mindenkinek egyfajta “paktum” megkötése lenne az érdeke, de erre még reális lehetőség nem kínálkozik. Addig biztosan nem, amíg az amerikai-magyar származású befektető rendszeresen nyilasnak, nácinak nevezi a leghűségesebb szimpatizánsokat.

A negyedik pozíciót elhódító MTK-nak sincsen mire panaszkodnia, ugyan a Hidegkuti Stadionban ezen évad során sem állítottak be magyar bajnoki nézőcsúcsot, de ahhoz képest, hogy 2011-ben a kiesés miatt szomorkodhattak, a jelenlegi helyezésük nagyszerűnek nevezhető. Főleg úgy, hogy a keret megerősítésére egyáltalán nem fordított nagy hangsúlyt a vezetőség. A Sándor Károly Akadémiáról érkező fiatalok egyre több lehetőséget kapnak a csapatban, ezért más alakulatokból történő transzferek végrehajtására alig-alig van szüksége Garami Józsefnek. Sőt, a tehetségek értékesítéséből akár jelentős bevételekre is szert tehetnek a kék-fehérek.

Rögtön mögöttük végzett a Ferencváros. Magyarország legnagyobb szurkolótáborával rendelkező és a nemzetközi porondon talán legismertebb klubja még messze sem szerepel a dicső múltjához méltóan, de legalább elindultak felfelé a kilencedik kerületiek. Ricardo Moniz irányításával feltámadtak a zöld-fehérek, a holland szakembert gyorsan elfogadták az FTC szimpatizánsai, a gárdát pedig az sem viselte igazán meg, hogy szezon közben kellett új otthon után nézniük az új stadionjuk felépüléséig. Külön örömmel szolgálhat a fradisták számára, hogy az Albert stadionban megvívott utolsó tétmérkőzésükön az Újpestet győzték le drámai találkozón, 2-1-es arányban. Ráadásul trófeával is gazdagodtak idén, hiszen magabiztosan múlták felül a Videotont Székesfehérváron (5-1) a Ligakupa fináléjának keretében. Összességében bizakodóak lehetnek a fradisták már a közeljövőt illetően, ha ugyanolyan rend lesz a klub háza táján, mint mostanság, akkor hamarosan sokkal magasztosabb célokért küzdhetnek majd az élvonalban, mint azt nem olyan régen még reálisan remélhették.

Budapesti szempontból az idény vesztese egyértelműen az Újpest FC. A lilák csupán a kilencedik helyen végeztek a pontvadászatban, és nagyon úgy fest, hogy nem csupán a belga vezetőség, hanem a játékosok is elvesztették a szurkolóik bizalmát, amit rettenetesen nehéz feladatnak ígérkezik visszaszerezni. Az egész tavaszi szezon során nem buzdították szervezetten kedvenceiket az ultrák, ezt elméletileg a hamarosan bevezetésre kerülő szurkolói kártya miatt tették, ám nyugodtan szólhatott volna a lelátón tapasztalható néma csend az együttes labdarúgóinak is. A szezon pozitívuma – a pályaválasztóként még tavaly nyáron drámai körülmények között megnyert városi derbin túl – az lehetett a negyedik kerületieknek, hogy Kabát Péter személyében ők adták az OTP Bank Ligának az év labdarúgóját. Ez azonban meglehetősen sovány vigasz. Június végén Kozma István – korábbi legendás játékosuk – vezetésével kezdi meg a felkészülést az Újpest, ám Roderick Duchatelet tulajdonos jelentős erősítéseket nem ígért, csak fiatal légiósok megszerzését és a költségek konszolidálását tűzte ki célként, ezen hírek pedig nem túlságosan biztatóak a jövőre nézve számukra.

Fővárosiként az elmúlt esztendőkben nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy ennyi csapatunk szerepeljen az NB1 élmezőnyében, a budapesti sportélet haláltusáját vizslatva (labdarúgás szempontjából gondoljunk csak a Csepelre, a Rákospalotára vagy a másodosztályban ragadó Vasasra) már az ilyen apró örömöket is meg kell becsülnünk.

H.Zs.


alfahir.hu

Article source: http://alfahir.hu/eledezoben_a_fovarosi_elvonalbeli_futball