A helységek nevei a mai névbesorolások alapján a földrajzi nevek egyik fajtája.

A helységnevek fontos forrásai a magyar nyelvnek, a történettudománynak, a régészetnek és a néprajznak.

A mai magyar tudományok, nyelvi keletkezésük, kialakulásuk szempontjából nem elemzik a neveinket, így a helységneveket sem. Ennek elsődleges oka a nyelvek genetikai eredetvizsgálata a nyelvcsaládosítás használata, a nyelvfejlődésben, szembe más típusú nyelvelemzési módszerekkel, ennek a vizsgálata kínos eredményekhez vezetne. A magyarországi és a Kárpát medencei helységnevek szinte egytől egyig rávilágítanak, nem csak az adott település, keletkezésére, hanem annak elnevezésének változására, alakulására, állandósulására. A közvetlen magyar nyelvterületeken kívül is léteznek a magyarhoz hasonló elnevezések, melyek a nyelv kiáramlásának a bizonyítékai. Ilyen a tamana kutatás területe. A tamana-kutatás[1] a hivatalost követő, nyelvészi és történészi álláspontok szerint áltudomány.

A helységnevek sokszor tájékoztatnak bennünket a település keletkezéséről, jogi helyzetéről, úrbéri viszonyairól, első birtokosáról, a lakosság egykori nemzetségéről, foglalkozásáról, vallásáról, társadalmi helyzetéről.[2]

Ezeken a tulajdonságokon túl elfelejtenek foglalkozni magának a névnek a kialakulásával, mert az a magyar nyelv gyök szerkezetű felépítéséhez vezet. A nevek kutatása során hibákat követnek azok a nyelvelemzéssel foglalkozók, akik egy- egy adott fogalomhoz kötik a nevek kialakulását. Ilyen szóba jöhető fogalomkőr lehet, egy személy neve, isten vagy istenek neve, esetleg egy adott természeti fogalomkőr, folyók, vizek, fák, hegyek, dombok nevei, egyszóval minden más, egy konkrét(!) tulajdonnévből történő eredeztetés.

A településnevek ezért messzemenően nem lehetnek azonosak a település első okleveles említésével. Egy településnév okleveles említése előtt már hosszabb ideje, kellett, hogy létezzen, mert nem került volna másként említésre.
Az ősi neveink első sorban kéthangú, később háromhangú, gyökszavakból álltak. Ér, Őr, Tó, Báb, Bécs, Pécs, Bács, Tab, Bud, Szár, Bal, Bál, stb. Később ezeknek megjelentek a ragozott és képzett változatai.  Minden toldalék tulajdonságok, viszonyok, hozzáadását jelenti. Ezekre később kitérek részletesen. Ez igaz a honfoglalás kora előtti nevek többségére is, persze ezeknél más hozzá adott toldalékokat, görög, latin, lehet tapasztalni.
A hajdani gyepű rendszerhez köthető neveink még tartalmazzák az ősgyököket Ilyenek az őr, Ár, később az avar korban ezek bővültek megjelentek a következő végződések: -gyepű, -vár, -szoros, árok, -kapu, -torok, -gát, -strázs, -les, -vég öszve tételű helységnevekben. Pl. Ároktő, Kőkapu, Őr, Lövő, Les, Végfalu stb.
A keresztény egyház szervezése is nyomot hagyott a magyar helynévadásban. A falvak egy része felvette védőszentjének a nevét, pl.: Szentkirály (Szent István!), Szentmihály, Szentbenedek, Szentlőrinc stb. Az egyházszervezetre utalnak a Püspöki, Apáti stb. helynevek. E nevek lehetnek egytagúak, mint Monostor, Apáca, Kápolnás, Remete, és összetettek, pl. Révkolostor, Bátmonostor.

Amennyiben látható és könnyűszerrel beazonosítható egy településnév konkrét személyhez, tisztséghez köthető elnevezése akkor vizsgálni kell a személy, vagy tisztségnév forrását, eredetét. A honfoglalás korában gyakori volt a vezérek, törzsek, tisztségek után megnevezni a településeket. Fel kell azonban figyelni, hogy ezek a nevek még nem voltak birtokos viszonyban. Nem álltak a helységek és azok lakói a névadó tulajdonában. Ilyenek, Fajsz, Solt, Nyék, stb.
A kárpátmedencében történő keresztény hittérítéseket követően jelentek meg a személynevekhez köthető birtokos jelzők. Ez két dolgot magyaráz meg, elsősorban azt, hogy a keresztény hittérítések előtt nem létezett birtokos jelzős névadás. Tehát a településnek nem volt tulajdona. A birtokos viszony kifejezése annak a tudatállapotnak a megjelenítése a helységneveinkben, amikor egy települést a gazdájához kötik a település nevével is. Ezek a névadások az ezerkétszázas évektől terjedtek el.  A tulajdonviszony megjelenésének több változata létezett melyek kitűnően kifejezik a településhez köthető viszony módját. Ilyenek: -háza, -laka, -ülése, -hídja, -pataka, -falva[3].  A tulajdonviszony meghatározásánál a nyelvészeink tudatos félrevezetést alkalmazva a név után elhelyezett –i melléknév képzőt, birtokos raggá léptették elő, ezzel megtévesztve a birtokviszony alakulását és alakítva nyelvünk szerkezetét. Tehát az i végződésű nevek nem a tulajdonviszonyra, hanem az elszármazásra utalnak. Egyes körökben divatozott „i” helyett „y” az használata, de ez sem a tulajdonviszonyt, hanem a származást igyekezett bizonyítani. A nemesi neveknél jelenthette a tényleges elszármazást például; Bátori, Mária Terézia korában sok zsidó vett fel Y-ra végződő nevet, Például Karády Később volt időszak, amikor a kormánykörökben elvárás volt az „y” használata. Tehát az „i” birtokviszonyra utalhatott,de nem azt fejezte ki, hanem az elszármazást ilyenformán ezek a nevek melléknévből lettek főnevek.
A legősibb neveink egyike az ősi szakmák nevei, melyek a nyelv fejlődésével változtak. Az elszórt egy két házas tanyavilág szakembereinek a nevei jellemezték a Kárpát medencét. Némelyek változatlanul maradtak és ma is érthetők; Ács, mások, toldalékoltak; Csat Csatár, Fon Fonó, Szánt Szántó, Hal Halász, Szek Szeker Szekeres, Szár[4] Szárszó, stb. A foglalkozásnevek sorra követhetők a társadalom tulajdonviszonyának a szerkezetében. Egyes foglalkozások, tulajdonosai nem tartoztak senkihez, hanem önállóak voltak ilyenek, Hal, Ács, Bél, Ló, Vas, Réz, Méh, Kany, Sarl, Szek, Szék, ezekkel foglalkozók, a legrégibb szakmák.

Elkülöníthetőek a Királyságokhoz köthető foglalkozások Udvarnok, Pohárnok, Lovász, Csatár, Csitár, stb.[5]

Neveink természetes névképzője a „d” hang. Névképző, segédhangzó nélkül járul részint önálló, részint elavult és elvont gyökökhöz, mint: faj-d, hol-d, hó-d, föl-d, csen-d, min-d, gon-d, bár-d, kar-d, mor-d, zor-d, gerez-d stb., továbbá az and, énd, ond, árd összevetett képzőkben, mint: gal-an-d, bel-én-d, bol-on-d, csal-ár-d.
A „d” helynévképző az l, n, r, s, z hangokkal végződő gyökökből az 1200 as évek előtt, hoz létre helységneveket; Tol-d, Szen-d, Szun-d, Ér-d, Udvar-d, Tömör-d, Kakas-d, Farkas-d, Nyáras-d, Köpös-d, Szepez-d. A birtokviszonyok kialakulása után ugyanez a képző kifejezi a birtokviszonyt is a helynevekben; Udvard, Kakasd, Farkasd, Nyárasd az Udvaros, Kakasos, Farkasos, Nyáras –aD, eD helynév képzővel.
A kereszténység terjedése meghatározóvá vált a helységneveinkben. Gyakran megjelenik az egyház a templom jellege, rangja, alakja, színe; Kerekegyháza, Kövesegyháza, Fejéregyháza, Veresegyháza). Egyes helységnevek a település földrajzi fekvésével; Árokalja, Dolina, Dombegyház; a környező patakkal, tóval Feketepatak, Küküllő vár, Tóalmás, Tóhát; erdővel, mocsárral, láppal Almás, Aszaló, Vesszős, Tölgyes, Lápos kapcsolatosak. Később megjelentek az egyházas pusztai szakmák elnevezései után a települések jellemző tevékenységéhez köthető elnevezések. Szöllős, Szerdahely, Vásárhely,

A tulajdonviszonyok változása során a királyok adományaiból telepített települések tulajdonosai adtak nevet, egy pusztának, falunak. Az Osztrák magyar monarchia vetett véget ennek a szokásnak rendeletekkel kezdték szabályozni a települések elnevezései. Ma erről már törvény rendelkezik.

Csütörtök, 2020. január 23.

[1] Tamana-kutatás: A világ területein megtalálható földrajzi, törzsi, családi és személynevek előfordulását vizsgálja.

[2] A falu sorsfordulói, átalakulásai sokszor együtt jártak a név változásával vagy módosulásával. A helységnevek közül Árpádkoriak azok, amelyek önmagukban puszta személynevek, pl. Fajsz, Solt. Hasonlóképpen régiek a törzs- és nemzetségnévvel jelzett települések, pl. Nyék, Megyer.

[3] Később előfordult, hogy a falva alak megrövidült és fa alakban szerepelt (Mihályfa, Péterfa, Ábrahámfa). Ez a változás nem feltétlenül az egyszerűsítés, miatt következett be. A 13–14. sz.-ban alakult irtványközségeknél jelentős a -fája, -vágása, -lehota összetételű helységnevek száma, mely az előző állításnak ellent mod és igazolja a fa alakot.

[4] Szár László nevéből.

[5] Ezek egykori foglalkozására, szolgálatára, adózására utalnak.  Keletkezésük az 1200 as évek után.  Ács, Kádár, pohárnok, Csitár (csatár, pajzskészítő, fegyvergyártó).  Fazekas, Fonó, Födémes (méhes, kaptáros). Gerencsér (fazekas), Halász, Hodász (hódvadász), Szakácsi (szakács). Hőgyész (menyétvadász), Lovászi , Lovász. Madarász, Márcadó (méhsörrel adózó). Ötvös, Pecér (kutyapecér), Halászi (halász), Sarlós, Solymár, Szakács, Szántó, Szekeres, Szöllős, Szücs, Takácsi, Tárnok, Timár, Udvarnok, Vadász, Vasas, Verő (kovács) – helynevek.

Article source: https://blog.kromek.hu/?p=6393

Mars

• A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
  • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
  • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
  • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
  • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
    • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
  • A csillagászatban 4-ik bolygó neve.
• Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
  • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
  • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
• Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. RÉ helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
  • Mégis talán a legjobban a témába vág RÉ mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: RÉ (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
  • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
  • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
• Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
  • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve a magyarúl hangzik.
  • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
• A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
• Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig a névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

A gyökhangokkal:

MRS gyökhangok határozzák meg. Kiejtve eMeReS, MöeRes, MöRöeS, MöRöSö, eMRöeS, eMRöSö, stb. Látható, hogy a magyar tájnyelvben ezek a kiejtett formák nem jelentek meg, jobban mondva én nem ismerem fel. Az ősnyelv valószínű nem tartalmazta a MARS szavunkat.

Gyök képekkel:

A MARS szó egy gyökből és egy kötőszóból áll: a MAR gyök és az S kötőszó.

MAR gyökszó

A MAR gyök a MR gyökhangpárból áll. Kiejtés szerint eMeR, MöeR, MöRö.

1. Mozgást jelentő ige
   1. A marúl,[5] menűl, ficzamik, mondták kimarúlt a karja, kimenűlt kiment. E jelentés után is valószinű, hogy mozgást jelentő ige volt, melyből úgy lett marúl, mint a men igéből menül, lágyítva menyül, szóképe hozzá men-t. Rokon hozzá a franczia marcher= menetelő, sőt a német fahren, forth =tovább, szanszkrit par, pur, =előre nyomúl és görög peirw, pera= felett is.
   2. Ugyanez a szóképe a marha szóban levő MAR gyöknek.
2. Időhatározó: A marad, maraszt igékben időbeli tartósságot, bizonyos állapot azonos folytatását jelenti. MARAD MAR- AD MAR-A MAR-D.
   1. AD
      1. Régiesen ÁD (Huszú egyedi hanggal)
      2. Általában valamit oda nyújt. Lehet tárgyi és szellemi.

• A vásárlásnál a csere egyik fele. AD-VESZ

1. Kínálás: Ad egy pohár bort.
2. Fenyegetés: AD-ok a szemed közé. Ennek oka van. OK!
3. Képző helynévképző od, ed, ěd, öd módosításokkal jár, ú. m. lov-ak Lov-ad, lud-ak Lud-ad, som-ok, Som-od, ölv-ek, Ölv-ed, ěb-ek Ěb-ed, bög-ök Bög-öd. A hangal végződő gyökök után: ád, ód, éd, őd, ud, üd, id: Abád, Ürgéd, Szapud, Gyömrőd stb. Részletek a szótárban.

• Osztó Szánév képző od, ed, öd, főnevekben: harm-ad, nyolc-ad, husz-ad. Az egész osztását: három (ból) egy, négy (ből) egy, öt (ből) egy, stb. Részletek a szótárban.
• Igeképző: ár-ad, horg-ad, lik-ad, vig-ad, fúl-ad, gyúl-ad, forr-ad, ak-ad, ap-ad, borz-ad, stb. Részletek a szótárban.

1. Egyes számban, második személyű birtokrag, melynek hangzója a többes számét követi, s ennélfogva gyökhang után öt ágú: ad, od, ed, ěd, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-ěd, bőr-öd; az egyedi hangokkal, mint a többes k-ja, öszve olvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő, tömlőd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Személyrag: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, Ez a rag nem más, mint a második személynévmás TE, megfordítva ET, ED, módosult mása.
2. Egyes számú második személyrag, a határozott alakú igékben némely idejében és módjában. Párhuzamos társa ED, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-ed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy kérdt-ed, ölt-ed.  Parancsoló módban: irj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, nézz-ed, egy-ed, ölj-ed. Ma már a parancsoló mód képzőjét elhagyva d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. stb.

3. A mara (zúzmara) származékban jelentése a szláv mráz = dér egyezik, de lehet manó is. ZUZMARA. MAR -A
4. MAR-OK, MAR-JA. A négy lábu állatoknak, különösen a lovaknak két első lapockája között kiemelkedő dudorodás, izom. Ugyanezen testrész a szarvasmarhánál TARJ vagy tarja, disznóban nyaktól hát mentén ORJ vagy orja. A ,MAR’ máskép: MARJ, tájszóval: mor, morj. Erdélyben medvehús -nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először harapni. A felsorolt példákban a feldudorodás, kiemelkedés, ami az AR OR módosulva ER, IR, ÚR gyökök egyik jelentése adott, gyökképben, szóképben.
   1. Magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely), borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a
   2. Latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb.
   3. Görögben: oroV (hegy), orJioV (meredek), orJoV, orniV, orw, artaw, airw, keraV, purgoV.
5. MAR -t Mondjuk állatokról, ha, bele harap valamibe, s azt tépi, szaggatja[6], csipkedi. Különösen marnak a vadak, kutyák, kígyók. Ebből a szólás Aki bírja, az marja. Átvitt értelembe rágalmaz, szid, szóval űz, kerget, üldöz. A szegény árvát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom.
   1. A gyök szóképében az R jellemhangként jelenik meg. A nyelvünkben a Rontást jelenti. Ilyenek: Irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb.
   2. Latinban: mordeo és voro.
   3. Görögben: morew, merixw.
   4. szanszkrit: vark (megfog
   5. lenyel), mard (rág), mar vagy már (öl, hal),
   6. német: morden stb.
   7. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.

Az MR gyökhangpár köré épült gyökszó bokor rejti magába a MaR gyököt. A szóbokor a következő gyökökből ál: MaR, MáR, MeR, MéR, MiR, MoR, MöR, MuR, MüR. A felsorolt gyökök gyökképei, összefüggésbe hozhatók a bolygóval, vagy a bolygó mitológiájával. Ezek kibontása külön téma.

Mars, jelentése a MAR gyökre vezethető vissza. Ilyen értelemben, mint elavult gyök a KIMERÜLT jelentéssel bír. “marúl, azaz menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja, am. kimenűlt”

Az „S” hang

Különösebb részletek nélkül:

• Természeti suhogó hang sáska, sebes, sebesség, suhan sugár, sólyom, stb. Szavakban.
• Susogással járó hangutánzó selyem, a latin sericum, a német Seide.
• Természeti hangutánzó:
  • sese, susa, seseg, susog
  • sáp, sápog, sápít
  • sis, siseg
  • serceg, serpeg, serpenyő
  • sisereg, sistereg
  • síp, sipol, sipít
  • sicc
  • sólyom
  • söpör
  • suba, suh, suhan, suhanc, suháng, suhad, suhog
  • suly, sulyok
  • sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol
  • sut, suttog, suttom, sutol
  • súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű
• A csúszás, hangja,
  • A csúszás gyökképe rejlik benne sík, síkos, sikér, sikamlik, sikamít, sikamodik, sikár, sikárol, siklik, sikkad,
  • Csúszva elvesz, eltűnik sikkaszt.
  • Csúsztatva elveszt sima, simít, simogat, simul, huppan süllyed, süllyeszt; süpped, süppeszt.
• 5) Indulathang, fájdalmasakat utánoz:
  • Saj, melyből sajna, sajnál, sajon, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik.
  • A saj gyöknek megfelel a fájdalmas felkiáltású haj vagy. jaj
  • Sanyar, sanyarog, sanyaru, sannyad
  • Satnya
  • Sápol, sápolódik
  • Senyv, senyved, senyves, senyveszt
  • Sí, sivalkodik, sivít, sikolt, sír, siralom, sirás, sirat
  • Sínlik, sinlődik; sohaj, sohajt, sohár
  • Sopánkodik
  • Sovár, sovárog.
• Szagló érzék susogását utánozzák:
  • sajdít, sejt, sejdít, melyekhez rokon a szag, szagol, szimatol. És még sok példa.

A nyugati kultúrákban  az S hang susogó, sokasodó, sáska jellege miatt lett a hadak istene. Meghatározza tovább az R hangtársa az RS SR hangpár, ami a vágás a rágás, a marás, sarabol, sarol, sért, stb. szavakban fordul elő. A szóvégi S hang mind kötőszó megfelel az ÉS szavunknak ilyen értelembe az IDE S TOVA, a KI S BE, stb. fogalomképek a távolodást is jelenthetik, továbbá az S mind a parancsoló mód képzője szinte a MARS szó utasít a KIMERÜLT elhagyására.

A MARS szó jelentése:

A KIMERÜLT ELHAGYÁSA

[1] IN DÚLJ!

[2]Indoeurópai kultúra.

[3] Ma már nem megvetendő gondolat.

[4] Soha nem értettem a rovás szabvány elfogadóit, miért nem ezt az egyértelmű jelet fogadták el. Nem csak ennél a jelnél, másutt is mindenütt kitanítanak.

[5] A CF szótár alapján, példák és gondolatok.

[6] Szaggat forrása szak -gat.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6375

A gyökök fogalma, meghatározásának kérdései, számomra és szerencsére egyre több embernek, ma már egyértelmű. Ezt nem most kell kitalálni, mert megtették mások, sokan. Cz-F -tól, Marácz Lászlóig. Nem sorolom fel.

Ahogy a mai magyar nyelvtannak, úgy a gyöknyelvnek is megvannak a szabályai, igaz ezek sokkal egyszerűbbek a magyart beszélő embernek, mint az előbbi. Ha gyökről beszélünk, akkor a legkevesebb, hogy a gyökre vonatkozó szabályokat és a szóhasználatát ismerjük. Nem kell ezekkel a szabályokkal egyetérteni, de akkor divatból, vagy bármilyen megközelítésből ne használjuk ezeket a fogalmakat. Amennyiben eltérünk a “gyök” fogalom feltalálóinak meghatározásaitól, mert megtehetjük, akkor azt jelezzük.

Elöljáróban, mindig a magyar nyelvről beszélek. Csak nagyon ritkán élek más nyelvekkel történő összehasonlítással, akkor is jobbára a kritikáimat fogalmazom meg. Nem szeretem az idegenszó-használatot, hiszen mindenre van magyar szavunk. Ha tehetem, kiemelem, de legalább használom, a nyelvünktől idegen, helyesírási, szerkezet alakokat.

A „K” és a „G” hangok.

A „K” hang és a “G” hang, hangpár, gyökhangpár és a zöngés zöngétlen hangpárok szóbokrába képeznek közös gyököket. (Ugyanis a “G” zöngétlen hang, párja a zöngés “K”.) Azt ellenben látni kell, hogy a “K” más hangokkal is egy hangpár bokorban szerepel, mint zárhang; “K”, “T”, “D” gyökhangokkal. Tehát az igaz, hogy a “K” és a “G” hang nem független, de látni kell az eltéréseket, és fejlődését is. Kicsit tovább merészkedve A “K” kemény hangzása torokhang ilyen értelembe rokona a”G” mellett a “H” is.

A “G” -vel történő váltásai:

g-vel: kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; kalatyol, galatyol; kaliba, galiba; kondor, gondor; kukora, gugora; kácsér, gácsér; kánya (cserjefaj) gánya; kövecs, göbecs, stb.

A “H” váltás:

kankalék, hankalék; komp, homp; kompol, hompol; korhol, horhol; kuka, huka; kuny, huny; kurjogat, hurogat; kutyolló, hutyollú, stb.;

c) egyéb váltások:

• cs-vel és t-vel: ka, ke, kics. csa, cse;
• kába, csába; kámp, csámp; kopasz, csupasz;
• köp, töp; köpörödik, csöpörödik, töpörödik;
• kup, csup; kúsz, csúsz; kuvik, csuvik,stb.

A „K” hangról:

Hangutánzó gyök kezdőhang:

• kacs! kacsa, kácsér; kacz, kaczag, kaczaj; kaff, kaffog, kaffan, kaffant;
• kah, kahol, kahácsol; kaj, kajált, kajabál; kajdász, kajdacs;
• kak, kakas, kakuk; kák, kákog, kákogás; kalapa, kalapál, kalapács;
• ká! k, kánya;
• kar! v. kér! kanál, karicsál, karapol, karattyol, károg, kárát, kárakatona, káromkodik;
• kat, katangol, katakol, kattog; katy, katyat, katyfol;
• keh, kehöl, kehes, kehécsel;
• kel, kelep, kelepel;
• kerr! kerra, kerreg, kericzél, kerep, kerepel;
• kety, ketyeg;
• kia, kiált, kiabál;
• kiki! kikiri, kikirikol; kirr, kirrog, kirrant; koák, koákol;
• kob, koborcz, koborczol; kosz, koczog, koczczan, kocczant, koczint, koczódik;
• kod, kodács, kodácsol, kodkodácsol;
• koh, koha, kohol;
• kók, kókál, kókonya;
• kol, kolomp, kolompol, koltant, koltog;
• kon, kong, kongat, kondúl, kondít;
• kop, kopog, koppan, koppant;
• kor, korog, korty, kortyog, kornyikál;
• kosz (csosz) koszog, (csoszog);
• kot, kotog, kotákol, kotlik, kótis; koty, kotyog, kottyan, kotyvál, kotyfol; köh, köhög, köhécsel;
• köp, köpdös, köpköd; kösz, (lat. cos) köszörű;
• krák, krákog;
• ku, kuasz, kutya, kuszi, kuvik;
• kuku, kukucs, kukucsál, kukuri, kukorikol; kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol

1.-Körrel kapcsolatos: Kerekséget formáló gyök kezdőhaja, (görbe, vagy tekervényes mozgások).

• kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint;
• kacz, kacza, kaczor;
• kaj, kajcs, kajcsos, kajács, kajmó, kajla;
• kal, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, kalandor;
• kam, kamó, kampó;
• kám, kámpics, kámpicsorodik;
• kan, kancs, kancsal, kankalék;
• kany, kanya, kanyar, kanyarodik;
• kasz, kasza, kaszimba, kaszimbál, kaszás (görbe) lábu;
• kav, kavar; kel, kelekóla, kelentyű;
• kil, kilincs; kony, konya, konyít, konyúl;
• kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog;
• kov kóv, kovályog v. kóvályog;
• kön köny, köntöl, könyök;
• kum kun, kumik, kunik;
• kuny, kunya, kunyhó.

2.-Kőrrel kapcsolatos: Gömbölyü alakra, vagy kerekben forgó mozgásra jellemző gyökök kezdőhangja

• kad, kada, kád;
• kar, karaj, karika, karima, karám;
• kas, kasornya; keb, kebel;
• ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg;
• kér, kéreg; kob, kobak;
• kom, komp, (felhányt földkupacz) kompol, kompoty, komló;
• kon, kondor, konty; kop, koponya, kopoltyú, kopolya;
• kor, korcz, korczolat, korlát, korong; kór, kórász; köb, köböl;
• köcs, köcsög;
• köl, köldök, kölődör;
• köny, könyű, könyv;
• köp, (göb) köpcz, köpczös;
• kör, körny, környék;
• kuk, kukó, kukojsza;
• kuk, (gug) kukora, kukori, kukorodik, kukrejt;
• kul, kulacs, kulak;
• kum, kumak, kamasz;
• kup, kupa, kupak, kupalag;
• kur (gur) kartala.

Érzelmet keltő gyökök kezdőhangja

Az isteni egyedi hangokkal képzett gyökök

• ke ki, kecs, kics;
• ké, kéj;
• kecs, kecsegtet, kecses;
• ked, kedv, kedves, kedvez;
• kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes;
• kel, kell, (tetszik) kellem, kellemes;
• kém, kémél, kémélet;
• kény, kényes, kényelem, kényez;
• kér, kérkedik, kérkedékeny;
• kin kén, kincs, régiesen, kéncs, kínál v. kénál;
• kiv, kiván, kivánat;
• kösz, köszön, köszönt;

„Melyekről megjegyzendő, hogy mindnyájokban vékony önhangzó (egyedi hang, hivatalosan magánhangzó), legfölebb éles i uralkodik.”

KR hangpárral képzett gyökök

Éleset, metszőt, szúrósat jelentenek.

• kar, karcz, karczol,
• karm, karmol, karamzsol, karó, kardács, kárt, kártol,
• kard; kor, korhol, korcsolya, korbál, kornicz, korsin;
• kör, köröm, körmöl, körömzsöl. A horzsolás hangutánzása.

Előhang

• kancza =anycza, anyaló,
• káprázik =ábrázik,
• kákombákom =ákombákom,
• kém =ém, mert émett =vigilans, émetten, vigilando, a kém is vigyázó;
• ként máskép: ént, pl. vérént való atyafi;
• kék = gég = ég (színű)[1]

A „K” ká, kö hang továbbá a mai nyelvtanban: Fonéma, önálló morféma, toldalék, képző, névképző, helynévképző a többes szám képzője.

Ugarit – Karatu

Karatu ugariti isten. Az ugariti^[2] irodalom mesebeli^[3] írásaiban, hősként jelenik meg. Ilu isten fia vagy leszármazottja. Karatu a Datanu (dtn) közösség, akik az Ugaritiak őse időszámítás előtt 6-7 ezer körül, uralkodója. Ugarit régészeti lelőhelyén több nagy településréteg található. A feltárt legidősebb réteg az i.e. 7. évezredbéli, már megjelenik a kőépítkezés.

Leletek bizonyítják, hogy az ie.5-4 ezerig már megjelenik a kereskedelem, Mezopotámia, Egyiptom, és véleményem szerint a kárpát-medence között. Érdekessége ennek a kornak, hogy a települést a Kárpát-medencébe szokásos földsánccal vették körül. Az i. e. 4. évezred legelején kezdődik a III. periódus, amely a kőrézkor és a bronzkor átmenetének időszaka. Az ókori Szíria más kereskedőállamaihoz hasonló magas kultúrát hozott létre. Egészen i. e. 2200 körüli időig folyamatosan lakott, majd két évszázad lakatlan szakasz következik. Az i.e. 3. évezredig nem található a sémi népek nyoma. Ebben az időszakban jelentős népességcsere ment végbe a területen. Az elnéptelenedést követően a „nyakperecesek népe” tűnik fel i. e. 3000 körül. Velük kezdődik a II. periódus. Érdekes egybeesés a Kárpátmedencébe feltárt nyakpereces kultúra. Az i. e. 2. évezredben, a mai szíriai térségben, a Hettita Birodalom lett Ugarit szomszédja. A hettiták irányították a mai Szíria területét. Az ó-hettiták után a Hurrik vették át, a térség irányítását.  A rendszeresen bekövetkező északi és keleti támadások egyiptomi szövetségkötésre kényszerítették az ugariti uralkodókat. Ebben az időszakban, az egyiptomi hatás, erős a városban. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából való gyöngy. Ettől kezdve a középbirodalmi fáraók, faragványai és szobrai jelennek meg. Az ugariti fellegvár Baál-temploma is ekkortájt épült. Ugaritban Baál imádat volt, talán ekkortájt keletkeztek a Balkán, (Bál-kán), a Balaton, a Bálványos, elnevezések a Kárpátmedencében.

Jelentős az ugariti írás.

Az ugariti ábécé egy ékírásra (rovásra) épülő bővített abugida= ABC írásrendszer, amely 31 hangból áll és azt mondják, átmenetet képez a szótagírás és a betűírás között. A szótagokból legtöbbször csak a mássalhangzókat (gyökhangokat) és a kettőshangzókat írták le, alapvetően írott formában, csak az ”a” = alfa magánhangzó létezett.

KARATU az isten KaRaTu= qrt krt. Ugyanígy UGARIT= qrt krt ami a KeReT, vagy KeRT.

A „K” gyökhang

K

Jelentése:

Kő

Kert, Keret, Karát

Kiejtve: Kö vagy Ká

A Székely magyar rovás jele:

A „K” gyökhang magyar kiejtéssel, Ká vagy Kö. A Ká mély, a Kö magas hangrendű gyök. A „K” gyökhang rovás elnevezése eK. Az „eK” magas hangrendű a régi magyar beszédben a szó végén az összetartozást (többes számot) jelenítette meg. Talán helyesebb lett volna az öK elnevezéssel illetni. Ilyenek: nek^[4], ezek ezök, jelek jölök, cserepek csöröpök, emberek ömbörök, vésetek vésötök, tükröknek tökröknök.^[5]

A “K” hang magában hordozza a k kő (kemény) kör, k kar akar akarat, k kar karol átkarol, a k ker kerül kerület, a kemény-kör, fogalomkőrét. Megjeleníti a k ker kert, keret képét.

A kifejező rováshangjai a krt.= kert, keret, körte, kart karat^[6] KARATU

Kéthangú gyökei:

aK^[7], Ka, áK, Ká, eK, Ke, éK, Ké, iK, Ki, íK, Kí, oK, Ko, óK, Kó, öK, Kö, őK, Kő, uK, Ku, úK, Kú, üK, Kü, űK, Kű.

Háromhangú gyökök:

[1] A példák a CF szótárból valók.

[2] Ugarit, Szíriai település. Az ókorban, ugariti városkirályság, majd az ugariti királyság központja Nyugat-Szíriában. A város földrajzi helye egészen 1928-ig ismeretlen volt, annak ellenére, hogy egyiptomi forrásokban sok utalás maradt fenn róla. (Wikipédia)

[3] Mitológiai enciklopédia I. kötet, 508. oldal. KARATU címszó alatt.

[4] Itt a nak, nek, nem a birtokos eset ragja. A birtokos eset, a magyar nyelvben nem ilyen, olvasd a gyökszótárban, „Gyökösszetétel” címszó alatt. Nem valakinek a valamije, hanem az egésznek egy része!

[5] A magyar rováskutatás ismer még egy „K” rovás jelet. Ezt „aK” formában említik.

[6] karat aKarat karát

[7] Mélyhangú rovás „K” az „aK”.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6370