A mag népe

Mágóg apánk naptól való, A csillagok közt szárnyaló. Leszállt a föld kebelére, Édes anyánk örömére.   Hunor Magor két dalia, Mind a kettő Mágóg fia. Anyjuk földünk boldog asszony. Soha nem ül rajta alkony.   Kárpátok közt vígan éltek, Menyecskékkel heverésztek. Apjuk titkát elrejtették, A magyar nyelvbe bele tették.   Egyszer aztán úgy gondolták, Hunor [&hell Olvasson tovább →