Mágóg apánk naptól való, A csillagok közt szárnyaló. Leszállt a föld kebelére, Édes anyánk örömére. Hunor Magor két dalia, Mind a kettő Mágóg fia. Anyjuk földünk boldog asszony. Soha nem ül rajta alkony. Kárpátok közt vígan éltek, Menyecskékkel heverésztek. Apjuk titkát elrejtették, A magyar nyelvbe bele tették. Egyszer aztán úgy gondolták, Hunor [&hellOlvasson tovább →