Elhunyt Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke kedden - közölte a szervezet az MTI-vel.

A tájékoztatás szerint Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke kedd délelőtt a budapesti Kékgolyó utcai onkológiai intézetben hunyt el. Rácz Sándor 1933. március 17-én született egy Hódmezővásárhelyhez közeli tanyán. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956-ban megválasztották a vállalat (akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) üzemi-munkástanácsa tagjának.

A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsba került, amelynek azután december 11-ig - összesen 25 napig - az elnöke volt. 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult. Szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni. A Híradástechnika Szövetkezet szerszámkészítő műhelyében kapott munkát, ahol 1987-ig dolgozott, amikor is egészségi állapota miatt nyugdíjba ment.

1990-től a Munkástanácsok Országos Szövetségének munkavállalói szószólója volt, 1993-1994 között az 56-os Szövetség elnöki tisztét látta el, 2003-tól haláláig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke volt.

1989 őszén a Magyar Október Párt köztársasági elnöknek jelölte. 1993-ban belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FKGP), 1990-ben, a rendszerváltás utáni első szabad választásokon független képviselőként indult, de nem jutott be a parlamentbe. Ugyanebben az évben az első önkormányzati választásokon az FKGP támogatásával Budapest főpolgármester-jelöltként is megmérette magát.

1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért. Rácz Sándor nős volt, két gyermek apja.

Vona Gábor részvétnyilvánítása:

A Jobbik Magyarországért Mozgalom őszinte részvétét fejezi ki Rácz Sándor ’56-s hős gyászoló családjának, barátainak, tisztelőinek. Rácz Sándor a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökeként a szovjet csapatok bevonulása után sem adta fel küzdelmét a magyar nép szabadságáért.

A kommunista rezsim által életfogytiglanra ítélt szabadságharcos neve már a rendszerváltáskor is felmerült mint lehetséges köztársaságielnök-jelölt, 2005-ben pedig a Jobbik jelölte az államfői tisztségre. Példamutató életútja a Jobbik tagságának is politikai iránytűül szolgált. A Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökeként hazánkért végezett munkáját soha, egy percre sem adta fel. Isten nyugosztalja!

MTI - alfahir.hu