A Volga-Káma területén élő tatárok is egy nagyszabású kiállítással kinyilvánították, hogy ők is a szkíták örököseinek tekintik magukat.

Az ókori szkítákban egyre több nép ismeri fel őseit. A Volga-Káma területén élő tatárok is egy nagyszabású kiállítással kinyilvánították, hogy ők is a szkíták örököseinek tekintik magukat.

„A lovas nomádoktól a birodalomig vezető úton” című kiállítás Kazanyban, Tatárföld fővárosában látogathtó, a szentpétervári Ermitázs kihelyezett tagozatában, ahol a szkítáktól kezdődően egészen az Arany Hordáig terjedő közel két évezredes időszakban alkotott páratlan régészeti leleteket csodálhatunk meg.

Új távlatok

Az orosz és a tatár kutatók a szkíták megjelenését a Kr. e. 9. századra keltezték, két évszázaddal korábban, mint korábban elterjedt volt a szakirodalomban és ebben még nem szerepelnek a kimmerek és egyéb elő-szkíta népek. A lelőhelyek közül bemutatásra érdemesnek tartották a helyi, Volga-Káma közti leleteket, amelyeket régen „finnugornak” tartottak, felbukkannak a Fekete-tenger északi partvidékéről eredő kincsek, hangsúlyos szerepet kap a magyar krónikák Meotisza, amely hosszú ideig volt az európai Szkítia központja.

Találunk néhány tárgyat az uráli térségből, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy nem holmi uráli vagy finnugor népek éltek ott az ókorban, hanem a gazdag ásványkincsek közelsége vonzotta szkíta őseinket is, a bányák és a kereskedelmi utak mellett a szkíta népek is megtelepedtek és nagy hatással lehettek az ott élt „erdei” vagy szibériai népekre, például a kései hantikra és mansikra.

Folyamatos hagyomány

A szakemberek értő kézzel válogatták össze a hatalmas sztyeppei térségből származó kincseket, a legpompásabb, legpazarabb aranykincsek a szkíta korban készültek, ennek a korszaknak a végét Attila halála jelenthette, azután fokozatosan megszűntek a tömegével készült aranykincsek.

A fegyverek és a lószerszámok művészi elkészítése, valamint a kerámiák formái, mind az azon ábrázolt minták mind a szkíta hagyományból származnak, és azt jelzik, hogy a hatalmas távolságok ellenére is létezett egy egységes civilizáció a térségben. A látogatók is levonhatják azt a következtetést, melyet már a szakemberek is megtettek, nevezetesen, nem egymástól független népekről és birodalmakról kell beszélnünk az eurázsiai sztyeppei térségben, hanem folyamatosan, akár több ezer éve létező és egymás örökségéből merítő műveltségről, mely a virágzó szkíta kortól már egyértelműen kimutatható egészen a tatárokig, de ennek az ősi műveltségnek az elemei továbbélnek a mai tatár, török, mongol, magyar népművészetben.

OB

Article source: http://alfahir.hu/szkita_kincsek_kazanyban