Új alapokra helyeznék az uniót, ami az Európai Egyesült Államok létrejöttét vetíti előre. Hogy ez mit jelentene hazánknak? Nem sok jót.

Új alapokra helyeznék az uniót, ami az Európai Egyesült Államok létrejöttét vetíti előre. Hogy ez mit jelentene hazánknak? Nem sok jót. Forrai Richárdot, az Iránytű Intézet ügyvezetőjét kérdeztük.

– Mit jelentene gazdasági szempontból hazánknak, ha megszületik az Egyesült Európai Államok? Milyen hátrányai lennének a magyarok számára?

– Magyarország azon periféria országok közé tartozik jelenleg is, amelyek számára az Európai Unióhoz való csatlakozás célja nem teljesült és úgy tűnik, soha nem is fog teljesülni. Ez a nyugat-európai életszínvonal elérése lett volna. Véleményem szerint eddig az EU, Magyarországgal szembeni, nem csak társadalmi, de pénzügyi mérlege is kifejezetten negatív volt, elég a leépített ipart és mezőgazdaságot megemlíteni, így számomra elég nehéz elhinni, hogy a még erősebb EU integráció – a még inkább központosított hatáskörök eredményeképpen – országunk érdekét szolgálná. Sajnos azt látom, hogy a meghirdetett Európai Egyesült Államok, az eddigi gazdasági irányt tekintve változatlan, mértékét tekintve viszont még inkább a periféria országok pénzügyi kizsákmányolása felé fog eltolódni, „hála” az erős Brüsszeli képviselettel rendelkező régi nyugat-európai, domináns tagállamoknak. 

 – Milyen veszélyei lehetnek az egységesített adórendszernek és a központi bankfelügyeletnek Magyarországra nézve?

– Az egységesített adórendszer egyértelműen hátrányos lenne országunk számára, hiszen ha valamivel még tudunk versenyezni a még mindig olcsó munkaerő mellett, az az adózási környezet változtatása lehet. Ha már ez is központosításra kerül, akkor a még megmaradt tőkevonzó képességünk jelentős további csökkenését valószínűsítem. A központi bankfelügyelet létrehozása szintén egy komoly veszélyt jelent, hiszen ezáltal kiszerveznék nem csak a monetáris döntéshozatali rendszert, de annak a pénzügypolitikáját végrehajtó kereskedelmi bankok kontrollját is. Így gyakorlatilag az EU a fiskális politika irányítása – fiskális paktum aláírása – mellett megszerezné a monetáris politika végrehajtása feletti kontrollt is.

– Miként értékeli, hogy a következő költségvetési ciklusban 30 százalékkal kevesebb uniós támogatáshoz fogunk jutni? Mennyire foghatja vissza ez a gazdaságunkat?

– A véleményem az, hogy be kéne végre látnunk: az uniós források nem jelentenek egyértelmű fejlődési biztosítékot a jövőre vonatkozólag, hiszen ezeket jelenleg is úgy-ahogy, de használjuk, ennek ellenére gazdaságunk évek óta recesszióban van. Azt is tudatosítani kellene, hogy ez nem „ingyen” pénz, amit az EU szociális alapon kioszt Magyarország számára, hanem ezért komoly és országunk számára kifejezetten hátrányos döntéseket kellett meghoznunk (például kvóták csökkentése, alacsonyabb támogatási rendszer elfogadása és a többi). Ennek ellenére az előrejelzések szerint a jelenlegi támogatási keretünk maximum 60-70%-át fogjuk tudni lehívni, ami azt jelenti, hogy a következő időszakra vonatkozó összeget ennek alapján fogják elfogadni, így várhatóan ehhez mérten még kevesebb pénz fog Magyarországra kerülni, azaz pusztán ettől gazdasági növekedés biztos, hogy nem fog bekövetkezni. Az pedig, hogy sokszor az önrész előteremtése mellett a projektek finanszírozása is komoly problémát okoz a gazdasági szereplők számára, előrevetíti, hogy a támogatások lehívásának lehetősége a jövőben még inkább csökkenni fog. Természetesen a nagy és sokszor felesleges látvány-beruházások megvalósítását, mint amilyen például a Budapesti Szennyvíztisztító is volt, leginkább külföldi fővállalkozók végzik (pl. GDF Suez), amely cégek képesek a hazánknak nyújtott forrásokat, a finanszírozási lehetőségeikkel együtt úgy felhasználni, hogy komoly profitot tudjanak realizálni, amelyet természetesen kivisznek az országból. Ezért úgy érzem, hogy a magyar kis és középvállalkozói szektor érdemben nem fog tudni profitálni a csökkentett támogatási keretből, ellenben a külföldi tulajdonú tőkeerős nagyvállalatok továbbra is komoly extraprofitot fognak tudni elkönyvelni a Magyarországnak szánt támogatási rendszerből.

– Egyre több neves közgazdász vélekedik úgy, hogy Európa rosszul kezeli a válságot. Egyetért-e ezzel a kijelenéssel? Ön szerint mi lenne a helyes irány?

– Én úgy látom, hogy folyamatos fenntartható növekedés nincs, hiszen a föld erőforrásai és lehetőségei végesek. Ha ezt elfogadjuk, akkor belátható, hogy előbb-utóbb visszaeséseknek, válságoknak kell bekövetkezniük, amit persze lehet pénzügyi eszközökkel irányítani és befolyásolni. Ebben a helyzetben inkább az a kérdés, hogy a válságok bekövetkeztekor a gazdasági szakemberek és főleg a politikusok hogyan döntenek. Ha általában nem értik a gazdasági rendszerek lényegét és azok működését, akkor van baj. Én most ezt látom. Európa megszorít, vagy legalábbis próbálja a periféria államokat olyan helyzetbe hozni, hogy azok kénytelenek legyenek megszorítani, azaz béreket, nyugdíjakat, munkanélküli ellátásokat csökkenteni, privatizálni az állami vagyont és a maradék jóléti állami ellátásokat – amilyen az oktatás, az egészségügy és a kultúra – visszavágni. Viszont valaminek a csökkentéséből hogyan lehet növekedés? Ezt a paradoxont még nem válaszolták meg a brüsszeli politikus „szakértők”. Véleményem szerint ha a jelenlegi pénzügyi rendszer fenntartása a cél – most ezt látom – akkor be kell indítani az EKB pénzjegynyomdáját és csökkenteni kell a periféria államokból kiszivattyúzott jövedelmek értékét. Így lehetne viszonylag könnyen és gyorsan kilábalni a válságból. Természetesen a jövő nagy kérdését ezzel nem válaszoljuk meg, de időt nyerünk a jó kérdések feltevéséhez.

 

KZ

barikad.hu

Article source: http://barikad.hu/uj_irany_europaban_igy_tennek_tonkre_hazankat-20120915