Hát, én most kimászok az ürgelyukból, és elindulok a senkiföldjén, felétek, zsidó honfitársaim. Nincs a kezemben fehér zászló. Én nem kapitulálni jövök. Hanem beszélni – ha kell, kiabálni, veszekedni is.

“Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek.”  (Zsid.11,14)

Kertész Ákos Kanadában kért menedékjogot saját népe elől – miután „genetikailag alattvalónak” nevezte őket, és ezért nem átallottak őt „kirekeszteni”. Állítólag egy fürdőben még bántalmazták is. Hogy ez igaz-e, soha nem tudjuk meg – de engem nem is érdekel. Ebben az ügyben messze nem az a legfontosabb, hogy a magyargyűlölő írót valóban képen törölték-e. Ennek az ügynek ugyanis nem Kertész a főszereplője. Ő csupán epizodista egy több mint száz esztendeje zajló sokfelvonásos drámában.

Ez a történet, pedig arról szól: kik is vagyunk mi a saját hazánkban? És kik Kertész Ákosék? Ezen a ponton pedig ideje, hogy végre igazán őszinték legyünk egymáshoz: igen, a keresztényekről és a zsidókról beszélek. Egészen pontosan: a zsidó és a keresztény értelmiségről. Ebben a véres shakespeare-i drámában engesztelhetetlen Capuletekként és Montague-kként feszülünk egymással, és nincs az a dózse, aki igazságot tegyen köztünk. Mert már közös szavaink sincsenek, amelyekkel előterjeszthetnénk évszázados pörünket.

Üzenet a lövészárokból

Egy hazában él két ország, s a határok közt nincs semmilyen átjárás. Lövészárkok vannak csak, s bizalmatlansággal, gyűlölettel megszórt aknamező.

Hát, én most kimászok az ürgelyukból, és elindulok a senkiföldjén, felétek, zsidó honfitársaim. Nincs a kezemben fehér zászló. Tudom, örülnétek neki, az ilyet mindig örömmel fogadjátok a mieink közül. A kezemben nincs fegyver, de az oldalamon ott a pisztoly. Én nem kapitulálni jövök. Hanem beszélni – ha kell, kiabálni, veszekedni is. De végre szóba állni egymással.

Amikor azt kérdem, kik vagyunk a saját hazánkban, akkor rátok is gondolok, mert tetszik vagy nem másoknak, vagy épp nektek: ez itt a ti hazátok is. Kertész azt mondja, „nehéz döntést hozott”, hiszen „minden szülőföldjéhez köti”. Nem kételkedek abban, hogy igazat szól. Most abba ne menjünk bele, kik és milyen megfontolásból hitették el ezzel a szerencsétlen, sokszorosan terhelt, nyomorult öregemberrel, hogy „meneküljön” innen. (Az utcán és az uszodában történt állítólagos támadásokat talán inkább hagyjuk meg a szarvasi zsidó ifjúsági találkozó tábortűz melletti rémtörténeteinek.) Vannak tippjeim, de felesleges bármilyen, mégoly realisztikusnak is tűnő összeesküvés-elméletet gyártani. Mert a lényeget maga Kertész mondja ki, aki az uszító írásának is helyet adó Amerikai Népszavának azt nyilatkozta: Kanadában már nem kell félnie, mert „civilizált országba érkezett”.

Civilizáltak és bennszülöttek

Hát, itt van elhantolva az a bizonyos eb, amely már évtizedek óta büdösödik a talpunk alatt, úgyhogy épp ideje már kiásni. Az a bizonyos civilizáció. A művelt napnyugat, Európa kultúrájának fáklyafénye, amelyről ti, zsidó honfitársaim mániákusan hiszitek, hogy egyedül hordozzátok a barbár kelet szittya sötétjében. Tudom én, hogy nem gyűlölitek a magyar népet. Rosszabb a helyzet: ti újra és újra csalódtok bennünk. Mert nem vagyunk hajlandóak meghajolni evidenciának tekintett szellemi és morális fölényetek előtt, mert csökönyös primitív bennszülöttek vagyunk, akik nem látják istennek a messziről jött szakállas idegeneket, s nem adjuk el az ajróperség üveggolyójáért az ősök aranyát. Hiába, nehezebb dolgotok van velünk, mint a spanyoloknak az aztékokkal. Ők a föld mellett néhány nemzedék alatt a pogány indiánok lelkét is megnyerték. Minket ti másfél évszázada nem tudtok a magatok világnézete és rögeszméi szerint civilizálni – és ezt képtelenek vagytok megbocsátani nekünk.

Biztos vagyok abban is, hogy ti nem gyűlölitek a hazát. Szeretnétek szeretni – de csak olyannak, amilyennek ti álmodjátok. Ahogyan Kertész is írja: „demokratikusnak, toleránsnak, emberségesnek”. És ebben a képletben a „tolerancia” és az „emberségesség” valójában a birkatürelmet és az engedelmességet jelenti – nektek, a civilizáció hordozóinak. A „demokrácia”, pedig azt, amikor ez politikai kurzussá, és megingathatatlan hatalmi rendszerré válik.

Pontosan ebben élünk pokolian hosszú évtizedek óta. Már minden ősi isten szobrát ledöntöttétek, lassan az utolsó regék is lekopnak a varázslók ajkáról – és a bennszülöttek éppen most kezdenek lázadozni. Mert a haza veszélyben van. A közös haza – a miénk és a tiétek. És mi meg fogjuk védeni. Nektek, pedig azt az üzenetet hoztam ide a front másik oldaláról, amit Kossuth mondott százhetven éve az arisztokráciának: veletek, ha úgy akarjátok, nélkületek, ha úgy döntötök, de ellenetek is, ha kell!

Balogh Gábor

Article source: http://barikad.hu/balogh_gabor_a_zsidokhoz_irt_level-20120305