Devizahiteles kerekasztalt hívott össze a Jobbik, melyen részt vett az otthonvédő szervezetek jelentős része, valamint több jogász és ügyvéd. A tanács célja az volt, hogy megírjanak egy petíciót a kormány számára és összegezzék céljaikat, terveiket. A résztvevők mélységes felháborodására a Jobbikon kívül egyetlen párt vagy kormánytag nem vett részt, a bankok részéről sem jött el senki.

Vona Gábor már a tanácskozás elején leszögezte, hogy a civileknek hathatós nyomást kell gyakorolni a kormány felé, lássák meg a tett égető szükségét a devizahitelesek helyzetében. Akciótervet és kész petíciót kell megalkotni, utóbbinak vázlatát Z. Kárpát Dániel ismertette, de a lista korántsem véglegesített.

Eszerint szükséges a hitelek felvételkori forintosítása az indokolatlan áthárítások és extra díjak semmissé tétele miatt, majd kártérítést kell biztosítani a megkárosítottaknak. Ki kell tolni a kilakoltatási moratóriumot mindaddig, amíg a felülvizsgálatok tartanak, valamint a perben a hiteleseket meg kell hogy illesse a soronkívüliség és az illetékmentesség. Meg kell akadályozni törvényi eszközökkel, hogy a tartozás mértéke a lakás árát nagyságrendekkel meghaladja, továbbá biztosítani kell a végtörlesztés mellett a résztörlesztés lehetőségét is. Végső esetben pedig álljon rendelkezésre a magáncsőd intézménye, amihez ingyenes jogi segítségnek kell járnia.

Lehmann György jogász elmondta, ki kell harcolni az egyoldalú szerződésmódosítások miatti semmissé tételt, és nem engedni a bankoknak, hogy újabb cselekkel további kárt okozzanak a hiteleseknek. Kifejtette, hogy részleges szerződésérvénytelenítéssel a teljesítés sem lehetséges jogi szempontból, ez fontos pont lehet a bankok elleni harcban. Továbbá beszélt arról, hogy a közérdekű perek megindítása joga az ügyészségnek, az igazságügyi miniszternek és az érdekképviseleteknek is, mégse történt gyakorilatilag semmi, aki hatékony lépéseket tehetne - az állammal egyetemben - mélyen hallgat, a Magyarországot sokat bíráló uniós biztosokkal egyetemben.

Varga István felszólalóként beszélt arról hogy a bankok szándékos átverése ott mutatkozik meg, hogy nem ismertették az ügyféllel a svájci frankban rejlő kockázatokat. Elmondta, hogy ilyenkor meg kell vizsgálni a pénz hosszú távú változását, ami itt is jól látható: harminc éve 20 forint volt a frank, húsz éve 30 forint, tíz éve pedig 120-ra ugrott fel. Ebből látható volt, hogy a svájci deviza nem fogja tartani az értékét és jelentős árfolyamkockázat rejlik a hitel mögött. Amíg ráadásul Csehország vagy Lengyelország lefékezte a tömeges hitelfelvételt, Magyarország szabad utat engedett a banki uzsorahiteleknek. A bankok teljesen áthárították az árfolyamkockázatot a lakosságra, miközben nekik semmi káruk nem lett belőle.

Damm Andrea jogász szerint az 1,2 millió szerződést csakis rendszerszerűen lehet felülvizsgálni, ahogyan a bankok rendszerszerűen beszélték rá a lakosságot a hitelfelvételre. Nem figyelmeztették az ügyfeleket, hogy a svájci frankhitellel korlátlan kockázatot vállalnak, ez a szó nem is szerepelt a szerződésben, amit alá is kellett írniuk felvételkor. Ki vett volna fel sokmillió forint hitelt, ha pontosan tudja, hogy korlátlan kockázatot vállal? - tette fel a kérdést a jogszakértő. A korlátlan kockázat valósságát mutatja legjobban, hogy a tízmilliós lakáshitelek közel harmincmillióra duzzadtak fel, és egyre nőnek. 

Beszélt arról is, hogy sok magyar embernek az autóhitele miatt árverezik a lakását, aminél szintén nem közlik azt az “apróságot”, hogy a használati tárgy rohamosan veszti értékét (megvételkor azonnal kb. húsz százalékát). Ez azt jelenti, hogy például tízmillió forintot ad a bank arra az autóra, ami rögtön megvételkor  nyolcmillió forintot fog érni a piacon. Ez szintén nem ésszerű, mérsékelt kockázat, és ezért a jóhiszeműség kihasználása zajlott - szögezte le.

Szabolcs Mihály a Magyarok Szövetsége részéről szólt arról, hogy az átváltások miatt is jelentősen növeli a bank az adósság mértékét, példának említette azt a valós esetet, hogy 9 millió forintos hitel törlesztési tervénél a végösszeg 14,76 millióra jött ki, csakhogy erre a bank rárakta a kamatemelést, a devizaátvezetés költségeit és a hitelátváltást. Úgy tartoznak így még 8 év után 14,7 millióval, hogy 7 milliót már visszafizettek. A késedelmi díj miatt továbbá a végösszeg évek múlva közel negyvenmillióra is rúghat az előre meghatározott alig 15 millió forint helyett. Leszögezte, a bankok tudatosan teszik fizethetetlenné a kölcsönt, ebből a válságos helyzetből pedig bőségesen megszedik magukat.

Szántó Jenő az Otthonvédő Csoport részéről elmondta, tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a bank féláron árverezi el a lakásokat, szinte azonnal. Tapasztalatai szerint ezek szinte mindegyikét spekulánsok és hiénák veszik meg egymás közt lebeszélve. Vele megtörtént az - folytatta -, hogy a felvett 79 millió forintból 15 milliót befizetett ugyan, de a bank elhúzta a kamatokat, így a 64 milliós maradékra még mindennel együtt 74 milliót számolt fel. Ennek fejében hajtott be aztán nem kevesebb, mint 280 millió forintnyi ingatlant (a tartozás kétszeresét), amiket aztán töredékáron adtak tovább, Szántó szerint közeli ismerősöknek.

Balogh Béla a Koppány Csoport vezetője beszámolt arról, hogy a kilakoltatások amiken ők is igyekeznek védeni a lakókat, nem jogszerűek, mivel nem bírói végzés fejében jönnek a végrehajtók. Az a nagyobb gond - folytatta, hogy a rendőrség a végrehajtóknak asszisztál, gyakran komolyabb erőszakot és könnygázt is bevetve. Azoknak a végrehajtóknak, akik ellen több esetben büntetőeljárás folyik - zárta.

A kerekasztal egyertétett abban, hogy az adósoknak nem mentőcsomag hanem igazság kell. Egyre nőnek a fizetésképtelen adósok, és így a vásárlóerő is jelentősen csökken, ami a gazdaságnak is óriási veszteség. Érthetetlennek tartják továbbá, hogy a Bankszövetség úgy tárgyal egyenrangú félként a kormánnyal, és joga van részt venni a törvények kidolgozásában, hogy csupán egy társadalmi szervezet, amelynek ilyenre semmi joga sincs, legalábbis nem több, mint a hiteleseket összefogó tanácsoknak, szervezeteknek. 

Amit pedig a résztvevők legnagyobb szégyennek neveztek az, hogy a Jobbikon kívül egyetlen párt képviselője sem jelent meg, nem beszélve a MNB, vagy a Bankszövetség képviseletéről. Ez pedig nem mutat mást - tudtuk meg -, hogy sem a kormány, sem a bankok nem veszik figyelembe a nehéz sorsú adósokat, tett nélkül figyelik a milliónyi adós kivéreztetését.

FZ 

alfahir.hu