Történt pedig, hogy a Corvinuson konferenciát rendeztek „Magyarország jobban teljesít?” címmel. A rendezvényt szervező diákok azonban őrületes hibát követtek el: meghívták a Jobbik gazdaságpolitikusát, Volner Jánost.
Történt pedig, hogy a Corvinuson konferenciát rendeztek „Magyarország jobban teljesít?” címmel. A rendezvényt szervező diákok azonban őrületes hibát követtek el: meghívták a Jobbik gazdaságpolitikusát, Volner Jánost.
A szervezők, diákok nyilván egy ósdi, elavult gondolattól vezérelve úgy gondolták, érdemes meghívni a magyar politika színe-virágát, mondják el gondolataikat hazánk gazdasági helyzetéről, beszéljenek saját álláspontjukról. Történt azonban, hogy a magyar politikai garnitúra csaknem egésze úgy gondolta: a politikai vitának nincs helye, ha a Jobbik is részt vesz azon.
A kormány, illetve kormánypártok részéről senki nem jött el (mi se nagyon vennénk részt egy gazdaságpolitikai konferencián a helyükben), az MSZP-s Józsa István is jelezte, hogy nem jelenik meg (részéről is érthető az elmagányosodás vágya) egyedül az LMP-s Scheiring Gábor tette egy rövid látogatás erejéig tiszteletét a beszélgetésen, hogy rögtön be is jelentse: ő sem vesz részt a vitán, mivel a Jobbik egyik tagja az Élet menetén állítása szerint “gázt a zsidóknak pólót” viselt. Hogy Scheiring ezúttal sem hagyta magát a tények által megzavarni, az szinte mellékes körülmény, a politikai szereplés lehetőségének elmulasztása azonban az ő esetében annál inkább érthetetlen, hogy 2014 után szinte biztos, hogy nem sok alkalma nyílik majd rá.
Ezt lehet, csak semmi értelme. Mármint nekik. Minket a legkevésbé sem tud érdekelni, hogy mi a kormánypártok, vagy az úgynevezett baloldali ellenzék érdeke, mindenesetre jól mutatja azt a fokú korlátoltságot, amelyben politikai ellenfelüknek adják át a terepet egy olyan helyen, egy olyan egyetemen, ami mindennek nevezhető, csak Jobbik-szimpatizánsnak nem.
Ahol most kicsit fordult a világ. Akkor, amikor a Heti Válasz újságírója, egyben a rendezvény moderátora Scheiring Gábor távozása után alig burkoltan irányított kérdéssel: “szerintetek folytassuk le a vitát ennek ellenére is?”, a hallgatóság nagy többsége igennel felelt, nemmel pedig senki.
Nem lettünk volna hivatásos rettegők abban a pillanatban a teremben, mert bizton orvost kellett volna hívni hozzánk. Mindenesetre a kormány és a baloldal közös munkával elérte: Volner János elmondhatta a Jobbik gazdaságpolitikai alapvetéseit, elképzeléseit. Senki által nem zavartatva.
Értjük mi, hogyne értenénk, zavaró dolog a nyilvánosság, különösen akkor, ha abban mindenki helyet kap. Mert milyen jó és kényelmes dolog elismételni az unalomig ismételt fideszes, vagy MSZP-s „ki lopott többet az elmúlt években”- érveket a baráti és/vagy állami pénzen táplált tévében, rádióban, de ha valódi vitára kerülne a sor, elbújnak pár nácizós mantra mögé.
Scheiring Gábor távozott, bátor, antifasiszta harcát egy ember meg is tapsolta bátortalanul, hogy végre elkezdődhessen az, amiért a hallgatóság valójában odaérkezett. Volner ennek apropóján a gazdaságpolitikán túlról indítva épp a vitakultúra, a véleményütköztetés hiányáról beszélt. Az autonóm párt- de nem érték-független értelmiségi szerepről, a belülről érkező kritikák teljes hiányáról. Egyszóval arról, amit ma úgy ismerünk: szekértábor világ.
A partner nélkül marad jobbikos politikus így egyedül a heti válaszos Borbás Barnabás ismerethiánnyal kevert manipulatív kérdéseire válaszolhatott. Senki által nem zavartatva mondhatta el a jövő közgazdászainak, elemzőinek mit és hogyan kezdene a párt az egyre kezelhetetlenebb államadóssággal, hogyan pörgetné fel a gazdaságot, milyen prioritásokat fogalmazna meg, hogyan alakítaná át az adórendszert, milyen megoldásokat dolgozott ki a devizahitelesek problémáira, illetve mit kezdene a fantomcégekkel, vagyis az offshore birodalmakkal.
A magyar politikai szlöm lehetőséget adott a Jobbiknak és Volner Jánosnak, hogy azokat az évek alatt felgyülemlett előítéleteket, tévképzeteket és hazugságokat, amiket a baloldal, és a mostani kormánypártok ráhalmoztak, szertefoszlassa. Azt, hogy igenis van jó, és kidolgozott gazdaság- és társadalompolitikája a pártnak, azt, hogy nem befektetőellenesek, azt, hogy a külkereskedelmi egyoldalúság helyett a több lábon állás politikáját követik, vagy azt, hogyan kell jól kommunikálni a piaccal.
Meglepő lehetett ma közgázos egyetemistának lenni. Láthattak egy fejlett politikai vitakultúrával rendelkező, felkészült politikust, és láthattak (vagy nem is láthattak) olyat, aki egy unalomig ismételt, elcsépelt politikai lózung mögé menekülve megfutamodik a vita elől.
Új szót kell megtanulnunk: vitaképtelenek.
BB – alfahir.hu
Article source: http://alfahir.hu/vitakeptelenek