Sárkányölő Szent György kultuszában a szkíta Hadúrhoz köthető kultuszok élnek tovább. Ünnepnapja, április 24-e fontos határnap a mezőgazdaságban.

A katolikus egyház töröltette a szentek köréből Szent Györgyöt, arra hivatkoztak, hogy nem igazolható, hogy ő a valóságban is létezett. Ennek ellenére kultusza töretlenül él a keleti, ortodox keresztények körében, valamint a magyar hagyományban, illetve olyan népek is őrzik az emlékét, akik a szkíták utódjainak vallják magukat, de mára felvették a muszlim hitet.

Szent György élete

Szent György életéről és teteiről vannak korai írásos emlékek, amelyből megtudjuk, hogy a kisázsiai Kappadókiában született (ma: Törökország), királyi családból valamikor a 3. század második felében. A keleti, kaukázusi források úgy tudják, hogy a pártus Arszakida-ház sarja volt. Valószínűleg már kiskorától keresztény tanításban részesült. Leghíresebb tettét, a sárkányölést több forrás, így a magyar nyelvű Érdy-kódex is megörökítette, abban magyar népmesei forulatokat fedezhetünk fel, ami nem lehet csoda, hiszen Kisázsia nagy részén már az ókor óta kimmerek és szkíták éltek. Ahogyan a népmesék hősei is elindulnak szerencsét próbálni, úgy kelt útra Szent György. Elért Lüdiába és elért Siléna (ma: Serinda) nevű városba, ahol egy „pogány” fejedelem élt. Akkoriban egy sárkány garázdálkodott a környéken, felfalta a terület barmait, majd rákerült a király lányára a sor, akit kiküldtek a közeli tóhoz, mert ott lakott a szörny. Szent György találkozott a lánnyal és nem engedte, hogy a sárkány felfalja, inkább megküzdött a szörnnyel és le is győzte azt. A nagy győzelem után a szent életű vitéz rávette a város lakóit, hogy keresztelkedjenek meg.

A kereszténység mártírja

Szent György nemcsak a sárkányt győzte le, hanem az elesetteket is védelmezte. Kisázsiában a keresztények védelmére kelt, mélységesen felháborította, hogy Diocletianus császár olyan keményen üldözte őket. Levette vitézi ruháját és a nép közé vegyült, hogy folyamatosan biztassa őket, hogy ne féljenek. Miután a bálványokat nyilvánosan ördögnek nevezte, a császár katonái elfogták és uralkodói parancsára megkínoztatták. Másodszor kerékbe törték, de sértetlen maradt, harmadszor ólommal teli kádba dobták, de azt is túlélte. A császr nem bírt vele, sőt kiderült, hogy az uralkodó családtagjai is szimpatizálnak Szent György tanaival. Ekkor mérgében lefejeztette a szent életű vitézt.

Korai kultusz

A hazai hagyományban különös tisztelet övezi a harcos szentet, az ősi Hadúr kereszténnyé vált hősét. Bálint Sándor néprajzkutató például kimutatta, hogy Csanádpalotán ő a lovak védőszentje. Az egyik legkorábbi kultuszhelye a veszprémi Szent György-kápolna, ahol már állítólag a 9. században imádkoztak hozzá. A keresztény hitet jól ismerő magyarok számára nem lehetett idegen Szent György neve, hiszen a Kaukázus vidékén is komoly kultusza volt. Talán nem véletlen, hogy Szent István király is hozzá imádkozott, az ő segítségét kérte a csaták előtt. Annyira fontosnak tartotta a szent kultuszának ébren tartását, hogy amikor legyőzte a bolgár Keánt, akkor a szent ereklyéit elhozta onnan, hogy a csontok a magyarságot oltalmazza. Később, az Ajtony ellen küzdött Csanád vezér is Györgyöt hívta segítségül. Alakja szerepel a Szent Koronán, amely ismét szorosan összeköti a magyarságot a szent alakjával.

Tavaszünnep

Szent György ünnepe a tavasz kezdetét jelenti, ekkor hajtják ki a legelőre a jószágokat.  Az álatokat zöldággal terelték, azért, hogy termékenyek legyenek. A terelés nyírfa vagy rózsafaággal törtét, amely általános rontáselhárítónak számított. Erre azért volt szükség, mert ezen a napon különösen erősek a boszorkányok. A jószágot két tűz vagy füst között hajtották át, szintén azért, hogy ne érje azokat rontás. Mindegyik szokás eredete az ősi szkíta-hun táltos hagyományban gyökerezik. A marhákat a kapu elé helyett láncon is áthajtották, máshol egyéb fémtárgyon, esetleg tojáson hajtották át őket, azért, hogy olyan erős legyen a lábuk, mint a lánc.

Vízkultusz nyomai

 Egy magyar gyermekmondókában fennmaradt az ősi szkíta-hun Napkultusz nyoma, amikor is őseink minden regel meghajoltak a Nap előtt és kérték áldását: „Süss föl nap, Szent György nap, kertünk alatt egy kis bárány majd megfagy.” Szegeden még hozzáteszik: terítsd le a köpönyegöd, adjon Isten jó melegöt. Happ! Erre a gyerekek leguggolnak, mintegy a földre csalogatva a napot.

Régi néphit szerint a Szent György éjszakáján húzott harmatban van a föld ereje, zsírja, az asszonyok éppen ezért ezt felfogják és abból csöppentettek kovászba, volt olyan porta, ahol a tehének takarmányába csöppentettek be, hogy jól tejeljenek. Zala megyében megmosakodtak benne hajnalban, hogy szépek és egészségesek legyenek. A népi hagyomány úgy tartja, hogy a Szent György napi eső aranyat ér, jó lesz a termés, ha ezen a napon jön a csapadék.

Mágikus falukerülés

A Kárpát-medencei magyarság körében a jeles napokon, így Szent György napján szokásban volt a határkerülés, amikor végiglátogatták a határmenti kereszreket, határjeleket. Van, ahol csak háromszor megkerülték a templomot.Ezen a napon sok helyen ünnepi szentmisét tartottak, ahol a gyerkeket is megvesszőzték, hogy egészségesek legyenek, a felnőttek pedig közös áldomást ittak, hogy megtartsák barátságukat. 

OB

alfahir.hu