A világ valaha élt három legzseniálisabb pénzügyi szakembere Jézus, Mózes és Mohamed voltak. Mindegyik tiltotta a kamatszedést. Ezért voltak ők a világ valaha élt legzseniálisabb pénzügyi szakemberei. Tudták, előre látták, hova, mivé fajulhat a dolog az ember kezei között. És így utólag kétezer év távlatából visszatekintve azt kell, mondjam, igazuk volt.
A kamat, tulajdonképpen a legerkölcstelenebb jövedelem. Gondoljunk bele! Miért lesz több pénzünk? Azért, mert már eleve van pénzünk. A kamatos kamat erre csak rátesz egy lapáttal, ha tetszik, négyzetre emeli, hatványozza az erkölcstelenséget! A régi iskolákhoz ragaszkodó és berögzült normarendszerekbe ragadt közgazdászok, valamint kereskedői vénával megáldott emberek persze most azonnal felhördülnek, mondván, ugyan kérem, micsoda marhaság ez! A kamat a pénz használati értéke, meg ilyesmi. Pedig nem! Nem az! A muzulmánoknál, az araboknál miért nem számolnak fel kamatot? No, pláne, kamatos kamatot!
Ciprus kapcsán kitört a skandallum. Az igazi botrány azonban – szokás szerint – nem az, amiről a híradásokban hallunk! Maga a rendezési elv az, ami elgondolkodtató, egyszersmind megdöbbentő kell, legyen számunkra! Figyeljük meg ismét azt az eljárást, magát a folyamatot, amely egyfajta „teszteljük a jó népet, mi az, amit még el lehet fogadtatni vele” típusú módszerben ölt testet. Elmennek a végsőkig. Legalábbis amit még a fogyasztói társadalom tolerálni tud. A konzumidióta, ha máson nem is, de a zsebén keresztül mégis csak gondolkodásra bírható. Mammon világában ez egyszer úgy tűnik visszafelé sül el a kapanyél.
Visszatérve Ciprusra és a bankrendszer működésére. Első nekifutásra azt mondaná az ember, főként Simor ex-bankigazgató offshore lovag nacionáléjának ismeretében, hogy végre történik valami – az Oszkó Péter szavajárásával élve „adóoptimalizáló” – pénzoligarchák tekintetében is. Nagyon helyes, hogy megcsapolják a vastag betéteseket, legyenek most mán ők is szolidárisak kicsikét, meg ilyesmi.
Közbevetőleg hadd szúrjak be ide egy ártatlannak tűnő kérdést:
Hallották már önök valaha azt, hogy a bank szociális intézmény lenne? Én még soha!
És még egy: Hallották már önök valaha is, hogy egy pénzintézet szolidaritást vállal a betétesek iránt? Dehogy hallották! Hogyan is hallhatták volna, hiszen a bank nem szociális-, hanem pénzintézmény. Aki megtévedve az állami agit-prop hatásaitól hirtelen az árfolyamgátra vagy egyéb, a kormány által kiizzadott úri huncutságokra gondol, annak ajánlom szíves figyelmébe a Komlómédia oldalán fellelhető kis írást, melynek címe: „Segítség a segítség? Az árfolyamgát és ami mögötte van.” (http://komlomedia.hu/hir.php?hir=2874) Ugyanezen az oldalon (http://komlomedia.hu/hir.php?hir=2894) találunk egy másik anyagot is, mely rámutat a rendszer egy másik, kétségkívül szintén rendkívüli sajátosságára. A címe: „Így kell elszámolni semmis deviza alapú kölcsön esetén”. Ha ne adj’ Isten megnyered a pert, a hazugság akkor sem áll le, módszeresen hülyítenek tovább. De már pedig a te dolgodat csak úgy lehet rendezni, hogy (még ekkor is) valójában a bank járjon jól, de legalábbis a lehetőségekhez mérten ne járjon rosszul.
Mi az alapja a bankrendszer működésének? A bizalom! Csakhogy ez a bizalom már régen nem áll fenn. Nézzük meg kicsikét részletesebben, hogy mi a probléma.
Először is az ügyfél – a mostani esethez igazodva nevezzük egyszerűen betétesnek – elhelyezi pénzét a bankban. Itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra és tegyünk fel egy ide kívánkozó fontos kérdést:
Miért helyezi el a betétes a pénzét a bankban?
Egy részük azért, mert népies kifejezéssel fialtatni szeretné. Ő a valódi kapitalista, aki nem munkából él, hanem a pénz dolgozik helyette! És ez kizárólag a kamatos kamatnak köszönhető.
A rendszer másik fontos összetevője az ún. banki tartalékráta.
„A Magyar Nemzeti Bank elnökének 13/2010. (IX. 6.) MNB rendelete a kötelező tartalékráta mértékéről
1. A tartalékráta mértéke
1. §
(1) A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése értelmében a kötelező jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének és elhelyezésének módjáról szóló 10/2005. (VI. 11.) MNB rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott forráskategóriákra vonatkozó kötelező tartalékráta mértéke 0 %.
(2) A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntése értelmében a R. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott forráskategóriára vonatkozó kötelező tartalékráta mértéke egy adott tartalékköteles hitelintézet tekintetében a 2 %, 3 %, 4 %, 5 % közül a tartalékköteles hitelintézet által a 2. §-ban meghatározott módon választott mérték, választás hiányában 2 %.”
Forrás: mnb.hu
A közérthetőség kedvéért fordítsuk ezt le magyarra az Ecopedia segítségével:
„A jelenleg hatályos szabályozás szerint Magyarországon 2%-os a kötelező tartalékráta amire a bankok nem fizetnek kamatot mert az állam ezt kifizeti helyettük. Lásd a következő hivatalos indoklást:
„A tartalékráta által lekötött pénz a bankok számára nem termel nyereséget, azonban egy EU szabályozás folytán az MNB Magyarország uniós csatlakozása óta az irányadó kamatot kifizeti a bankok részére erre az összegre, ennek köszönhetően a kötelezően képzett tartalék burkolt adó-jellege megszűnt.”
Ez azt jelenti, hogy a bankok tényleges tartalékrátája Magyarországon 0% mivel a 2%-os tartalék rátának nincs költsége!
Maurice Allais a Nobel díjas Francia közgazdász, aki a szintén Nobel-díjas Milton Friedmannal megalkotta a Chicago tervet a 1929 világválság után azért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő a 100%-nál kisebb tartalékrátát nem tartja elfogadhatónak. Ennek oka az, hogy a klasszikus banki bevétel abból fakad, hogy a bank betéteket gyűjt (amire betéti kamatot ad) illetve kölcsönöket folyósít (amire kölcsönkamatot számol fel). Ennek a kettőnek a különbsége adja a bank hasznát. A probléma ott kezdődik, hogy a bankok megfigyelték, hogy egyszerre egy időben az összes betétes soha nem veszi ki az összes letétbe helyezett pénzt. Max 10% pénzkivét van. Ezt az elvet felhasználva (megfordítva) a bankok 10%-os tartalékráta esetén 10x es mennyiségű pénzt helyeznek forgalomba, amit a semmiből hoznak létre úgy, hogy a tízszeresét kölcsönadják annak, amit betétként birtokolnak mivel ez a gyakorlat és a tartalékráta törvény megengedi. Maurice Allais ezt közönséges pénzhamisításnak nevezi.
A 2% tartalékráta azt jelenti, hogyha egy magyar kereskedelmi bank rendelkezik 2 Ft-tal (betétgyűjtésből vagy jegybanki kölcsönből) akkor 100 Ft-ot kölcsönadhat kamatra. A 2 Ft jegybanki kamat költsége 10% jegybanki alap kamat esetén (Magyarországon ennél ez sokkal alacsonyabb) 0.2Ft – azaz 20 Fillér. 100Ft kölcsön kamata pedig kölcsöntípustól függően 20-40 Ft! Az alacsonyabb kölcsön kamatot véve alapul 0.2 Ft – osztva 20 Ft-tal – évi 10000% hasznot jelent a bankoknak a bank fenntartási költségeivel nem számolva. Mint fent utaltunk rá a 2 Ft-nak nincs jegybanki költsége Magyarországon, mert az állam ezt kifizeti tehát egy bank azonkívül, hogy kifizeti a működési költségeit (munkabérek illetve rezsi) egyéb költsége nincs vagyis korlátlan mennyiségű kölcsönt tud folyósítani tehát pénzt hozhat létre a semmiből és azt kamatra kölcsön adhatja. Ez sokkal jövedelmezőbb üzlet, mint a prostitúció vagy a kábítószer-kereskedelem.
A két legnagyobb probléma ezzel az, hogy mivel a kereskedelmi bankok külföldi kézben vannak ezért a teljes magyar gazdaságot ezzel az elvvel ők irányítják.
A másik probléma az, hogy a kétszintű bankrendszer mindig csak a tőkeösszeget helyezi forgalomba a kamatot soha. A gazdaság szereplőinek összességében a kamatot visszaadni olyan mintha egy ¾-ig telt pohárból próbálnának egy poharat teletölteni. Ez nyilvánvaló képtelenség tehát újabb kölcsönöket kell fölvenni, azonban egy idő után a kamatteher akkora hogy ezt már a gazdaság nem tudja visszafizetni tehát, összeomlik. Ez volt az egyik alapszerkezeti oka a 2008-as világválságnak.
A magam részéről csak annyit tennék hozzá, mivel a kamatos kamat folyamatosan növekvő jövedelmet ígér a betétesnek – exponenciális növekedési görbe, mely a végtelenbe tart –, szintúgy folyamatosan növekvő eladósodást kell produkálni a másik oldalon, hogy ezzel a folyamattal darab ideig lépést lehessen tartani. Ez persze nem megy a végtelenségig. Ha másból nem is, de gyermekkorunk meséjéből (a búzaszemekkel teli sakktábláról szóló) azért tanulhatnánk. Mindent maga alá temető összeomlás formájában bizony nagyon hamar vége szakad az efféle bugyuta emberi próbálkozásoknak.
A betétesek másik része pedig szükségszerűen helyezi el pénzét a bankokban, mivel az állam törvényileg kötelezi rá. Pedig lehet, hogy neki esze ágában sem lenne, hogy a saját pénzét illetően harmadik fél közreműködését vegye igénybe, köszöni szépen, jól meg lenne ő nélkülük is. Mégsem teheti meg!
Már a készpénznél, a bankjegyeknél is törvényileg kötelezik az embert arra, el kell hinnie, az a pénz valóban annyit ér, amennyi rá van írva. Ha ez nem így lenne, a pénz nem tudná betölteni a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül szolgáló jel univerzális szerepét, kétségkívül káosz alakulna ki.
Vállalkozó vagy? Kötelező bankszámlával rendelkezned! Cég vagy? Szintén zenész! A munkáltatódat kötelezték, hogy készpénzben nem, csak bankon keresztül utalhatja a javadalmazásodat? BINGÓ!
Mi is történik valójában? Az államhatalom – bizonyos esetekben – törvényileg kötelez arra, hogy igénybe vedd egy (esetünkben szinte teljesen külföldi!) magánkézben lévő (pénz)rendszer szolgáltatásait!
Ez nagyon fontos kitétel! Ugyanis szó nincs itt bizalomról, még egyszer szeretném kihangsúlyozni, bizonyos esetekben a törvény erejével kötelezik a polgárt arra, hogy igénybe vegye (az esetünkben szinte teljesen külföldi!) magánkézben lévő (pénz)rendszer szolgáltatásait!
De ha már befáradtunk a bankba és úgy döntöttünk, hogy oda elhelyezzük nehezen megkeresett kis pénzecskénket, ha a fialtatás túlzott mértékét nem is, a szinten tartást, de legalábbis a pénzünk biztonságának szavatolását joggal várjuk el az adott pénzintézettől. És itt van az a pont rögtön az elején, ahol már megbicsaklik a dolog. Hangsúlyozni szeretném, hogy a problémakört elvi síkon tárgyaljuk, no de hát, ha már az elvvel gond van, akkor a gyakorlat sem lehet tökéletes ugyebár?
Ha a betétes elfárad a legközelebbi pénzintézethez és ott elhelyezi a pénzét, arra csak bizonyos összeghatárig kap garanciát. A magánszemélyek bankbetéteinek garanciája 2011 januárja óta a magyar és az európai uniós szabályozásnak megfelelően, az Országos Betétbiztosítási Alapon keresztül százezer euróig nyújt garanciát.
Most, amikor ezt a kis írást pötyögöm, az MNB honlapján 304,3 forint/euró árfolyam olvasható. (Tehát a százezer euró 30 millió 400 ezer forintnak felel meg.) Érdekességképpen ellátogattam a Szerencsejáték Zrt. honlapjára, megnéztem az ötös és hatos lottó várható főnyeremény összegét. Mit mondjak, elég szerények, legalábbis a milliárdos csúcsokhoz képest, az ötösnél mindösszesen 85 millió és hát a hatos is elég gyengén muzsikál, nyavalyás 135 millió. Mindazonáltal a nagyságos és fényességes Európai Porta által biztosított betétgarancia tekintetében azt kell, mondjam, hogy a lottónyertesek számára – még ha nem is nyerték túl magukat, akkor is – szívás. De mi van példának okáért a vállalkozókkal?
Visszatérve Ciprusra! Az elején még az összes betétest meg akarták csapolni, de aztán rájöttek, hogy ez azért ma még nem megy, komolyabb szintű megfélemlítésre van szüksége az emberiségnek, hogy egy ilyen kis algoritmust zökkenőmentesen le lehessen zavarni és annak most még nem jött el az ideje. Be kell tartani a fokozatosság elvét!
No, mármost képzeld el a következőt! Bemész a bankba, beteszed a pénzedet, mondjuk tartósan lekötöd, merthogy arra nagyobb kamat jár, ezt az ügyintéző külön kihangsúlyozta számodra, és nemhogy kamatot nem kapsz rá (nem nagyobbat, semmilyet!), hanem egyenesen meglopnak! Kevesebbet veszel ki, mint amennyit betettél, mert hát neked, mint betétesnek, akinek az égadta világon semmi köze a bank „szakemberei” által okozott károkhoz, neked ki kell venned a részedet a baj megoldásából.
MIÉRT IS?
Dejszen azért fordultál pénzügyi szakemberhez, pénzügyi céghez, mert megbíztál a szakértelmükben!
Erről a szakértelemről egyébként csak annyit, évek hosszú sora nem volt elég arra, hogy pénzügyi szakemberek ítéletet tudjanak mondani az ún. devizahitelezésről, amit egyébként egy siófoki ügyvéd laza ujjgyakorlat címén simán lezavart. A tisztelt szakértőknek arra volt csupán elég a tehet(etlen)ségük, hogy – mondjuk úgy – iránymutatásért a kenyéradó gazdához, a nagyságos és fényességes Európai Portához forduljanak, mondanának mán valamit ők is a témával kapcsolatban. Mer’ arra ugye lehet hivatkozni, mint megfellebbezhetetlen felsőbb szerv ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi…
Ez a világ az átadás, még pontosabban az átruházás világa lett. Az élet szinte minden területén arra kondicionálnak, hogy te vagy a legbutább, a leghülyébb, add át a jogaidat, az intézkedési, cselekvési jogköreidet a náladnál hozzáértőbbeknek. Ja! És mindenki más szebb, jobb, okosabb, de ami még ennél is fontosabb, hozzáértőbb, mint te! Mondj le! Lehetőleg mindenről! Legelőször is mondj le a hatalmadról! Emlékszünk ugye? „Közvetett módon, képviselőin keresztül gyakorolja… ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi. Tedd a pénzed a bankba! Ha eddig eszed ágában sem volt, hogy betedd, akkor sincs nagy baj, ami késik, nem múlik, törvényben emlékeztetünk, s egyúttal kötelezünk is rá, tessék bizalommal lenni (az esetünkben szinte teljesen külföldi!) magánkézben lévő (pénz)rendszer iránt és igénybe venni a szolgáltatásait! Akkor is, ha nem garantálja számodra a beígért hasznot, és akkor is, ha nemhogy hasznot, de még az eredetileg ott elhelyezett összeget sem kapod vissza!
Ez az a pillanat, amikor ismét meg kell állnunk egy végtelennek tűnő pillanatra. Gondoljunk bele! Adott egy szélhámosságon – Maurice Allais Nobel-díjas francia közgazdász vélekedése szerint egyenesen közönséges pénzhamisításon –, vagyis bűncselekményen alapuló rendszer. Ha te próbálkoznál ilyesmivel, azonnal börtönbe zárnának érte! Csak korlátozott garanciát nyújt a számodra, egyáltalán nem biztos, hogy visszakapod a pénzedet, s ha éppen úri kedvük úgy tartja, az általuk okozott károkat is veled akarják kifizettetni! Mindennek tetejében –bizonyos esetekben – pedig a törvény erejével kényszerítenek rá, kötelező, hogy igénybe vedd a szolgáltatásaikat!
Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!
A devizahitelesek kálváriáján keresztül betekintést nyerhettünk abba a Káin és Ábel nevével fémjelzett, teljesen életellenes nyugatias szemléletmódba, mely a játékelmélet szerint eleve vesztésre ítélt VAGY-VAGY szemléletű világát idézi elénk, az összes kockázatot egyoldalúan az emberekre hárítva. Természetesen van megoldás, hiszen mi magyarok, az IS-IS világában érezzük igazán jól magunkat, ahol a játékelmélet szerint eleve mindkét fél nyerésre ítéltetett. Megy ez a dolog a bankok nélkül is! Akit a téma bővebben és részletesen érdekel, ajánlom figyelmébe Drábik János egész országra kiterjedő ún. „fehérpénz” ötletét. (http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/a_megoldas_feher_penz/)
A legújabb híradások szerint kamionokkal hordják a bankokba a készpénzt Cipruson. Nem más ez, mint a meztelen király utolsó, kétségbeesett erőfeszítése a látszat minden áron való fenntartásáért. Pedig a kisfiú szólt, mi magunk is látjuk most már a pőre valóságot, s a látvány bizony nagyon nem tetszetős. Mindeközben a világméretű Patyomkin-faluban sorra dőlnek össze a díszletházak. Rálátásunk igazán a hozzánk legközelebb esőre, a valaha Gorbacsov által csodálatosnak nevezett Európa-házra van, melyről egyre nagyobb darabokban hullik alá a vakolat. És ami látvány kibontakozik alóla, nos, hát az nem éppen szívderítő. Kicsit olyan ez, mint amikor a világhírű festő képén modern eljárásokkal láthatóvá válik az előző változat. A forma nagyjából megegyezik, csak a színekben van eltérés, sárga helyett vörös. Az ötágú csillag az, ami sohasem változik!
A davosi Világgazdasági Fórumon Olafur Ragnar Grimsson izlandi elnökkel készült interjúból idézünk:
„Sokszor kérdeztem meg embereket, hogy miért tekintik a bankokat a modern gazdaság szent egyházának. Miért nem hagyják a magánbankokat ugyanúgy tönkremenni, ahogyan a légitársaságokat és a távközlési cégeket, ha azokat felelőtlen módon irányították? Ez az elképzelés, hogy a bankokat kisegítik, egyet jelent azzal, hogy a bankok aratják le a siker gyümölcseit, az átlagpolgárok pedig tönkremennek az adók és a megszorítások miatt, ez pedig a felvilágosult demokráciákban az emberek nem fogadják el hosszútávon.”
Végezetül. Ma Magyarországon az összlakosságnak csupán körülbelül 0,8%-a tagja valamilyen pártnak. Önök szerint ez (felvilágosult) demokrácia, a többség, vagy inkább démonokrácia, az emberek lelkét megszállók uralma?
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő
div { margin-top: 1em; }
]]>
Kategória: Publicisztika