A népi hagyományok szerint a húsvét virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szedtek, a templomban megszenteltették.

A negyvennapos böjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, amelyet Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartanak. Ilyenkor nemcsak a hús fogyasztása volt tilos, hanem a lakodalom, bálozás, zenés mulatságok is tiltva voltak. Böjt idején gyóntak, áldoztak, az egymással haragban lévők pedig igyekeztek kibékülni.

Az ifjúság körében az étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak ellenére jellegzetes szokások, játékok alakultak ki, amelyeket főként böjti vasárnapokon végeztek. Ilyen volt például a körtánc jellegű karikázás, a csárdás jellegű szinalázás, az ifjú leányok arcpirító, avatórítus nyomát őrző ulicskázása.

A menyhei változatban az ének után a nagylány, a keresztmamuska megkérdezte a kisebb leányt, a keresztgyerekét: Van-e szeretője. Utána magasra dobott egy követ és hangosan kiabálta: „Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele!”, A mancsozás is népi szokás, amelyben magasba dobott golyókat kellett eltalálni olyan ütőkkel, melyeket legények faragtak a nekik tetsző leányoknak. Szeged környékén is divatosak voltak a sportjellegű népi játékok, így például a csülközés, a labdázás, és a köcsögdobálás.

A népi hagyományok szerint a húsvét virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szedtek, a templomban megszenteltették, ennek bajelhárító szerepe volt. Manapság is a moldvai csángók fűzfasípot fújnak,habajgatnak, ezzel “keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el.

Virágvasárnapra esett a barkaszentelés és a kiszebábuzás. Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábút többnyire menyecskének öltöztettek. A kisze vagy más néven banya a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek.

A kisze öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, nemsokára férjhez megy, vagy ha véletlenül visszafordul a banya, akkor joggal lehet tartani attól, hogy visszajön a betegség a faluba, vagy rosszra fordul az idő. Miután levetkőztették és vízbe hajították, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek, és hogy egészségesek maradjanak.

Virágvasárnapi szokás volt a villőzés is. Egyes falvakban virágvasárnap, a kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról és „Mind menjetek férjhez!” szavakkal megveregette a lányokat.

A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak. Ezen a napon egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, hogy az ágyneműt a nagypénteki szél járja át, és moly ne essen bele. Sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Csupán egy fakanálra volt szükség méghozzá olyan fakanálra, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellet egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben, megláthatta, ki a boszorkány. A boszorkányok az oltárnak, vagy az úrasztalának háttal ülnek és nagy szarvuk van. Miután meglátta az illető, kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jönnie és a keresztes úton át kellett futnia. Így a boszorkányok nem tudnak ártani a kíváncsiskodó személynek. A gazdák ezen a napon herélték az állataikat. A herélés végezetével a gazdasszony délutánra elkészítette a herepörköltet. Érdekes, hogy nagypénteken Korondon a halon kívül semmiféle húsfélét vagy zsírosat nem fogyasztanak, sokan még a kenyeret, tojást, tejet sem eszik meg, a lótököt viszont megették. Ekkor itták meg a pálinkát is, miközben a beszélgetés, a szórakozás sokszor az éjszakába nyúlt.

Ha nagypénteken sok eső esik, a néphit úgy tartja, és napjainkban is úgy tartják az állatokat tartó emberek, hogy a nyár folyamán sok lesz a májmétely, sok juh és szarvasmarha megbetegszik.

Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tűzszentelésnek sokféle hagyománya, szertartása alakult ki. Hamuját, parazsát eltették, gyógyításra használták, tettek belőle a jószág ivóvizébe, az istállóban, a házban és a földeken szétszórták.

A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A tojás eredeti jelképe a termékenység, az új élet: „ Ahogy Krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kis csibe is a tojás börtönéből.” A tojásfestés módszerei tájegységenként változtak.

A legények Húsvét vasárnapjának estéjén jártak locsolkodni a lányos házakhoz, útjukat zeneszó kísérte, a leányok borral, tésztával és festett tojással várták őket.

Fehérvasárnapi szokás volt faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok lány barátnőjüknek, fiú barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje ha megkapta a tálat, egy másikat küldött cserébe helyébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték.

Hétfő reggel a kisebb fiúk járták a házakat, ahol piros tojást, pénzt vagy kalácsot kaptak az öntözésért. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödörből vízzel öntözték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. Jelképes megtermékenyítést, a rituális megtisztulást jelenti. Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés. Először perbe fogtak egy kakast, búcsúztatót mondtak, majd íjjal és nyílvesszővel célba vették a kakast. Ha a nyíl a kakas szívébe fúródott, véget ért a játék, amit kakasvacsora kísért.

A Húsvéti szokások közé még hozzátartozott az is, hogy aki meglocsolta kedvesét annak illett májusfát is állítani neki természetesen május 1-jén. Szintén régi szokás volt a tojásgörgetés lejtőn (ami Krisztus kriptája bejáratánál lévő kőajtó elgörgetését is szimbolizálhatta).

A húsvét teljes ünnepkörét a pünkösdi szokások zárták.

NK

shvoong.hu – harmonet.hu – barikad.hu

Article source: http://alfahir.hu/h%C3%BAsv%C3%A9ti_n%C3%A9pszok%C3%A1sok-20110423