Amióta Magyarország az Európai Unió tagja, kötelessége segélyt nyújtania a világ fejlődő, szegény országainak (amelyek az OECD besorolása szerint szegények), ám e kötelezettségének egyelőre nem tesz eleget – derül ki abból a kutatásból, amelyet a Közép-európai Egyetem (CEU) kutatói végeztek.
Az EU által vállalt kötelezettségeknek megfelelően a tagállamoknak 2010-ig a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,17, míg 2015-ig a GNI 0,33 százalékát kellett volna, illetve kellene a fejlődő országok segélyezésére fordítaniuk. Ezt az arányt csak az unió legfejlettebb államai tudják teljesíteni. Magyarország csupán a GNI 0,11 százalékát, mintegy 101 millió eurót (30 milliárd forintot) költ erre a célra.
A Magyarország által nyújtott segélyek összege közvetlenül az uniós csatlakozás után lendületesen bővült, az eddigi csúcs évben, 2006-ban 131 millió eurót adtunk a szegényebb országoknak. Ezt követően a támogatás visszaesett, de az elmúlt három évben enyhén növekvő pályára állt.
Az EU-csatlakozás tehát fordulópontot jelentett: Magyarország segélyezettből segélyezetté vált, mint ahogy egyébként a rendszerváltás előtti két évtizedben is donor országnak számított. 1980-ban az akkori becsült adatok szerint a nemzeti jövedelem 0,7 százalékát tette ki a nemzetközi segélyezési fejlesztés összege, de mint a CEU kutatói az [origo] kérdésére megjegyezték, ez ideológiailag motivált volt, így nem összevethető a mai adatokkal.
A magyarokat nem érdekli a távoli szegények sorsa
A kutatás megállapította, hogy Magyarországon a nemzetközi fejlesztés témája kifejezetten népszerűtlen. Azok aránya, akik szerint fontos a nemzetközi fejlesztés, Magyarországon a legalacsonyabb (20 százalék) az uniós országok között egy Eurobarometer-vizsgálat szerint. A magyarok jelentős része (43 százalék) azt gondolja, hogy az EU-nak egyáltalán nem kellene foglalkoznia nemzetközi segélyezéssel.
A kutatásba bevont egyik szervezet, az Afrikai-Magyar Unió szerint a hazai közvéleményt nem igazán érdekli a távoli szegények sorsa. Politikai szinten pedig – mint a kutatás leszögezi – a nemzetközi jó gyakorlattól eltérően, a külpolitika nem válik el a nemzetközi fejlesztési politikától, utóbbi nem élvez autonómiát, és nem kap kellő figyelmet.
Egy évig a Magyarországra menekültek is kapnak segélyt
A közvélemény elutasító és a politika tartózkodó magatartása ellenére a fejlesztéssel foglalkozó civil – nem-kormányzati – szervezetek az elmúlt öt évben 76 országban végeztek humanitárius tevékenységet, például Haitin, Afganisztánban és Irakban.
A magánszektor, a profitorientált hazai cégek is egyre inkább érdeklődnek a fejlesztési programok iránt, de a kutatás szerint még azért nem kellően aktívak, mert vagy nincs elegendő tőkéjük, vagy nem jutnak banki finanszírozáshoz. A legtöbb hazai cég az állami Eximbankon és a Mehiben keresztül tud megjelenni, legtöbbször az úgynevezett kötöttsegély-hitel konstrukciók révén. Ezt azt jelenti, hogy Magyarország például úgy ad kötött segélyt Laosznak, hogy Laosz cserébe magyar cégektől vásárol árut, szolgáltatást mondjuk egy ottani csirkefarm felújítására.
Szerbia, Afganisztán és Ukrajnan a toplista élén
A magyar segélyek legnagyobb hányada Szerbiába (37 százalék), Afganisztánba (29 százalék) és Ukrajnába (17 százalék) irányul, és összesen 21 ország kapja a pénzek 91 százalékát. Ezek között olyan államok is vannak, amelyek hagyományos partnernek számítanak. Ilyen például Vietnam, amellyel a rendszerváltás előtti időszakban (főleg a ’70-es években) intenzív kapcsolat volt, Magyarország akkor is donor országként segítette a távol-keleti államot. Más országokkal – például Kenyával vagy Nigériával – csak nemrégiben vált intenzívebbé a kapcsolat.
Ezeknek az országoknak jutott a 101 millió eurós segélyből 2011-ben (%)
Forrás: CEU
A kutatás rámutatott, hogy a segélyezés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nem feltétlenül jár kéz a kézben, de sok esetben egymást erősíti. Miközben Ukrajnába és Szerbiába például több százmillió euró értékű magyar export irányul és ezzel párhuzamosan a segélyek nagy részét is e két ország kapja, a segélyezési listánkon igen előkelő helyen álló Afganisztánnal elhanyagolhatóak a kereskedelmi kapcsolataink, az exportunk egy részét felvevő Kína (amely az OECD kategóriái szerint segélyezésre szoruló ország) viszont nemigen részesül a magyarországi támogatásokból.
A segélyek legnagyobb hányada (közel 40 százaléka) az oktatáshoz és képzési tevékenységekhez kapcsolódik, de erős az élelmiszeriparban és a vízgazdálkodásban vállalt szerep is. Vannak egészen konkrét fejlesztések (például egy általános iskola a montenegrói Podgoricában vagy egy ivóvíztisztító a boszniai Tuzlában), amelyek az elmúlt években megvalósultak, továbbá ezekből a pénzekből finanszíroznak számos ösztöndíjat és csereprogramot, de a segélyezési pénzekből fedezik a Magyarországra érkező menekültek első 12 hónapjának a költségeit is.