1488-ban, 625 évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban Thúróczy Jánosnak, Mátyás király ítélőmesterének a magyarok történetéről szóló krónikája.
1488-ban, 625 évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban Thúróczy Jánosnak, Mátyás király ítélőmesterének a magyarok történetéről szóló krónikája. A művet évszázadokon át nemcsak a hazai kutatók használták, hanem a hunokat tanulmányozó Friderich Hirth is előszeretettel forgatta a 19. század végén.
Ki volt a szerző?
A Chronica Hungarorum 1488-ban előbb Brünnben, majd Augsburg jelent meg nyomtatásban. A jeles mű szerzője, Thuróczi János Túróc vármegye birtokosa volt, aki Hunyadi Mátyás alatt magas közjogi méltóságokat nyert el. 1467-től került be a kis kancelláriába, majd 1470 és 1475 között kis megszakításokkal a sági hiteleshely vezetője volt. Az 1480-as évek elején Báthori István országbíró jegyzőjévé nevezték ki. 1486-tól már ítélőmester, Drági Tamás királyi személynök helyettese. Munkája során elmélyült a korabeli magyar történeti forrásokban és alaposan ismerte a régi okleveleket, ebből merítve hitelesen írta meg a magyarok régi történetét. Eztel folytatta Küküllei János örökségét, aki szintén az oklevelek és alapján állította össze Nagy Lajos királyról szóló történeti művét.
Szkíta múlt
Thúróczi a korai, szkíta-hun történetet a régi krónikák híradása alapján írta meg, de azokon kívül belemerült a régi római-görög antik források tanulmányozásába és azzal kiegészítette tudományos alaposságra törekedő művét. Így például azzal is törődött, hogy bemutassa, hányféle Szkítia létezett, és a magyarok ősei vajon melyik birodalomrészből is származtak. A mű nemcsak szöveget tartalmazott, hanem képeket is, általában minden magyar uralkodóról közölt egy portrét. Ez volt az első olyan történeti munka, amely már nyomtatásban is megjelent.
Okleveles adatok
Míg a magyarság régi történetét elsősorban régi magyar feljegyzésekre és egyéb antik forrásanyagra alapozva írta meg, addig az Anjou-kor századi események megörökítésében nagyban épített a levéltárakban őrzött dokumentumokra, valamint a szóbeli hagyományokra is, amelyeket sokan még beszéltek a kancelláriában, vagy a nemesi udvarokban, hiszen sokan büszkék voltak arra, hogy együtt harcoltak Nagy Lajos királlyal Nápolyban, vagy Zsigmondot követték külföldi hadjárataira. Sokat emlegette Mátyás király életútját is, az értesüléseit egyrészt saját tapasztalataiból, másrészt a kancelláriai adatokból nyerte.
A krónika külföldi sikere
Thuróczi műve például szolgált a nagy humanista történetíróknak. A leghíresebb, Antonio Bonfini, Mátyás kérésére hosszú fejezetekben írta meg őseink és rokonainknak, a szkítáknak a történetét. Az itáliai tudós teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a magyarok a szkítáktól és a hunoktól erednek és kiemelte Attila király tetteit. Valószínűleg ő nemcsak a magyar hagyományokat vette alapul, hanem olvashatott akkor még olyan ókori vagy kora középkori itáliai munkákat, amelyek megörökítették a nagy hun király dicső tetteit. A Thúróczi-krónikában szereplő hun királylista akkor vált nemzetközileg ismertté, amikor a 19. század második felében alkotó sinológus, Friderich Hirth kezdte el tanulmányozni és a benne található neveket összevetette a kínai forrásokban szereplő hun királynevekkel. Kiderült, hogy a magyar hagyomány jól őrizte meg Attila felmenőinek a nevét, köztük Maodunét, vagy Bátorét, aki Bekterként szerepel.
OB
alfahir.hu
Article source: http://alfahir.hu/a_thuroczi_kronika_erdemei