A Vinoport online bormagazin és a Szimpla Kert nevű romkocsma egy
rendhagyó borkóstoló-sorozatot indított, ahol jórészt fiatal, a
borok iránt érdeklődő emberek és jórészt fiatal borászok közösen
alkotnak egy jó társaságot és beszélgetnek borról, közben az adott
vendég borászat borait kóstolgatva válik eggyé az elmélet és
gyakorlat.

Azt hiszem, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy rendszeresen
veszek részt borkóstolókon, amelyek közül néhány egy idő után már
szinte megszokottá és feledhetővé válik. Ifj. Vida Péter és Tóth
Adrienn, a Vinoport főszerkesztője viszont olyan barátságos és
kedves légkört teremtettek, ahol jó volt lenni, borokat kóstolni,
hallgatni a sztorikat és beszélgetni a bortokról, nem feltétlenül
szakmai szempontból.

A kezdeményezés azért is izgalmas, mert a jelenlévők nagy része nem
az a klasszikusan borkóstolóra, borvacsorára járó típus. Ezzel
persze nem azt akarom kihangsúlyozni, hogy azzal bármiféle baj
lenne, inkább azt, hogy egy romkocsmában is lehet igényes borokat
kóstolni, ráadásul a hely szelleme is lazábbá, kötetlenebbé teszi a
hangulatot, s így akár könnyebben eljuttatható a bor üzenete a
fiatalabb, a borokról talán még kevesebbet tudó generációhoz
is.

A Vida pincészet szekszárdi borai ma már abszolút a hazai élvonalba
tartoznak, ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy Vida Péter 2011-ben
megkapta az Év Bortermelője díjat is, amit egyébként a szakmában
csak a borosok Kossuth-díjának hívnak.

Ami kifejezetten tetszett az estében, hogy Adrienn és Péter nem
igyekezett minden áron meggyőzni a jelenlévőket, hogy a bor az
Isten. Ez egy kellemes beszélgetős, sztorizós este volt, két
szimpatikus moderátorral. A bor persze gyorsan közös nevezőre hozta
a vendégeket, de nem akart feltétlenül főszereplő lenni. Lehet,
hogy egy „nem rögtön lerohanós, mindent elmondok a borról”
megközelítéssel sok olyan embert is a borivás mellé lehet állítani,
akik nem akarnak bortudorok lenni, csak egyszerűen szeretnék
élvezni a zamatos, finom borokat.

Ifj. Vida Péter egy külföldet és multikat is megjárt tehetséges
közgazdász fiatalember, aki ma már a családi birtok építésében
veszi ki leginkább a részét. Közvetlensége, jó stílusa azonnal
hidat vert a kíváncsi hallgatóság és a borok közé. Édesapját is
áhítattal hallgatja a borkedvelő, de ő is nagyon ráérzett arra,
hogyan kell megfogni – alázattal, tisztelettel és jó stílussal – a
borok iránt érdeklődőket.

A hely pedig önmagáért beszélt, azonnal lebontotta a borok körül
gyakran érezhető sznobizmust és túlmisztifikáltságot, „s végül
ketten maradnak, Isten és a bor…”

Kellemes Estve volt.
 

A kóstolt borok

2012-es rozé: tiszta, piros bogyósgyümölcsös,
diszkréten fűszeres és földes. Rendben lévő tétel a sor
elejére.

2012-es kékfrankos: csak a bor egy része volt nagy
méretű hordókban, s az is csak néhány hónapot. Egészen friss, piros
bogyósgyümölcsökre építkező, friss feketeborssal, némi földes
háttérrel. Üde, szinte már „légies” vörösbor, ahol egyértelműen a
gyümölcsökre és a jól ihatóságra helyezték a hangsúlyt. Rendben
volt.

Öreg tőkék kadarkája 2009: a pincészet egyik
klasszikus tétele, amely egy egyhektáros, több mint kilencven éves
bakművelésű ültetvényről származik. Ez egy kicsit más
kadarka-műfaj, az öreg tőkék komolyságot és mélységet adtak ennek a
vidám, fűszeres fajtának. Szeretjük.

Estve 2008 (Cabernet Franc, Merlot, Kékfrankos, Pinot
Noir): Vida Péter egy olyan bort képzelt el az Estve
által, amely a hétköznapok rohanós nappalait segít átranszformálni
egy nyugodt és békés estévé. Jó ivású, jó ár-érték arányú vörösbor,
kedvességgel, meleg tónusokkal, rengeteg gyümölccsel, fűszerrel és
ásványos jegyekkel.

Baranya-völgy Cabernet franc 2007: a pincészet
egyik dűlőszelektált bora, amelyet nem is készítenek minden évben,
csak az arra érdemes évjáratokban. Egyelőre várnunk kell, hogy
mi lesz a Baranya-völgy sorsa, ugyanis a terület éppen
újratelepítés előtt áll, ugyanis a régi szövetkezeti bortermelésre
kialakított tőkék, művelési mód már nem igazán hozza azt a szintet,
amelyet a Vida Pincészet boraival meg szeretne mutatni. Azért
tegyük hozzá gyorsan, hogy ez a bor egy komoly vörösbor, kellő
koncentrációval, mélységgel, eleganciával és tartalommal, persze
némi terroir-al is megfűszerezve.

Article source: http://www.metropol.hu/mellekletek/vorosesfeher/cikk/1013562