A kilenc kategória jelöltjei között szerepel Doráti Antal, Fricsay
Ferenc, Fischer Iván, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes és Széll György,
a Budapest és a Végh Kvartett, Anda Géza, Fischer Annie és Schiff
András zongoraművész, Starker János gordonka- és Szigeti József
hegedűművész.

A folyóirat főszerkesztője, James Jolly blogjában külön méltatja
három magyar maestro – Reiner Frigyes, Széll György és Fischer Iván
– teljesítményét, zenekari alapító és nevelő munkáját a megjelent
felvételeik figyelembe vételével.

A szerkesztő úgy véli, mindhármuk munkáját egyaránt jellemzi – bár
különböző mértékben – szigorúság és a demokratizmus. Az intenzitás
a stúdiómunkában, amelynek eredménye, legyen szó bármilyen sokat
játszott műről, az újdonság, az eredeti megközelítés élménye. Innen
a lemezeik tartós sikere.

Reiner három amerikai zenekart emelt magasba a Cincinnati
Szimfonikusokat (1922-1931), a Pittsburghi Szimfonikusokat
(1938-1948), és legfőképp a Chicagói Szimfonikusokat (1953-1963).
Megjegyzi, Reiner kérlelhetetlen, ezért kellemetlen személyiség
volt, de az RCA kiadványok , tanúskodnak róla, hogy karmester és
zenekar kapcsolata kivételesen eredményes volt. Kiemeli a Richard
Strauss-felvételeket: a Salome Hétfátyol-táncát hallgatva érezni,
gyorsul a szívdobbanás, a feszültség szinte tapintható.

Széll György ugyancsak nagy súlyt helyezett a zenekari fegyelemre
és a kifogástalan technikára a Clevelandi Zenekar élén. 1946-ban
vette át az együttest. A Schumann-szimfóniák tolmácsolásai ma is
érvényesek, meglepően korszerűek, bár Jolly kissé ridegnek találja
az amerikai felvételeket, míg az Európában készültek, például az
Amszterdami Concertgebouw Zenekarral vagy a Londoni
Szimfonikusokkal, lényegesen melegebb tónusúak.

Rátérve a jelenre a főszerkesztő hangsúlyozza, hogy Fischer Iván
osztja a nagy elődök nézetét, szintén rendkívüli pontosságot
igényel a Budapesti Fesztiválzenekar művészeitől. Ugyanakkor a
hangzás színei igen árnyaltak, a hangszerek beszédmódja elegáns,
viszonya muzsikusaival a primus inter pares(első az egyenlők
között) elvén alapul.

Olyan egységesen szól a szimfonikus együttes, mintha kamarazenekart
hallanánk – jegyzi meg. Véleménye szerint a Channel Classicsnál
megjelent sorozat mindegyike érdekes, de különösen izgalmasnak
tartja Beethoven VI. (Pastorale) szimfóniájának megszólaltatását. A
Mahler-CD-kkel és SACD-kkel kapcsolatban pedig a különleges és
karakteres színeket emeli ki. A BFZ Mahler-interpretációja élőben
vagy lemezen mindig a legmagasabb színvonalat jelenti.

A Gramophone honlapján lehet szavazni szerda este 18 óráig.

Article source: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/1013593