Van a bűvészeknél egy szokás, gondolom mindenki ismeri, bevett gyakorlat, hogy miközben csinál valami látványosat a bal kezével, és mindenki arra figyel, addig a jobb kezével csendben megcsinálja a trükköt.
“Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”, szokta mondani Rodolfo bácsi…

Na most, amíg mi tágra nyílt szemekkel néztük az olimpiai nyitó és záró rendezvényeket, és fürkésztük, hogy ki fogja felrobbantani magán a nukleáris töltetet, vagy hogy mikor jelenik már meg Asthar parancsnok, és mekkora plejád flottával fog leszállni a stadionban… addig valami nagyon érdekes dolog történt.
Egyrészt egyetlen ufo nem landolt a stadionban és semmi bomba nem robbant, ez egy dolog…de miközben mi ezeket figyeltük, talán nem is vettük észre, hogy mi történik az orrunk előtt, ott lenn a színpadon!

Mert ugye látszólag csak ott táncikáltak jelmezekben, meg énekeltek mindenfélét… hol híres emberek, hol statisztákból álló nagy csapatok. Mindenféle kosztümös jelenetek… Mind látványos, de valljuk meg, azért elég unalmas, nem igaz?

Egy szó mint száz, sok-sok millió ember nézte végig ezeket a rendezvényeket, és hallgatta hozzájuk a színvonalas kommentárt, de közben nagyon de nagyon kevesen értették ténylegesen, hogy pontosan mi is történik odalenn…
És miközben szórakoztak, gyönyörködtek a tűzijátékban, sikongattak vagy épp éltették a királynőt…
gondolom az utolsó, ami valaha eszükbe jutott volna, az az, hogy nekik most épp egy nagyon komoly okkult beavatásban van részük. Tudjuk egyáltalán, mi az?

Jeruzsálem, paladinok, maszkos félmeztelen táncosok, tűzcsóvák, égő főnixmadár… és ez csak néhány a látványosságok közül, amiket felvonultattak a nagyközönség “szórakoztatására”, de vajon volt-e, akinek ebből az egészből összeállt valami… mondjuk egy történet?  Mondjuk egy “üzenet”?

Igen, kedves olvasó, nem véletlenül használom pont EZT a szót, mert ez “Az Üzenet”, amiről itt most szó van, pontosan ugyanaz az üzenet, amiről az azonos című film szól, és amivel lényegében ez a blog foglalkozik most már két teljes éve.

Akkor, a film után sokan megvádoltak minket, hogy megpróbálunk belemagyarázni mindenféle ökörségeket egy teljesen hétköznapi reklámba. Sőt! Bizonyos fórumokon egész mozgalmak indultak erre, hogy tréfás kedvű emberek, mondván “ilyet én is tudok”, elővették az első filmet, reklámot vagy zenei videoklipet, ami a kezükbe került, és megpróbálták minél erőltetettebben belemagyarázni az első dolgot, amit aznap a híradóban láttak. Már-már szinte verseny alakult ki, kinek sikerül frappánsabban “belelátnia” mondjuk az iráni olajembargót a kockásfülü nyúl legújabb epizódjába, vagy ami épp csak eszükbe jutott…

Akkor mondjuk nem tudtam nevetni ezeken, de ma már teljesen megértem a dolgot, mert profán szemmel nincs különbség a kettő között. Aki egyáltalán nem ismeri az okkult szimbólumokat, és mondjuk nem is hajlandó rászánni pár órát, hogy utána járjon, annak nincs különbség Az Üzenet című film és a paródia “belemagyarázása” között. Az ő szemszögéből a kettő egyformán hülyeség és egyformán nevetséges.

Azoknak viszont, akik érzik, hogy itt valami komolyabbról van szó, és hajlandóak is egy kis időt szánni a dologra, talán feltűnt egy fontos részlet, amiről a paródiák rendre megfeledkeznek:
hogy ez “Az üzenet” nem csak abban a bizonyos reklámban jelent meg, amit hosszasan elemezgettünk, hanem rengeteg produkcióban, és szerte a világon!
Ugyanazt a “marhaságot” még eddig senkinek nem sikerült belemagyaráznia több tucat, látszólag teljesen független alkotásba.
Mikor ugyanaz a motívum köszön vissza mindenhonnan, akkor nagyon nehéz elfogadni, hogy az véletlen, vagy csak idétlen “belemagyarázás”. Ezen talán érdemes lenne elgondolkodni…

Hadd illusztráljam egy példával: Kovács bácsinak ötöse van a lottón. Véletlen? Persze, hogy az. Szerencséje volt.
Eltelik pár nap. Következő héten Kovács bácsi megnyeri a kenót. Véletlen?
Ugye itt azért már mindenki érzi, hogy valami nem stimmel…
Na most, tegyük fel, hogy Kovács bácsinak harmadik héten megint ötöse van a lottón.
Ezen a ponton szerintem mindenki egyetért, hogy az eset nem LEHET véletlen, és inkább abba az irányba kellene keresgélni a választ, hogy valami csalás törént a számok húzásánal, érdemes lenne megnézni mondjuk, hogy Kovács bácsinak dolgozik-e rokona a Szerecsejáték Zrt.-nél, stb…

Valami hasonló történik itt is.
Arra kérem az olvasót, akinek esetleg még kétségei vannak “az üzenettel” kapcsolatban, hogy tegye egymás mellé, és hasonlítsa össze a következő három dolgot:
– A Vodafone tavalyi reklámkampányát. (lásd ‘Az üzenet’ című filmet)
– Az olimpiai megnyitó és záró rendezvényeket. (főleg a két nyitó rendezvényre gondolok)
– És egy régi klasszikust, a “2001 Űrodüsszea” című filmet.

Utóbbi 50 évvel korábban készült, mégis pontosan ugyanaz az üzenet van bemutatva benne, mint az első kettőben. A film végén pedig csak egyetlen űrhajós marad életben, aki transzformálódik, szimbolikusan magzattá válik, és ezzel megszületik az “Új Ember”.
A többiek pedig szépen meghalnak, ők nem mehetnek át a jövőbe.

Hányan ismerik ezt a filmművészeti remekművet, melyet Stanley Kubrick, Hollywood egyik magas szintű beavatottja rendezett? Mely a 60-as évek közepén készült, de benne olyan látványelemek vannak, amiket a mai filmkészítők is megirigyelhetnének.

Azt javaslom, ezen a ponton nézzünk bele egy kicsit a filmbe, és hallgassunk meg a legendás William Cooper rövid, a filmről készült elemzését, amit még a kilencvenes évek elején egy legendás rádiós sorozat keretében osztott meg (címe: ‘Hour of the Time‘).

Tehát most azt kérném, hogy mielőtt továbbmennénk, feltétlenül nézzük meg együtt ezt a három rövid részt, közösen. Segítségükkel ugyanis, minden sokkal érthetőbb lesz.

Article source: http://vilaghelyzete.blogspot.com/2012/10/no-para-olimpia-avagy-biztos-hogy-nem.html