Nem volt nehéz modellezni egy ilyen döntés esetleges
következményeit: élőlánc a Parlament körül, heves demonstráció.
Némi fintorgással ugyan, de sikerült az akkoriaknak jól dönteni, a
korona maradt a kupolacsarnokban.

Ma egy hasonló szimbolikus vita körvonalai látszanak a Kossuth tér
átalakítása kapcsán. Megkezdődtek a munkák az északi oldalon, a
Károlyi-emlékmű környezetében, és ezzel új fokozatra kapcsolt a
vita. Úgy tűnik, hogy a túlsó oldalon álló József Attila-szobor
okozhatja a legélesebb konfliktust.

Sajátosan emlékeztet ez az ügy az egykori koronavitára. Akkor sem
volt normális, hogy az egyik politikai oldal jobban magáénak érezte
a nyilvánvalóan oldalak fölött álló nemzeti szimbólumot. Ugyanúgy
problémás most, hogy a művészete miatt köztiszteletnek örvendő nagy
költőről szóló vita váljon a pártok
ütközőzónájává.

Jó, hogy a Kossuth teret visszaállítják egy olyan állapotba, amely
tükrözi Budapest legnagyszerűbb időszakát? Persze hogy jó. Ehhez
hasonló szellemben készült el a Margit híd rekonstrukciója is, és
minden erre járó most rácsodálkozhat, milyen szép is az eddig
szürke jellegtelenségbe burkolt dunai átkelőnk.

A Parlament környéke jelen állapota szerint szégyenfolt, egyike –
mondjuk a Várbazár mellett – Budapest legsúlyosabb esztétikai
adósságainak. A mindenki által csodált, szimbolikus erejű épület
körüli felszíni parkoló egész egyszerűen méltatlan.

Nagyon kell, nagyon jót fog tenni a rekonstrukció, de az esztétikai
és építészeti mellett számolni kell a politikai kihívásokkal is.
József Attila felett veszekedni egyértelműen rossz vita. Remek
alkalom az ellenzéknek, hogy találjon látványos ügyet magának,
keresztbe feküdjön a munkagépek előtt, pózoljon a Híradó
kameráinak.

Eközben nem tűnik nehéznek belátni: József Attila szobra és a
megújult Kossuth tér nemcsak hogy jól megférnek egymás mellett,
hanem méltón ki is egészítik egymást.

Article source: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/855283