Végy egy hatalmas zászlót, gyűjtsd alá a barátaidat, és öltözz be a legmelegebb ruhádba! Ha teheted, adj minden ismerősöd kezébe ugyanolyan zászlót. Számíts jó fél órát arra, hogy átjuss a rendőrsorfalak labirintusán, még egyszer ennyit, ha be akarsz jutni a Kreml oldalában álló mobilvécékbe.

Körülbelül ilyen feltételekkel indult vasárnap este 9-kor az orosz fővárosban Oroszország régi-új elnökének, az elnökválasztások első részeredményei szerint elsöprő győzelmet arató Vlagyimir Putyinnak rendezett ünnepi gyűlés, amelyre több mint 100 000 ember gyűlt Moszkva központjába. A Kreml északi oldalán, az impozáns Moszkva szálló előtti Manyezsnaja téren egész nap készítették a terepet és a hatalmas színpadot, hogy a lezárt főutakra csődülő hatalmas tömeg legalább kivetítőről láthassa majd a visszatérő elnököt. Estére aztán az menetrend szerint az egész belváros bedugult, a mellékutcákat keresztbe álló rendőrautók, a főutakat rendőrségi csapatszállítók és fémdetektoros beléptetőkapuk zárták le.

Ez minden

Átjutni a beléptetőkapukon nem nehéz, sikerül annak a tucatnyi iskolásnak is, akik Putyin arcképével, “Putyinra szavazni, ez minden” – feliratú zászlókkal érkeznek a másik irányból. Karszalag, regisztráció nem kell, az igazi feladatot nem a beléptetőkapu, hanem a téren való átjutás jelenti, azt ugyanis feltérképezhetetlen rendszerben rendőrsorfalak szabdalják.

Némi kóválygás, három zsákutca és néhány szigorúan néző egyenruhás után feltűnik a színpad körvonala, ahol épp egy híresnek tűnő orosz énekes váltja az előtte szónokló, monoton hangú embert. “Barátaim, én egyáltalán nem értek a politikához” – mondja, majd belevág egy playbackről szóló orosz popslágerbe. Az emberek egy része kis csoportokban táncra perdül a finoman szállingózó hóesésben, legalább kicsit kimelegszenek.

Ott, ahol a tömeg a színpadhoz közeledve besűrűsödik, a helyzet egészen emlékeztet egy fesztiválra. Egyetlen nagy különbség van: a mínusz 5 fok miatt a dresscode szőrmegalléros nagykabát és szőrmesapka.

Putyinra, őszintén

A tömegben két huszonéves fiú egy hatalmas feliratot tart két rúdon: “Az én választásom tiszta és őszinte volt! Putyinra szavaztam!” “A Zil teherautógyárban dolgozunk, az üzem készítette a táblát” – magyarázza az egyik a nem túl praktikus, hatalmas tábláról és hozzáteszi: “ja, a tánc nekünk, elmarad”. A gyárban nem mindenki Putyin-párti, de elég sokan, a jelek szerint a főnök is.

A fiatalok nem parancsra tartják a szlogent, őszintén hisz Putyinnak. “Felemelte az orosz gazdaságot, ennél több nem kell ahhoz, hogy jó elnök legyen” – mondja. Társai egyetértően bólogatnak. Kicsit távolabb egy kaukázusi bevándorlókból álló csoport figyel nagy lelkesedéssel. “Imádjuk Putyin urat, ő minden elnökök közül a legjobb” – mondja vigyorogva Vlagyimir. Mögötte egy másik fiatal orosz nemzeti zászló alatt vezényel egy csapat öregasszonynak, akik a Katyusát éneklik, amíg két popsláger között valaki a megint szónoklásra adta a fejét a színpadon.

Még odébb egy csoportnyi bajszos, kucsmás öregember lelkendezik. “Putyin megerősítette a hadsereget, megerősítette az ipart, mi kell még?” – mosolyog a ráncos képű kamionsofőr, Nyikolaj. Közben a kivetítőn megjelennek az első részeredmények, miszerint Putyin 63 százalékot kapott a választáson. “Biztos vagyok benne, hogy annyit kapott” – dörmögi Nyikolaj, – “ekkora különbségnél nincs értelme csalni, hisz azzal úgyis csak 1-2 százalékot lehetne változtatni”.

Talán megjön az esze

Egyetlen különvélemény lóg ki látványosan a Putyint éltető tömegből – a hátsó sorokban a sok orosz nemzeti zászló mögött egy egyszínű vörös lobogó emelkedik a magasba. Egy kedélyesen mosolygó öregember, Gregorij tartja, aki azzal büszkélkedik, hogy ő az egyetlen ellenzéki Putyin buliján. “Én bizony kommunista vagyok, és azért jöttem el, hogy képviseljem a céget” – mondja nevetve. Mások nem jönnek, az ellenzék hétfőre szervezi a tüntetéseit, nem vasárnapra.

Gregorij azonban nem bánja, hogy egyedül van: ő büszke, hogy a kommunista jelöltre, Zjuganovra szavazott, és bár kedvence csak második lett, nem kesereg. “Putyin győzött, de ne legyünk naívak, biztosan csalt. A 63 százalék irreális” – mondja. Azért mégis hisz a szebb jövőben, Putyint sem utálja. “Talán elnökként megjön az esze, és megjavul, jobban vezeti az országot, mint korábban”. Abban pedig – derék ellenzékiként – Gregorij egészen biztos, hogy 6 év múlva már nem fogják Putyint újraválasztani: addigra új arcok jönnek majd, új vezérek.

Valami megcsillan

Beszédet sláger, slágert beszéd követ, a nép szórakoztatja magát, kis körökben táncol vagy diskurál, és senki nem tudja, mi lesz. “Nincs meghirdetett program, állunk itt, aztán meglátjuk” – mondják többen bizonytalankodva. A legtöbben abban reménykednek, hogy az ünnepelt személyesen is megjelenik, bár a pénteki lapokban ezt még csak bizonytalan lehetőségként rebezsgették, az Izvesztyia című orosz lap pedig szinte biztosra ígérte, hogy Dmitrij Medvegyevre, a leköszönő elnökre nem lehet ma este számítani.

Ehhez képest másfél órával a buli kezdete után egyszer csak ott van a színpadon Putyin és Medvegyev is, egymás mellett, szőrgalléros nagykabátban. Előbb Medvegyev mond pár szót kissé eltorzult arccal, mintha tüsszentési inger csiklandozná az orrát, vagy nagyon elkeserítené, hogy vége elnöki karrierjének. Aztán pedig Putyin is meghatódva veszi magához a szót, és – már a második mondatnál a szeme sarkában csillogó könnycseppel – megköszöni az embereknek a bizalmat.

“Tiszta és tisztességes választáson nyertünk” – ez Putyin tételmondata, ami nem meglepő azután, hogy a fél világ csalással vádolta meg tavaly decemberben és most is. “Önök győztek, önök döntöttek az ország sorsáról, és megértették, hogy kire kell szavazni” – mondja. A tömeg visszafogott üdvrivalgással veszi tudomásul: a százezer emberhez képest elég kókadt a hurrá, de legalább mindenki azzal térhet haza, hogy másfél óra fagyoskodás után végül is győzött.

A szervezők nem is húzzák tovább a dolgot, Putyin és Medvegyev lekocog a színpadról, és a két műsorvezető útjára bocsátja a népet. “És a győztes: Valagyimir Putyin! Köszönjük, sziasztok!”.

Article source: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120305-unneples-moszkvaban-vlagyimir-puytinnal-az-orosz-elnokvalasztas-utan.html