Vajon melyik történelem könyvben lesz ez leirva?
A budapesti katolikus rádióban hallottam egy beszélgetést Dr. Balogh Zoltán
nyugalmazott főorvossal, *”A Hévizi-tó kálváriája egy orvos szemével”
*című könyvének megjelenése alkalmából. Számomra ismert volt, a tó körüli
mesterkedés, de
nem tudtam, hogy mi az oka.
Dr. Balogh Zoltán megadta a választ.
Tudvalevő az amerikaiak U2 kémrepülőinek a sorsa, melyek 21,000 m
magasságban,
900 km/óra sebességgel haladtak. Ezeket az oroszok rakétákkal le tudták
lőni. Erre az amerikaiak megalkották az SM 71 Black Bird nevű kémrepülőt,
mely 26,000 m magasságban 3,200 km/ óra sebességgel repült. Ezt a magasságot
már nem tudták elérni az oroszok, de abban a magasságban a nyomást csak a
titán képes kibírni. (nem a nyomás itt a lényeg, hanem a könnyűség és
erősség kellő összhangja)
A Nyírád környéki bauxid, tímföld tartalmazza ezt az oroszok
részére stratégiailag fontos fémet.
GILLEMOT László professzor 1949-1952 kidolgozta a technológiát, a titán
oxidból
fém titán előállítását, és 1954-ben elkezdték építeni az üzemet, mely arra
lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titánoxidból, 4 millió tonna fém
titánt termeljen ki. A titán akkori ára a londoni tőzsdén kilónként 10
dollár volt. Ez 40,000,000,000 dollárt tesz ki. Hatalmas kincs, ezért már
érdemes beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot, és
a hozzá tertozó üzemet. A tervek szerint, 1955. december 31-én kellett volna
az üzemet átadni. Ebből nem lett semmi, mert hirtelen leállították az
építést. Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth díját, A
magyar nyersanyagból fémtitán előállítására.
Az ötvenes évek elején, az oroszok még sehol sem voltak a titán
előállításának
technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a
Szovjetúnióba, hogy ingyen, és bérmentesen átadja, és betanítsa a módszerét.
1958-ban az elhárítás megjelent, orosz kamionokra felrakták az egész
laboratóriumot, és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz
katonai
kísérettel elszállították “ismeretlen helyre”. Valójában oda, ahova Gillemot
professzornak el kellett utaznia a Szovjetúnióba, megtanítani, átadni a
technológiát. Gillemot professzor tanítványa, Mihara Ferenc docens adott
bővebb tájékoztatást a titán lényegéről, és a körülményekről.
1962-ben Apró Antal aláírta, és Kádár János jóváhagyta a
Timföld-alumíniumszerződést a Szovjetunióval. Ebből a szerződésből Apró
Antal
kihagyta a titán sorsát, ezt nagylelkűen oda ajándékozta az oroszoknak. Mi
több,
a timföldet el kellett szállítani a 2,500 kilométerre fekvő
Volgogradba, fizetni a szállítást, amely további iszonyú teherként
jelentkezett.
Ezek szerint, 6,000 tonna szállítását fizettük Volgogradig, az
oroszok valószínűleg az egy tonna alumínium tömbök szállítását
viselték visszafelé.(Csoda-e hogy éppen Gyurcsánynak a birtokába kerültek
timföld bányák?!
Bauxitot bányásznak, timföldet nem. De Gyurcsány Ferenc birtokában a
timföld *gyárak*(!) vannak.
Eddig a fémtörténet, de nézzük a vízügyet, ami még ennél is
nagyobb katasztrófához vezethetett volna. Amikor a tó még bántatlan volt, a
karszt
víz magassága, az Adria vízszintjéhez képest 176 méter magasan volt. Akkor
116
méteres karsztvíz-oszlop préselte be a gyógyvizet a tóba, 550-600 litert
másodpercenként. Ennek eredményeként, két nap alatt a tó vize kicserélődött,
és nem tudott lehűlni. Amikor kipumpáltak 10 milliárd tonna kristály tiszta
karszt vizet, melynek 60% ment a Dunába, a karszt vízoszlop lecsökkent 4
méterre. Ez a depressziós tölcsér nem állt meg, hanem haladt Budapest felé.
Ott mindössze már csak két méteres volt a túlnyomást biztosító karszt
vízoszlop.
Ekkor előjöttek egy őrült tervvel, hogy 32 centiméterrel csökkenteni kell a
tó
vízszintjét, és akkor a kissebb nyomás eredeményeként továbbra is
kellő mennyiségű lesz a melegvízhozam. Ez nem működött, mert a fürdőzők
lábai felkavarták a
fenéktalajt. Ekkor azt tanácsolták, hogy meg szívni a melegvíz-forrás
kráterét, de a beomlás veszélye miatt Dr. Balogh ebbe nem egyezett bele.
Ekkor a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat, és csövön szándékoztak
elvezetni a gyógyvizet, hogy hozzá juthassanak a tó alatt fekvő titánhoz.
Az Országos Tervhivatal elnöke Faluvégi Lajos akadályozta a tervet,
ezért létrehozták 1987-ben a Tervgazdasági bizottságot, amely felettese lett
a Faluvégi
hivatalának. A Tervbizottság elnöke Medgyessy Péter a D209 ügynök lett.
Grósz Károly miniszterelnökkel, és párttitkárral kiegészült a rablóbanda, és
az ügyet az iparügyi miniszter, és az Aluminiumipari Tröszt
vezérigazgató hatáskörébe utalták.
1987. június végén aláírták a Hévizi tó, Budapest gyógyforrásai, és a
közép-dunántúli vizek halálos ítéletét. Kapolyi László iparügyi miniszter
személyesen, Az egészségügyi miniszter helyettese, az Országos vízügyi
hivatal
elnök helyettese, és a Budapesti Fővárosi Tanács elnökhelyettese
látták el kézjegyükkel. Ez utóbbi ezzel lemondott a Budapesti gyógyvizekről!
Medgyessy jóváhagyta, de a Hévizi tó működését irányító dr. Balogh Zoltánnak
is
alá kellett volna íni. December 15-ére összehívták az értekezletet
Budapestre,
de már 14-én megérkezett a másnapi értekezlet szövege, határozata! Dr.
Balogh magával vitt egy munkatársát, és vele olvastatta fel a
tiltakozásukat. Ekkor magából kikelve odarohant Dósa Lajos az Alumínium
tröszt
elnöke, elragadta a mikrofont, és üvöltötte, hogy a projektet azok ellenzik,
akik nem értenek hozzá, és ezt végre kell hajtani. Dr. Balogh Zoltánnak két
lehetősége volt. Vagy lemond, és akkor tucatnyi ember kap az állásért, és
aláírják, vagy szembefordul a Szovjet hadiipar igényeivel. Szót kért, és
megtagadta az aláírást. Szerencsére, a Vizügyesek is mellé álltak, és Németh
Miklós, aki időközben miniszterelnök lett, leállította az egész gyalázatos
tervet.
Ha megvalósul, akkor a Duna vize befolyt volna az ivóvízbe az összes
szutykával, nem lennének gyógyfürdők Budapesten, és nem lenne a Hévizi tó.
Rendszerváltáskor Dr. Balogh Zoltán reumatológus főorvos az újságokból
értesült, hogy fegyelmi indult ellene, és kitiltották Hévízről. Két évig
pereskedett, megnyerte a pert, visszahelyezték az állásába, de már
belefáradt
a küzdelembe. A kutatási eredménye a porckopásról ott nyugszik a fiókjában.
Most a harmadik köteten dolgozik, melynek a fő címe továbbra is
ugyanaz, *alcíme: “Vádirat”.* Ebben a kötetben megírja, hogy ki mit tett
Magyarország érdekei
ellen, dokumentumokat mellékelve *megnevezi névszerint azokat, akik 1962 és
1989 között Magyarország kirablásában részt vettek.
*Kapolyi László arról is híres, hogy orosz kutatókkal felfedeztek nagy
mennyiségű szenet, ünnepélyesem megnyitották a bányát, amelybe előzőleg
hordattak néhány kamion szenet.
Az első és utolsó csíle kigördült a szénnel, az oroszok felvették a
kutatásukért a búsás jövedelmet. A szén meg sehol.
Kérdem én: meddig kell várni, hogy ezek a csavargó oroszok szolgái
bíróságra kerüljenek?
*Ma milliárdosok, és börtön helyett bársonyszéken ülnek.* A klikk ma is
együtt
van, és *továbbra is az ország érdekei ellen tevékenykednek*, a saját zsebük
javára. Egyedül álló ország vagyunk a világon, ilyen nyílt rablást, talán
még az afrikai diktátorok sem vittek végbe. Vajon mit szólna ehhez a
rabláshoz a hágai nemzetközi bíróság?
*Dr. Balogh Zoltán kiállásával nagy szolgálatot tett a nemzetnek.*
Article source: http://kacsa.rajtmester.hu/?p=164