Kérem a tisztelt Olvasót, ne nézzen értetlenkedve a cím láttán. Ez kérem, tisztelettel újmagyarul van! De talán korrektebb és helyesebb a sokkal találóbb, bár kétségkívül némi orwelli felhangokat sugalló „újbeszél” kifejezés használata. Igen, jól tetszik sejteni, ez az internesönel trendi lengvidzs verzsön, vagy legalábbis annak ész nélkül való majmolása, valamint a magyar társadalomra mindenáron történő ráerőltetése.
Történt ugyanis, hogy a reggeli kászálódás közepette megütötte a fülemet a tévéhíradó sport rovatának tudósítása. A riporter arról beszélt, hogy mely csapatok jutottak be a fájnel fórba. Négyes döntő, vagy a legjobb négy, mint olyan, már nem létezik, itt van helyette a fájnel fór, ahova, ha nem is drímtímek, de minden bizonnyal a legjobb hazai gárdák jutottak be. Tetszik érteni? Én momentán nem értem! Mi a rossebnek kell ide is beerőltetnünk már kora reggel idegen hangzású ánglius szavakat, amikor magyarok sokasága amúgy is álló nap a Word szövegszerkesztő előtt görnyed a munkahelyén? De ezzel persze még nincs vége, tetézzük a bajt, ráteszünk még jó néhány lapáttal…
A szerencsétlen sorsú botcsinálta zsurnaliszta több alkalommal is kihúzta már a gyufát a magát polgárinak, ne adj’ isten nemzeti érzelműnek tituláló társaságban, amikor nemes egyszerűséggel rezzenéstelen póker arccal közölte a többiekkel, hogy neki bizony az Index van beállítva kezdőoldalnak a böngészőjében. Nos, ezúttal is ez az oldal, és a rajta olvasható egyik anyag késztetett arra, hogy visszaüljek a klaviatúra elé, és ismételten belekezdjek a billentyűk kitartó püffölésébe.
A szóban forgó írást Szalai Bálint jegyzi, a címe pedig: „Globalózungok vezetik félre a gondolkodásunk”. Itt található.
A portál Pankaj Ghemawat globalizációval foglalkozó közgazdásszal készített interjút. Ha valaki elolvassa ezt a cikket, akkor érti meg igazán a „fordítva ülünk a lovon” régi magyar mondás igazság-, bölcsesség- és jelentés tartalmát. Az indiai közgazdászguru – a cikk mellett olvashatják a nacionáléját, nem semmi! – megállapítja, hogy még rengeteg lehetőség van a globalizációban, egy csomó minden még kiaknázásra vár. Nos, könnyen meglehet, hogy a gyarmatbirodalom innenső végéről némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Idézünk a cikkből:
„– Rengetegen őszintén félnek a globalizációtól. Ez is fakadhat ebből a globalózungból?
– Igen, ez az egyik baj vele, hogy felnagyítja az akár jogos aggodalmakat is. Például a bevándorlás számos európai országban igencsak kényes téma. Több nagy nyugat-európai országban végeztek erre felméréseket, amik szerint az emberek 24-25 százalékra teszik a bevándorlók arányát az országukban, holott a valódi arány 8 százalék körül van. Nem azt mondom, hogy a 8 százalék nem fontos vagy nem kell vele külön törődni, de teljesen másképp kell hozzáállni a torzítottan érzékelt jelenségekhez.”
A globalizáció kétségkívül sajátos és a maga nemében egészen biztosan egyedülálló terméke az a jogi keretrendszer, amely hazánk minden napi létezését szabályozza, s melyet Európai Unió néven ismerünk. Vagy – ahogyan Dr. Halász József munkásságából kiderül – inkább nem ismerünk.
Gondoljanak bele! 8%-os aránynál már referendumot kell kiírni annak érdekében, hogy nyugat-európai országban ne épülhessenek mecsetek! Mi lesz, itt mondjuk 20, vagy 50%-nál? Mint nemzet, vagy állam, egyszerűen megszűnünk létezni, mert mindenki akkor és odamegy, ahova, és amikor csak akar? Minden és mindenki szabad áramlása?! Ne feledjék: a szakértő közgazdász szerint még rengeteg lehetőség van a globalizációban, egy csomó minden még kiaknázásra vár!
Aztán itt van egy másik nagyon érdekes példája a lovon történő fordítva ülésnek:
„– Tudna még mondani olyan példákat, ahol jellemzően hamisan észleljük a globalizációt?
– Nemrég felmerült Obamáék stábjában, hogy a munkahelyteremtés érdekében betiltsák a kínai importot. Bemutattuk nekik, hogy a teljes amerikai végső felhasználásban kevesebb, mint 2 százalék a Kínában gyártott termékek aránya. Szóval valószínűleg egy ilyen erős lépéssel sem lehet megoldani a 8 százalékos munkanélküliségüket, le is tettek az ötletről. Ezek csak példák, de jól mutatják a politikának is, hogy a további integrációnak még rengeteg tere van, és hogy a félelmeik sokszor igen túlzottak.”
Itthoni híradásokban teljes iparágak (lásd textilipar) tönkremeneteléről, vagy éppen vergődéséről, tengődéséről szólnak a hírek az „óccó” kínai tömegtermelés miatt. Az Európai Unióban nem nézik valami jó szemmel, hogy hazánk szeretne Kína legfőbb előretolt kereskedelmi hídfőállása lenni a kontinensen. Gondoljanak bele! 2 százalékos aránynál már most szinte mindenre az van ráírva: Made in China! Mi lesz itt 5, 10 vagy éppen 50%-nál? Mint nemzet, vagy állam, egyszerűen megszűnünk létezni? És akkor azt mondja ez a messziről gyütt ember, hogy még korántsem aknáztuk ki a globalizációban rejlő lehetőségeket!
Megyünk tovább!
„India még egy elég nagy ország, de ha Magyarország méretére gondolok, akkor elég érdekesnek találom azt, hogy megpróbálják kizárni a külföldieket azért, hogy a hazai cégek életben maradjanak. Ez nemcsak nem hatékony, hanem egy egész sereg egyéb probléma forrása. Különösen kis országoknál érthetetlen, ha megkérdőjelezik a globalizáció előnyeit. Az USA-ban még lehetnek olyan viták, hogy működhetne-e elzárkózottabban az ország – bár a válasz szerintem nem –, de ilyen összehasonlíthatatlanul kisebb országnál ez egyszerűen nem lehet kérdés.”
Ilyenkor érti meg igazán az ember Géczi Gábort, amikor azt mondja, a szakértő a legrosszabb valamennyi kutyaütő közül. Főleg, ha messziről gyütt, mert azok meg általában azt mondanak, amit akarnak!
Szinte már minden mozdíthatót elvittek, kiárusítottak, elkótyavetyéltek, szinte már semmink sincs! A lakosságtól tömeges méretekben történő ingatlanelvétel devizahitelezés címén a szemünk előtt zajlik éppen. Ha lassan is, de most kezd kapcsolni a mindenkori magyarnak nevezett kormány, hogy az a bizonyos sokat emlegetett kapanyél visszafele sült el. Túl hamar, túl mohón vezényelték le a dolgot, talán mégsem jó ötlet milliós tömegeket utcára tenni a nagyvárosokban, mert annak beláthatatlan következményei lennének.
Ciprus – és szintén a nagyságos, fényességes európai porta kapcsán – láttuk, milyen következményekkel jár az, ha bizonyos körülmények között a törvény erejével, kötelezően kényszerítik az embereket arra, hogy szinte teljesen külföldi magánkézben lévő szolgáltatási szektorra, a bankrendszerre bízzák a pénzüket. Teljes kiszolgáltatottság vár rájuk. A pénzük egy részének pedig bottal üthetik a nyomát!
Láttunk olyan tévés tudósítást, ami gyakorlatilag a középkorba repít vissza bennünket. Ha ki akarsz menni a faluban a temetőbe, kerüld meg a vilidzset (internesönel trendi lengvidzs verzsön, csak azért, hogy tartsuk a színvonalat), szóval kerüld meg a fél falut, mer’ a másik fele, beleértve az utakat is, már az osztrák sógor tulajdonában van! De ez még nem elég! Nyílj meg jobban, nyílj ki még ennél is jobban, liberalizálj még ettől is többet, mer’ a szakértő aszonta, hogy „Különösen kis országoknál érthetetlen, ha megkérdőjelezik a globalizáció előnyeit.”
Ilyen van? Bizony! Itt ilyen van!
Vannak, kik állítni merészek, hogy egy ilyen kis országnak, mint hazánk, még lélegzetet venni is csak radikálisan szabad. Nos, itt a következő rövid idézet a cikkből, mely szerint a radikális lélegzetvétel manapság lehetetlen, hogy ne mondjam, egyenesen be- és meg van tiltva, hiszen a nagyságos és fényességes európai porta nélkül már rég fulladoznánk!
„A magyar export 85 százaléka megy Európába, közel 75 százalék pedig uniós országokba. Ebben a helyzetben azért érdekesnek tűnnek azok a hangok, amik szerint az országnak nincs szüksége az EU-ra.”
Mondjuk azt is érdemes lenne megnézni, milyen az unióba exportáló cégek összetétele és nagyságrendje. Lehet, hogy meglepődnénk, hogy hány hazai és hány hazánkba települt, de külföldi tulajdonú (értsd a hasznot vagy annak tetemes részét adózatlanul az anyaországba továbbító) cég alkotja ezt a csapatot?
A különböző kvótákra, harmadik féllel való kereskedést előíró szabályokra ne is vesztegessük a drága időt. Ezek sok esetben korlátozó rendelkezések, melyek – ha nem lennénk tagok –, nem is léteznének. És, ahogyan a szakértőtől hallhattuk, még rengeteg a kiaknázásra váró lehetőség, amit a globalizáció tartogat a számunkra!
A magyarokkal kapcsolatban gyakran elhangzik a vád, többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk, hedonizálunk, nem dolgozunk eleget. Bogár prof. már többször is elmondta, adatokat citálva a szerencsétlen tévénéző elé, hogy ez úgy hazugság, ahogy van. Harminc évvel ezelőtti egy főre eső reálkeresettel dolgozunk, mint a barom, s ahogyan azt a következő idézetből is látjuk majd, rossz módszerekkel, az elavult gazdasági szerkezet erőltetett fenntartásával semmiképpen sem lehetünk sikeresek. De talán ez az, ami a mi hazánk számára elő van írva, ebben az éppen csak globalizálódott és még rengeteg kiaknázatlan lehetőséget tartogató mammoni világban, nekünk meg van tiltva, hogy sikeresek legyünk!
„Érdekes felmérés volt, amikor megkérdezték minden uniós ország polgárait, hogy szerintük melyik országban dolgoznak a legkeményebben az emberek. Minden ország a németeket tette az első helyre és saját magát a másodikra – kivéve Görögországot, ahol pont fordítva történt. Most nevet, mások is ezt teszik, de ha megnézzük az OECD adatait, akkor egy átlagos görög munkavállaló hozzávetőleg 2200 órát dolgozik egy évben, míg egy német 1400-at. Hivatalos munkaidő alapján a görögök dolgoznak a legtöbbet az unióban, a hollandok és a németek pedig a legkevesebbet. Persze a németek jóval termelékenyebbek, de amikor az EU-s küldöttség azt javasolta a görögöknek, hogy dolgozzanak egy nappal többet – na, az nem tényeken, hanem egyértelműen előítéleteken alapult.”
Ebből is látszik, mennyire alkalmatlanok a válságkezelésre a múlt emberei a múlt eszméivel. Komolyan mondom, mintha csak Bandit, a lovat hallanám Orwell Állatfarmjából. Bandi szegény szinte csak két mondatot hajtogatott zsolozsmaszerűen. Az egyik így hangzik: Napólajos elvtársnak mindig igaza van! A másik pedig ekképpen szól: Ezentúl még keményebben fogok dolgozni!
Dolgozz többet, akkor majd jobb lesz! Közben dehogy! Neked sose lesz jobb, csak nekik! Ki tudja, tán a tervutasításos népgazdaságból maradt meg az egykori NDK-s kancellár-asszony állandó megszorítás mániája? Amiről egyébként már maga a Nemzetközi Valutaalap is kijelentette: zsákutca. Nem az számít, mennyit dolgozol, hanem az, mennyire vagy termelékeny! A kettő nem ugyanaz! Papíron a szocializmusban mindenkinek volt munkája, a kevés számú kivételnek pedig, akinek nem volt, papírja volt róla, hogy nincs neki.
De az is világosan kiviláglik a szakértő közgazdász fenti mondataiból, hogy a rengeteg kiaknázatlan lehetőséget tartogató globalizáció a modernkori rabszolgatartás érdekében kidolgozott rendszer. Hatalmas torzulásokat, aránytalanságokat okoz, s mint ilyen, csak darab ideig fenntartható, idővel fellázad ellene az emberiség. A cionista világlobby a túlerőltetett fogyasztási kényszeren és a fékevesztett „mindenki azt csinál, amit akar” jegyében tomboló, tévesen liberalizmusnak nevezett valamin keresztül tartja kezében Amerikát és Európát. A sárgolyó többi lakójának kezd elege lenni abból, hogy modernkori bér- és adósrabszolgaként ennek az árát vele fizettetik meg nap, mint nap.
Gondoljanak bele! Mi fog történni – teszem azt, szintén a rengeteg lehetőséget magában rejtő globalizáció jegyében –, amikor úgy minden ezredik kínai majd autóba akar ülni? Beszól nekik Amerika, hogy ácsi gyerekek, nektek nem jár, ti maradjatok a riksánál, különben öt év alatt kifogy a világ az üzemanyagból? Igaz, hogy mi már több mint száz éve tömeges méretekben autózunk, de ti meg nem! Úgyhogy – mondjuk az elővásárlási joghoz hasonlóan – a mi jogunk ahhoz, hogy újabb száz évig autózhassunk, előbbre való, mint a tietek!
Még hogy nincs eléggé globalizálva a világ? Ma, amikor már nincsenek elszigetelt helyi válságok? Hiszen, ha a nagyvíz túloldalán valami suttyó hülyegyerek, akinek kikerülve az egyetemről még a tojáshéj ott van a seggén, véletlenül elüt egy gombot a klaviatúrán, itt a sárgolyó túloldalán azonnal nő az autórészletem! És mindenki érintett a válságban. Nincs olyan, hogy nem! Ma már csak gyermekkorunk „Kocog és kidob” társasjátékában van olyan, hogy egy körből kimarad! Itt bent maradsz, ha akarod, ha nem! Akkor is, ha több tízezer kilométerre vagy az események helyszínétől! Azt gondolnád, mi közöm van nekem ehhez? Még nem tudjuk, de majd kitaláljuk! Az uniós tagállamok másik uniós tagállam bankjában kell, hogy tartsák pénzük egy részét! Uniós jog szabályozza, felülírva a nemzeti jogalkotást, hogy a bankokban elhelyezett betétek után egységesen minden országban mekkora összeg után vállalnak garanciát. Még hogy nincs eléggé globalizálva a világ?
És még valamire figyeljünk oda a szakértő szavait olvasva, de mégpedig nagyon! A cél, a teljes foglalkoztatottság, vagy a teljes jólét helyett, a teljes globalizáció, értsd: a teljes és feltétel nélküli… majdnem azt írtam megadás, de tulajdonképpen azt is írhattam volna, hiszen a teljes, akadályoktól mentesített, sallangoktól megszabadított kizsákmányolás az, amit globalizáció néven biztosítani akarnak a kevés számú kivételezett számára. Maga a rendszer olyan, bele van kódolva a hihetetlen mértékű kiszolgáltatottság és a hihetetlen mértékű szolgai létezés. Mindez az uniformizált, zökkenőmentesen a maximális profitot biztosító fogyasztói társadalom létrehozásának érdekében. Az engedelmes fogyasztó a szó legszorosabb és mindenféle értelmében, minden pénzt megér.
Minden ebbe az irányba mutat. Sorvaszd el a nemzeti öntudatot, vedd el a múltat és a valódi történelmet, tegyél a helyébe egy hazug másikat, ami lehet, hogy csak kicsit, a részletekben tér el, olyan mintha, de mégsem ugyanaz. Mintha ország mint(h)a polgárai számára készült, a falanszter engedelmes lakóinak. Szegény Madách, ha ma élne, lehet, hogy átírná a tragédia vonatkozó fejezetét, mert, hogy túl lájtosra sikeredett annak idején, a valóság messze felülmúlta írói munkásságát.
A rendszer életképtelenségét mutatja az a nemrégiben a világhálóra feltett kép, melyen arcok láthatók. A klasszikus három majmos nem hall-nem lát-nem szól felállás. Az van alá írva több ezer halott Szíriában, Palesztínában, Burmában. Alatta három könnyes szemű arc és a hozzájuk tartozó szöveg: 3 halott Bosztonban, és a világ gyászol. Nem az emberáldozatok számának relativizálása az, amit meg kell értenünk ebből a képből, hanem azt, hogy ez a legbeszédesebb bizonyítéka annak, mennyire torz és embertelen ez a világra ráerőltetett, egyen-fazon mintára kialakított sivár létezésmodell. Előírják számodra – élj a bolygó bármelyik részén –, kit, mit tarthatsz értéknek, jónak, rossznak, mi az, amiről kötelezően nem beszélhetsz, mi az, amit enned, innod, fogyasztanod kell, ha trendi akarsz maradni és hasonlók.
Még, hogy a világ nem eléggé globalizált? Bele se merek gondolni, mi fog történni, ha még ennél is globalizáltabb lesz! Ha ezt kénytelenek leszünk meglátni, megérezni, megtapasztalni, akkor olyan világ fog következni, amit az ember még az ellenségeinek se kíván!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő
div { margin-top: 1em; }
]]>
Kategória: Jegyzet, Publicisztika
Links
Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2013/04/27/fajnel-for-avagy-lajkolod-a-globalogazdit/#comment-26328