Az alábbi levél egy tipikus mai magyar tragédia, ami bármelyikünkkel megtörténhet. Igazat adunk a levél beküldőjének, aki megjegyezte, hogy a pontos elérhetőség miatt feltehetőleg igaz a történet – hiszen könnyedén leellenőrizhető -, ezért érdemes komolyan elgondolkoznunk rajta. Természetesen az is lehet, hogy egy könnyelmű életvitel vezetett ide a család életében, de ne feltételezzünk mindig rosszat, illetve utána lehet járni a dolognak.
Nem biztos, hogy a pénzküldés a megoldás – mint beküldőnk is megjegyzi – (bár a kérő család nyilván örülne neki), hiszen 3 millió koldust a többi, szintén nem dúsgazdag (éppen, hogy megélő) többség nem menthet meg, s a valóban gazdagok azért nincsenek olyan nagy létszámban (igaz, ők többet is segíthetnének). Azonban ideje lenne végre az asztalra csapnunk! Mert az mégsem normális, hogy a XXI-ik században, Európa közepén, egy nem fejletlennek számító 10 milliós ország egyharmada a végső csőd, a létminimum közelében vagy az alatt él!
Talán egy “új Robin Hood“-ra lenne szükség, aki (társaival együtt) elveszi a multiktól, a bankoktól, a globalista dúsgazdagoktól összeharácsolt, lopott vagyonukat, s egy igazságosabb elosztással visszaadja azoknak, akik megtermelték a javakat, megdolgoztak értük.
Persze ez afféle gyermeteg álom, de az tény, hogy így nem mehetnek tovább a dolgok, és nem tűrhetünk, hallgathatunk tovább tétlenül!
Itt lenne a politikusaink igazi feladata, és ez az Ő felelősségük is, hogy ide jutottunk.
Éppen ezért kell szigorúan felelősségre vonni azokat, akik tolvaj, herdáló, hazájukat kiárusító tevékenységükkel nyomorba vitték az országot!
(NIF szerkesztő)
Íme a segélykérő levél:
Tisztelt Címzettek!
Először is szeretnénk elnézésüket kérni, hogy ismeretlenül fordulunk segítségért Önökhöz. Sajnos, az élet erre kényszerít minket. Kérjük, hozzák ezt a levelet barátaik, ismerőseik tudomására, és ha tehetik, könyörgünk, segítsenek rajtunk.
Egy dolgot kérnénk önöktől. Ez pedig a következő:
Kérjük, ezt a levelet ne töröljék olvasatlanul, a benne leírtak minden szava igaz, megfelel a valóságnak. Elolvasása után döntsenek, a szívükre hallgatva, belátásuk szerint.
Köszönjük.
Kereszturi Tamás vagyok Magyarországról, Sárvárról. Végső elkeseredésünkben fordulunk családommal Önökhöz segítségért.
Feleségemmel két iskoláskorú gyermeket nevelünk a mai magyar minimálbérből, ami szinte csak az éhhalálhoz elegendő.
Az évek során a létfenntartásunkra, a megélhetésünkre felvett hiteleink törlesztő részletei sajnos nagyon megemelkedtek – közben pl.: én három műszak helyett egy műszakos munkarendbe kerültem a munkahelyemen, betegség, stb. – és ez nagyon nagy terhet jelent számunkra. Adósságcsapdába kerültünk, amiből segítség nélkül reménytelen a kiút. Különböző hitelekből van 3 500 000. forint adósságunk, ami – napról napra – már a megélhetésünket veszélyezteti. Sok mindennel próbálkoztunk, de sajnos mindenütt falakba ütköztünk. Szerettünk volna adósságrendező hitelt felvenni – más lehetőséget nem látván -, hogy az összes hitelünket erre átváltva, egy hitelt fizessünk, és ezzel is csökkentsük a törlesztés nagyságát. Sajnos, nem lehet, mert a tavaly vásárolt lakásunkon jelzálogteher van, ami a vásárláshoz felvett kölcsönhöz kellett, és emiatt a bankok sorban utasítanak el minket. Nem számíthatunk senkitől segítségre, sőt vannak olyanok, akik a mi gondunkból, problémánkból a maguk részére próbáltak volna nyerészkedni.
Ezért kerestük meg önöket hogy megkérjük, segítsenek a családunkon. Tudjuk, szélhámosságnak is tűnhet a dolog, de kérem higgyék el, a leírtak minden szava igaz. Arra a pontra értünk, amikor minden hónapban el kell döntenünk, melyik az a számla vagy csekk, amit az adott hónapban nem fizetünk ki, nem adunk fel, hogy gyermekeinkkel meg tudjunk élni. Természetesen szívesen várjuk otthonunkban Önöket, hogy a leírtak személyesen is megtapasztalhatóak legyenek.
Tudjuk, hogy a kérésünk nem egy megszokott dolog, de kérjük Önöket, segítsenek rajtunk. Nekünk bármekkora anyagi segítség a túlélést jelentené.
Kérjük, könyörgünk, hogy – két gyermekünk jövőjét is figyelembe véve – segítsenek egy végtelenül elkeseredett magyar családnak. Gyermekeink szomorúan élik meg azt, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk. Sóvárogva nézik azokat a dolgokat, ami máskor egyébként természetes lenne nekik, de mi sajnos nem tudjuk megadni ezeket nekik. Látni rajtuk, hogy szenvednek ettől. Ne luxusdolgokra gondoljanak. De ezek nem létfontosságú dolgok, hiányuk nem jelent gondot a mindennapokban.
Ha az 3 500 000 forint tartozásunkat, vagy ebből legalább az egyik 2 000 000 forintos hitelünket vissza tudnánk fizetni, akkor a kettőnk keresetéből már rendesen élhetnénk, és a lakástörlesztés sem okozna a későbbiekben gondot. Ebből a 2 000 000 Ft-ból időközben egy magánszemély segítségével 400 000 forintot sikerült visszafizetnünk, de sajnos még így is van 1 600 000 Ft, ami nagyon nagy teher. Jelenleg sokszor a napi megélhetésünk is gondot jelent, és ha nem kapunk valahonnan valakitől segítséget, nem tudom meddig tudjuk tartani magunkat, de 1-2 hétnél tovább biztosan nem. Ezért kérjük Önöket, segítsenek rajtunk.
Ne tízmilliókra gondoljanak segítségként, nem ennyit kérünk. Jelenleg hitelkártyáról fedezzük a napi nagyon szűkös kiadásainkat, de ez is elfogy pár használat után, és ennek a részleteit sem tudjuk majd fizetni. Aztán már élelmet sem tudunk venni, mivel a keresetünk elmegy a törlesztésekre és a rezsire teljes egészében, illetve nem is elég rá. Nekünk a kis segítség is segítség, és sokat jelent a napi gondokban . Mindent hálásan megköszönnénk mivel csak köszönettel és gyermekeink mosolyával tudnánk viszonozni segítségüket. Kérem, segítsenek rajtunk, hogy ne váljunk hajléktalan földönfutóvá, és ne gyermekeink szomorú tekintetét lássuk nap mint nap. Itthon is megkerestünk olyan embereket, akik játszva segíthettek volna rajtunk, de még csak válaszra sem méltattak minket, vagy ha személyesen kerestük őket, egyszerűen letagadtatták magukat. Higgye el, nagyon szégyelljük, amit teszünk, hogy pénzt kéregetünk, szinte koldulunk Önöktől, de sajnos, senki nem segít rajtunk.
Kérjük Önöket, segítsenek egy kétségbeesett magyar családon, hogy ne kelljen a lakásuk elvesztésétől, a teljes anyagi tönkremeneteltől félve, rettegve élni a napjaikat.
Sok helyen azt a választ kaptuk, hogy megértenek bennünket, de magánszemélyt nem támogatnak. Kérjük Önöket, tegyenek kivételt, és segítsenek rajtunk. Amennyiben segítenének rajtunk, akkor a nekünk szánt összeget az OTP – bank sárvári fiók 11773470-10448395 számú számlára utalják.
Amennyiben postán küldenék az összeget úgy Kereszturi Tamás, 9600 Sárvár, Hunyadi utca 12/c. 4.em 17-re címezzék. Kérnénk, segítségüket egy az e-mail címünkre írt levélben tudassák velünk.
Tisztelettel: Kereszturi Tamás és családja.
E-mail: tompek01@gmail.com
div { margin-top: 1em; }
]]>
Links
Article source: http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/06/28/tipikus-mai-segitsegkeres/#comment-26247