A mi bajainkhoz, örömünkhöz, veszteségeinkhez az Élet menetén résztvevőknek semmi közük. Nem mi zártuk ki őket, saját maguk emeltek falat, s érzéketlenséggel vegyes lenézéssel ránk tekintve élik saját világukat.

Magyarország egy olyan ország, ahol minden évben szabadon, senki által nem zavartatva lehet az egykori áldozatok emlékére hivatkozva, levitézlett politikusokkal, percérdekekért vonulni.

Olyan ország, ahol a holokauszt áldozatainak nevében lehet sekélyes aktuálpolitikájukat keresztülnyomni az emberek torkán. Olyan ország, ahol a miniszterelnök betilthat egy rendezvényt, mondván az kegyeletsértő, vagy ízléstelen. Olyan ország, ahol egy ellenzéki képviselő utasítására egy emberként ugrik kormány, rendőrség, és mindenki, aki egy picike kis politikai hasznot remél ettől.

Olyan ország, ahol ez már nem elég, mert minden nap, minden percében kényszeresen el kell határolódni egy olyan valamitől, ami nem létezik. Olyan ország, ahol évtizedek óta próbálják elhitetni velünk, bűnösök vagyunk, egyre jobban, bűnösöknél is bűnösebbek, mert saját igazságunkban hiszünk.
A holokauszt áldozatainak emléknapjára ízléstelen címmel ellenrendezvényt szervezni lehet, csak éppen értelme nincsen. Tudtuk ezt, pontosan azért, mert hazánk kiárusításában és felvásárlásában érdekeltek úgy vártak erre, mint egy falat kenyér. Az az oldal, amely újra és újra elmondja, amit hetven éve hallgatunk: erősödik az antiszemitizmus Magyarországon. Jövőre talán ismét a kilencmillió fasiszta országa leszünk, hiszen egy év múlva biztos, hogy még erősebb lesz a zsidógyűlölet Magyarországon. Szerintük.

Magyarország pedig egy olyan hely, ahol ha kell, összekapaszkodnak az országot tönkretevő pártok, olyan ország, ahol diplomaták és médiacelebek egymás kezéből ráncigálják ki a mikrofont egy kis magamutogatásért cserébe, olyan ország, ahol a média szinte egésze percről-percrében számol be egy olyan rendezvényről, ami a magyar társadalom 95 százalékát tökéletesen hidegen is hagyja. S nem azért, mert érzéketlen lenne, vagy tele lenne gyűlölettel.

Egyszerűen azért, mert a mi, és az ők két külön világ.

A mi problémáinkhoz, bajainkhoz, örömünkhöz, bánatunkhoz, veszteségeinkhez nekik semmi közük. Nem mi zártuk ki őket, saját maguk emeltek falat akkor, amikor érzéketlenséggel vegyes lenézéssel ránk tekintve élik saját világukat, itt, köztünk. Toleranciát, elfogadást, együttérzést várnak, de egyikre sem képesek velünk szemben.

Mély hallgatás ködébe burkolták a devizahitelesek tüntetését, elhallgatják a magyar társadalom jelentős részét sújtó bűnözést, nem érdekük elszámoltatni az ország vagyonának hűtlen kezelőit. Ez az, ami a magyar társadalom gondja-baja.

Nem pedig az antiszemitizmus.

BB - alfahir.hu