A bostoni maratoni versenyen tegnapelőtt elkövetett merénylet miközben megrázta Amerikát és az amerikai kormány is megtette az ilyen esetben tőle elvártakat, Washingtont egészen más tartja rettegésben.
A rettegtető személye: Recep Tayyip Erdogan.
Persze nem azért, mert a törökök miniszterelnöke hirtelen King Konggá vagy Frankensteinné vált, hanem azért, mert – és most fogódzkodjanak meg azok, akik naivak vagy akár józan ésszel gondolkodnak – május végén a Gázai övezetbe látogat.
A Washington Post mindezt olyan prózaian fogalmazta meg, hogy e látogatással Erdogan veszélyezteti a „megbékélést” Izrael és Törökország között és „létfontosságú amerikai érdekeket” ás alá. „Értsük”? „Létfontosságú”. Ezt a kifejezést a bostoni robbantás hatásánál se alkalmazták.
Ami a „megbékélést” illeti: Obama amerikai elnök legutóbbi izraeli látogatásán nagy nehezen rávette Netanjahu miniszterelnököt, hogy kérjen bocsánatot Erdogántól, amiért – és most műhelyünk tárgyilagos mondata következik – izraeli kommandósok a Gázai övezetbe 2010-ben segélyt szállító Mavi Marmara hajón megöltek 9 török állampolgárt. Vagy – a nyugati (és hazai) sajtó megfogalmazásában – „a hajón kialakult konfrontáció eredményeként török állampolgárok vesztették el életüket”.
Azóta megy a hajcihő akörül, hogy mekkora kártérítést fizessen Izrael a bocsánatkérés nyomán, valamint hogy Erdogan a kibékülést mennyire gondolja komolyan.
A török kormány egy millió dollár összegű kártérítést követel megöltenként. Az izraeliek 100 ezer dollárt akarnak fizetni. Az erről tárgyaló izraeli delegációnak már meg kellett volna érkeznie Ankarába, de csak 22-én várják érkezését a közben felmerült vitás kérdések miatt.
Erdogan akkor, amikor a Mavi Marmarán történt mészárlás után megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, a békülés alapfeltételeként szabta a bocsánatkérést és a kártérítést. Arról pedig lázasan folynak a viták, hogy a feltételek közé tartozott-e a Gázai övezet izraeli blokádjának azonnali és teljes megszüntetése. Erdogan szerint igen, az izraeliek szerint nem. Hogy kinek van igaza, arról még a török sajtóban is vita van. Vannak olyan hangok, hogy a török miniszterelnök szándékosan visszafogja a megindult „megbékélési” folyamatot, nehogy elveszítse keményvonalas magatartása révén az iránta létrejött hatalmas szimpátiát mind Törökországban, mind az arab világban.
Erdogan az elmúlt hetekben – panaszolja fel az említett Washington Post cikk – még a cionizmust is „az emberiség ellen elkövetett bűnnek” nevezte.
Az Egyesült Államoknak, írja a lap, elemi érdeke, hogy a Közel-Kelet e két demokráciája (érdekes, eddig úgy tudtuk, ott csak egy van, Izrael) normális, jó kapcsolatokat tartsanak fenn. Márpedig az erre irányuló kezdeti lépéseket Erdogan gázai látogatása teljességgel visszavetheti.
Most viszont feltehetjük a kérdést: ugyan miért?
Miért ne látogathatna el egy regionális hatalom vezetője bárhová az égadta világon, beleértve a blokád alatt tartott Gázai övezetet?
Ha ez valakinek nem jó, az elsősorban Izrael és így Amerika vezetői, akik pontosan tudják a látogatás valódi veszélyét. Azt, hogy az üzenet: a XXI. században van egy borzalmas, faji-vallási alapon álló diktatúra, amely a világ legnagyobb szabadtéri börtönét tartja fenn a gázaiaknak.
Amerika Izrael sürgetésére már végigrettegte azt, hogy a Palesztin Állam megfigyelői, nem tag státuszt kapott az ENSZ-ben. Ha Erdogan látogatása e hatalmas előrelépéssel nem is állítható egy szintre, de annak hatása akár még az előbbinél is nagyobb lehet, ha olyan folyamatokat indít meg, amelyeket utána már nem lehet visszazárni az Izraelnek és Amerikának oly kellemes béklyóba.Mindenki tudja, hogy Erdogan milyen fogadtatásban részesül majd Gázában. Hősként fogják ünnepelni, akitől az évtizedek óta tartó rabságuk végét remélik.
Márpedig annak megakadályozása „létfontosságú” izraeli és amerikai érdek.
Ordosz műhely