1801. április 17-én született a 19. századi magyar nyelvészet egyik meghatározó alakja, Fogarasi János, akadémikus, akinek fő művét, „A magyar nyelv szótárát” még ma is sokan előszeretettel használjuk.

Kiváló előmenetel

A nagy magyar jogász és nyelvész az Abauj vármegyei Felső-Késmárk településen született, ott is járta ki elemi iskoláit. Tanulmányait Szikszón, majd a híres sárospataki főiskolán folytatta, melyet 1825-ben sikeresen el is végzett. A fiatal Fogarasi már korán kitűnt tehetségével, egyszerre több művészeti ág is foglalkoztatta, szerette a zenét és a festészetet. A tehetséges diák segített tanulótársain, őket korrepetálta és az abból kapott jövedelmével teremtette elő tanulmányi költségeinek jó részét. Afőiskolát jogi végzettséggel hagyta el és ezen a pályán haladt a reformkorban. 1827-ben királyi táblai jegyző lett belőle, 1829-ben pedig közjogi ügyvéd, majd később állami hivatalt vállalt, ahol a pályája gyorsan emelkedett felfelé. Élete végén a királyi kúrián dolgozott, magas beosztásban.

Akadémiai siker

A Széchenyi István adományából felálló Magyar Akadémia Fogarasi Jánost 1838-ban szeptember 7-én levelező tagjává választotta, majd három év múlva, 1841 szeptemberében rendes taggá nevezték ki. Ezt követően ő is bekapcsolódott abba a hatalmas munkába, melyet a nagy magyar költők és reformkori hazafiak kezdtek el, akik a magyar szavakat egy nagy szótárba akarták rendezni és egyben meg akarták fejteni a szógyökök alapján a nyelv belső logikáját és ki akarták nyomozni a magyarral rokon gyököket az idegen nyelvekben. Először Czuczor Gergely irányította a munkálatokat, majd 1844-ben Fogarasi Jánost segédszerkesztőnek választották meg, és amikor Czuczor 1866-ban meghalt, a kiváló jogász és nyelvész egyedül irányította a nagyszótár szerkesztését. Az ő tekintélyéjének köszönhető, hogy a nagy mű meg is jelent, hiszen akkor már a munkának volt egy tekintélyes ellensége, Hunfalvy Pál személyében, aki a Habsburgok egyik leghívebb bizalmasa volt, aki mindent megtett, hogy a munkálatokat leállítsa.

Jogász és nyelvész

Fogarasi János jogi feladatai mellett belemerült a nyelvészeti kutatásba. Kutatásai során rájött arra, hogy a belső-ázsiai mongolok nyelvében nagyon sok olyan szó található, amely a magyarral rokon, illetve nagyon sok folklór elem is meglepő hasonlóságokat mutat. Mivel ő nem tudott elutazni a helyszínre, hogy a távoli nyelvi kapcsolatokat felderítse, felvetette az akadémián, hogy érdemes lenne egy fiatal kutatót kiküldeni mongol nyelvterületre. 1868-ban felterjesztette ötletét, melyet sokan támogattak, Vámbéry Ármin javaslatára a megbízást Bálint Gábor fiatal jogász és nyelvtudós nyerte el, aki rendszeresen küldte haza jelentését mentorának, aki az akadémiai költségek mellé még évenként 100 arannyal egészítette ki Bálint ellátását. Nemcsak akkor, hanem majdnem haláláig segélyezte és támogatta a fiatal nyelvzsenit.

 

OB

alfahir.hu