Olvasói levelek, Tanulmányok :: 2013-04-05. 15:42
Ebben az összehasonlító elemzésben nem akarok abba belemenni, hogy az angliai csatában vagy akár a világháborúban ki miért nyert vagy vesztett , mert arról úgyis a végtelenségig lehet vitázni eredmény nélkül. Csupán olyan technológiai különbségekre szeretnék rávilágítani, amik a köztudatban nincsenek benne, és amik ismerete nélkül nehéz megérteni a Luftwaffe hatékonyságát az ellenfeleivel szemben.
Ez ahhoz vezetett, hogy bizonyos manőverek esetén a szövetséges repülőgépek motorjainak teljesítménye visszaesett, illetve akár le is állt, mivel megszűnt a motor üzemanyag-ellátása. Ezt a Luftwaffe vadászgépei leginkább meredek vertikális manőverezéssel (meredek emelkedő és zuhanó manőverekkel) használták ki, ugyanis az előbb vázolt problémák ezekben a helyzetekben érintették legjobban a szövetséges gépeket. Ugyanis például ha egy 109-es zuhanórepülésbe kezdett, amihez előrenyomta a botkormányt a gép orrának a ledöntésére, akkor ha egy Spitfire követni akarta ebbe a manőverbe, akkor a Spitfire-nek leállt a motorja, mivel a motor ilyenkor negatív gyorsulást kapott, aminek hatása az üzemanyag benn ragadt a karburátorban, amiből az alacsony nyomás miatt nem távozott ilyenkor a benzin-levegő keverék. Ezáltal a német gépek szorult helyzetből meredek zuhanórepülésbe átmenetellel könnyen meg tudtak szabadulni. Meredek emelkedésénél szintén csökkent a karburátoros motorok hatékonysága, mivel olyankor a gravitáció nem nyomta ki az üzemanyag-levegő keveréket a karburátorból. Az injektoros motorok másik előnye az volt, hogy a motor teljesítménye kevésbé változott a repülési magassággal, mint a karburátoros motorok esetében.
Repülő fegyverzet: a ballisztika komoly tudomány. Példa erre a mai napig alkalmazásban lévő 12,7-es ámerikai géppuska, amely a második világégésben kiszolgálta az USA légierőt. Nagy energiájú lövedékei elképesztő romboló hatással vannak a páncélzatra (így a repülők sárkányszerkezetére is), a berendezésekre (motorok) és az élőerőre egyaránt. Viszonylag alacsony tűzgyorsaságát a többszörös beépítéssel (2×3/2×4 db) ellensúlyozták. A repülőfegyverzet fontos “alkotóeleme” a pilóta tudása és bátor helytállása a légi harc pszichés megterhelése alatt. Aki rosszul irányozza a fegyverzetet, vagy megtörik a terhelés alatt, és távolról kezd lövöldözni, annak teljesen mindegy, hogy milyen fegyverzet van beépítve a gépébe. Az amerikai fegyelmezetlen népség, nekik kell a sok lőszer. A gépágyú és lőszere is nagyon nehéz, tehát jóval korlátozottabb a mennyiség, amit magával vihet a gép. Viszont jóval nagyobb is a rombolóerő. A német MG 151-es, 20mm-es gépágyú egy olyan technikai csoda, melynek korszakalkotóan új fejlesztésű zárszerkezete lehetővé tette azt, hogy a második lövés akkor történjék meg, mikor az első lövedék még nem hagyta el a csövet. Köztudott, hogy minél nagyobb a kaliber, többnyire annál kisebb a tűzgyorsaság. Hát ez az a fegyver, amire ez nem igaz. A német 30mm-es MK 108-as gépágyú robbanólövedékei olyan iszonyú tűzerővel rendelkeztek, hogy 3-5 találat (kritikus helyen) lehozott egy viermot-ot (négy motorost). Egy-egy fegyver súlya viszont önmagában meghaladta a mázsát, és lőszerei is igen súlyosak voltak, így alig pár darabot vitt magával egy ilyen fegyver hordozására képes vadászgép. Csak a legjobbak legjobbjai voltak eredményesek ezzel a fegyverrel, akikben sosem fagy meg a fülzsír, ereikben higany csordogál, akik 30 m-ről nyitnak tüzet, akik látják a kabinból az ellenséges lövész szeme fehérjét, az experték. Éppen ezért – mivel még a németeknél sem terem experte minden bokorban – pl. a Me 262-eseken, ahol gyárilag 4db MK 108-as a fedélzeti fegyverzet, 2db-ot kicseréltek MG 151-esre, mely jóval kisebb és könnyebb, így a lőszerjavadalmazása jobban lehetővé teszi a “pazarlást”.
Az orosz harci technikát pedig hagyjuk… Azon túl, hogy nem szeretem én sem őket, tudnak és akkor is tudtak. A “koppintásról” annyit, hogy az USA milliárdokat költött a B 29 Stratofortress kifejlesztésére. Roosevelt halála után Truman megtiltotta, hogy bevessék az európai hadszíntéren, nehogy az oroszok kezére jusson. Először a Csendes óceánon vetették be. A tokiói tűzorkán és az atomkorszak szimbóluma lett. Egy-két elkeseredett pilóta Kínában hajtott végre kényszerleszállást, és ezeket a gépeket megszerezték az oroszok. Ez lett a Tu 4-es bombázó. De uraim! Egy ennyire bonyolult eljárásokkal készülő szerkezetet már akkoriban sem lehetett lemásolni. Hiába viszi haza Iván a B 29-est, a hengerfejre nincsen zsírkrétával fölírva, hogy milyen edzési eljárással készítették a fémet! Szóval a technológia a fontos, az meg nem derül ki az eszközből. Ahhoz, hogy valamit le lehessen koppintani, ki kell dolgozni az alkalmazott technológiát, ami képes leváltani vagy megkerülni az eredetit. És minél modernebb a holmi, ez annál meghatározóbb.
Szóljon hozzá! ( megjegyzés)
Article source: http://feedproxy.google.com/~r/Kurucinfo/~3/Nr5_Us1pI4g/