A székely szimbólumok használata mára már nemcsak a székelység ügye: a zászlók az összmagyar szolidaritás jelképeivé váltak!

„A magyarok megint jó bűnbakok.” – írja publicisztikájában Sabina Fati a România Liberă napilap online felületén. A mindenkori román kormányok politikájában ugyanis visszatérő elem, hogy ha egy kiadós megszorításra készülnek, akkor előveszik a „magyarkártyát”, vagyis a román hazafias félelmekre bazírozva igyekeznek elterelni a figyelmet arról, hogy a következő hónapokban ismét kevesebbet lehet majd vásárolni a keresetből. Nincs ez máshogyan most sem. A román államhatalom hisztérikus fellépése a székelység történelmi szimbólumaival szemben egyrészt a megszorításokról való figyelemelterelésre, másrészt erőfitogtatásra szolgál.

Most úgy tűnik azonban, hogy a magyarság szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban összefogott a székelység mellett és ebben végre a Kormány is határozott partnernek bizonyult. Ez pedig új helyzetet teremthet! 2013. február 12-ei napirend előtti felszólalásomban egyebek mellett azt kértem a Magyar Országgyűlés vezetésétől, hogy miután számos Kárpát-medencei magyar önkormányzat az esetleges büntetések vagy retorziók ellenére székelyföldi nemzettestvéreivel sorsközösséget vállalva kitűzte a székely nemzeti lobogót hivatali épületeire, tegye meg ezt a szimbolikus gesztust a Magyar Országgyűlés is. Kövér László házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) ülésének kezdetén ki is tűzette a Parlament épületére a székelység történelmi szimbólumát.

Szávay István napirend előtti felszólalásában kérte az Országgyűlés vezetőitől, hogy tűzzék ki a Parlamentre a székely zászlót.

A székelység és zászlaja

Ha Székelyföldön járunk kétféle székely zászlóval is találkozhatunk. A székely népművészeti hagyományokon nyugvó, fekete-piros, a Napot és a Holdat tartalmazó székely zászlófajtát valószínűleg 1968-ban alkották meg.

A másik, égszínkék alapon aranycsíkos, nyolcágú napot és „telőben lévő” holdat tartalmazó zászlóvariáns őse Székely Mózesé, aki 1603-ban lett erdélyi fejedelem. A végső formájában a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám által megalkotott, ma használt lobogót a Székely Nemzeti Tanács 2004. január 17-én, a Székelyföldi Önkormányzatok Nagygyűlése pedig 2009. szeptember 5-én fogadta el Székelyföld hivatalos zászlajaként. A lobogó azonban nem csak a székely nép összetartozásának jelképe, hanem egyszersmind keleti testvéreink autonómiatörekvéseinek szimbólumává is lett.

Enyém, tied, övé

Nyelvészeti alaptétel, hogy ha egy adott népcsoport egy adott nyelv adott változatát, nyelvjárását saját, önálló nyelveként definiálja, akkor ezt a világ összes nyelvészének kötelessége tiszteletben tartani. Nincs ez máshogy a nemzeti szimbólumokkal sem. Ha egy nemzeti közösség egy adott jelképet megáévá tesz és önazonossága egy szegmenseként határoz meg, akkor azt mindenkinek kötelessége elfogadni. Pál-Antal Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának véleménye szerint „ha azt (a zászlót – szerk.) a székelyek magukénak tekintik, akkor az székely zászló.” Futballzászlóként vagy épp rongydarabként való definiálása ezt követően nem csak sértő, de egyben az illető nép vagy közösség gyalázkodó tagjaira nézve szegénységi bizonyítvány is.

Éppen ezért a Székelyföldi Önkormányzatok Nagygyűlésének döntése után a Maros megyei Makfalva MPP-s önkormányzati képviselői elsők között tűzték ki polgármesteri hivatalukra a székelység zászlaját. A polgármester akkor tettükért feljelentette a képviselőket, ám a segesvári bíróság a Román Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma által kibocsátott tájékoztató anyag alapján nemcsak felmentette a vádlottakat, de ítéletében a székely zászlót egy történelmi közösség szimbólumaként definiálta, így a zászlókihelyezést sem tartotta jogellenesnek. Egyébként már csak azért sem tarthatta annak, mert Romániában ma is törvény által biztosított a nemzeti szimbólumok szabad használata.

Zászlóháború, nyilatkozatháború

Nagyon úgy tűnik, hogy a román jogfelfogás 2010 óta alaposan megváltozott (bár a törvények nem). A 2011 májusában Kovászna megyei prefektussá kinevezett, szélsőségesen magyarellenes Codrin Munteanu ugyanis azzal írta be hálátlan nevét Székelyföld és a magyar-román kapcsolatok történetébe, hogy összesen 18 pert indított azok ellen az önkormányzatok ellen, amelyek ki merték helyezni a segesvári bíróság ítéletében korábban már egyszer törvényesített székely zászlót.

Az önkényes és törvénytelen intézkedésekkel dacoló székely önkormányzatok és megyék mellett azonban végre valahára kiállt a magyar külpolitika is. Az eredmény? Hisztérikus hangvételű román nyilatkozatok, a bukaresti magyar nagykövet kiutasításával való fenyegetés. Miért? Mert az elmúlt évtizedek kormányai megtanították a román politikusokat arra, hogy a magyar kül- és nemzetpolitika szerencsétlen, gyáva és megalkuvó. Mert a balliberálisok és az ország lakosságának döntő többsége aktívan vagy passzívan megtagadta a külhoni magyarságot 2004-ben. Mert 2005-ben különösebb vita vagy feltétel nélkül rábólintott a parlament Románia EU-s tagfelvételére. Mert míg Románia a szerb uniós csatlakozásnál hatalmas diplomáciai sikert ért, addig a magyar diplomácia ugyanakkora (vagy nagyobb) vereséget szenvedett.

Talán valami megváltozott itthon? Ezt csak remélni tudom. A román politika azonban hosszú idő után most először szembesült azzal, hogy a magyarsággal és a magyar kormánnyal nem lehet mindig feltörölni a padlót, hanem igenis tárgyalni és talán majd engedni is kell. Ráadásul a román kormány politikájával otthon sem ért mindenki egyet. Sokan más indokokat (is) sejtenek a zászlóháború mögött.

Cél a figyelemelterelés

Számos román újságíró és ismert közéleti szereplő állt ki az utóbbi hónapokban a székely zászló használatának jogossága mellett. Merthogy ugye Neamţ vára felett loboghat a történelmi Moldva zászlaja, vagy az egyik olténiai hegycsúcson is lengetheti a szél az egyébként maga Victor Ponta miniszterelnök által oda kitűzött olténiai zászlót.

Gyanítom, hogy a román politika ismét a magyar nemzeti kisebbség démonizálásával igyekszik elterelni a nép figyelmét a valós és égető, ám számára megoldhatatlan problémákról. Arról, hogy nem lesz közalkalmazotti béremelés, megint nőni fog az infláció és újabb adókkal sújtják majd a kis- és középvállalkozásokat, az erdélyi autópálya pedig mégsem épül tovább.

Merthogy Románia is bajban van. Nemrég vett fel hatalmas IMF-hitelt, és azóta is az azzal járó kötelezettségeket nyögi. A megszorítások pedig a szociálliberális kormányt sem tették népszerűbbé, ezért nyúlhatott elődeihez hasonlóan a jól bevált módszerekhez. Így a román televíziókban nem az adóemelés miatt keseregnek, hanem a magyarok „térnyerése” miatt pánikolhatnak az ott is létező és ebből jól megélő hivatásos rettegők. Mert ugye azért azt senki sem gondolja komolyan, hogy a szatmárnémeti Igazságügyi Palotára kifüggesztett, 232 kilogramm súlyú – egyébként azóta tömegének irrealitása miatt már eltávolított – román óriászászló csak úgy, véletlenül került oda?

Az üzenet egyértelmű: a kis székely falvak zászlainak pusztulnia kell, a monumentális román zászló viszont jelezze mindenkinek, hogy hol él. Válság idején a soviniszta érzelmekre a legkönnyebb és legegyszerűbb apellálni! Úgy tűnik azonban, hogy a régóta jól bevált, a magyar külpolitika sutaságára építő recept talán most nem fog működni. Ennek is köszönhető, hogy a román parlament váratlan taktikai húzással úgy döntött, hogy kitűzi épületére az összes romániai helyi közösség zászlaját – így a székelyekét is. A törvényhozás épületén tehát számos más zászló közt elbújva kint loboghat a székely zászló, Románia mondhatja, hogy a legmagasabb szinten is elismeri a zászlót, de közben persze valódi helyén, Székelyföld épületein továbbra is tiltott jelkép marad.

Hogyan tovább?

Bízom abban, hogy a román kormány mihamarabb visszatalál a józan ész és a demokrácia európai útjára és leállít mindennemű magyarellenes hisztériakeltést. Reménykedek abban, hogy ha ez mégsem így történne, akkor a román nép fogja felismerni azt, hogy rászedték és nem fog kiállni a Ponta-adminisztráció soviniszta politikája mellett. A Jobbik nevében csak támogatni tudom a magyar Kormány, az Országgyűlés valamint az anyaországi és külhoni önkormányzatok szolidaritását, határozott kiállását a székely zászló szabad használata és vele együtt a székely önrendelkezés kivívása mellett. Remélem, ha a szükség úgy hozza a Kormány a legmagasabb nemzetközi fórumokig is elviszi majd nemzettestvéreink ügyét. De ha erre mégsem lenne hajlandó, akkor mi jobbikosok, akik kezdettől fogva elkötelezett hívei vagyunk a külhoni magyarság önrendelkezési törekvési támogatásának, mi is készen állunk bármiben segítséget nyújtani.

Legyen világos: nem valami ellen, hanem valami mellett küzdünk. A Kárpát-medencei magyarság ugyanúgy megérdemli az önrendelkezést és a szabadságot, mint bármely más nép és nemzet a Földön!

Zrínyi Miklós mondta: „Nem vagyunk alávalóbbak egyetlen más népnél sem.”

Siker! Az Országház épületén is büszkén leng a székely lobogó

A szerző országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke.

 

(Megjelent a Barikád hetilap 2013. évi 9. számában)

Article source: http://alfahir.hu/szavay_istvan_kinek_a_zaszlaja