AAz államtanács (kormány) tagjaira az új miniszterelnök, Li
Ko-csiang személyre szólóan tett javaslatot, majd a csaknem 3000
képviselő megválasztotta őket. Köztük a
miniszterelnök-helyetteseket, a velük egyenrangú államtanácsosokat,
a minisztereket, valamint a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság
elnökét, a központi bank kormányzóját és a számvevőszék
elnökét.

A miniszterelnök helyettesei mind ismert, “kipróbált” politikusok,
közülük az első számú Csang Kao-Li, aki tagja a Kínai Kommunista
Párt (KKP) kongresszusán tavaly ősszel megválasztott politikai
csúcsvezetésnek, a politikai bizottság állandó bizottságának.

Kollégái közt van az őrségváltást megelőző időszakban sokat
emlegetett Liu Jen-tung, Kína legmagasabb poszton lévő nő
politikusa, aki 2007 óta a KKP politikai bizottságának tagja,
2008-tól államtanácsos volt. A kormányfő harmadik helyettese Vang
Jang, akihez a reformdrukkerek nagy reményeket fűznek. Ez év
januárjáig a dél-kínai Kuangtung tartomány pártbizottságának
titkára volt, korábban volt Csungking város párttitkára is. A
vezető gárdában a második legfiatalabbnak számít, 58 éves.

Az öt államtanácsos sorába választották a korábban
külügyminiszterként megismert Jang Csie-cset. Helyére Vang Ji
került, akit ugyancsak tapasztalt diplomatának tartanak.
Megfigyelők úgy vélik, kiválasztásában szerepe lehetett, hogy
korábban Japánban volt nagykövet (beszél is japánul) és
miniszter-helyettesként is szolgált. Utóbb a tajvani ügyeket
felügyelte államtanácsosként.
Újraválasztották a jegybank, a Népi Bank kormányzóját, így a 66.
évében járó Csou Hsziao-csuan maradt a poszton; 2002 óta áll a
központi bank élén.

Az új kínai kormány összetételéből is az sejthető, hogy az
átalakulás, vagy ha úgy tetszik a reform továbbra is “fokozatos”
lesz Kínában, hiszen távolról sincs szó vadonatúj kormányról. A
kínai politikai élet változásait kritikusan szemlélők továbbra is
fenntartják, hogy az őrségváltással lényegében nem történt
generációváltás.

A politikai csúcsvezetésben túlnyomó többségben vannak az 1940-es
évek szülöttei, ezért a politikai bizottság állandó bizottságának
hét tagjából öt csak egy terminusra számíthat. A “második vonalban”
nagyjából fele-fele arányban találhatók az 1940-es és 1950-es
években születettek.

A magyar-kínai kapcsolatok szempontjából fontos pozíciókban, így a
kereskedelem, a pénzügyek, az agrár, a tudományos és technikai,
valamint az igazságügyi területet felügyelő tárcák élén vagy nem
történtek változások, vagy olyan szakember került az élükre, aki
számára Magyarország nem ismeretlen – kommentálta az új kormány
összetételét az MTI-nek egy a kétoldalú viszonyt jól ismerő vezető
diplomata Pekingben.

Új generációs vezetés változatlan keretben, régi-új
gondokkal

Új politikusnemzedék lépett hatalomra a héten Kínában. Változatlan
pártkeretekben, de elődeitől minden bizonnyal eltérő módon
kormányoz majd.

A formálisan tavaly novemberben, a Kínai Kommunista Párt (KKP)
XVIII. kongresszusán kezdődött és a hét végén, a kínai parlament
éves ülésszakának zárásakor befejeződő hatalomátadás – amelyre
tízévenként kerül sor – nemzedéki váltást is hoz a kínai
politikában.

A kelet-ázsiai ország új vezetői mind az 1950-es, 1960-as évek
szülöttjei, kivétel nélkül az “új Kína” idején nőttek fel. Közös
jellemzőjük, hogy iskoláikat békeidőben, megszakítás nélkül
végezték, magas színvonalú oktatásban vettek részt, és szilárd
szakmai háttérrel rendelkeznek. Taj Jen-csün, a KKP központi
bizottsága pártiskolájának szakértője a Hszinhua hírügynökségnek
adott korábbi interjújában egyidejűleg idealistának és realistának
nevezte ezt a generációt. Utóbbi jelzőt azért használta, mert a
béke évei ellenére sokkokat is megtapasztaltak, így átélték az
1958-as “nagy ugrást”, az 1959-62 közötti “három nehéz évet” és az
1966-76 közti kulturális forradalmat is.

A leendő vezetők szinte kivétel nélkül mester- vagy doktori
fokozatot szereztek, sokan közülük társadalomtudományokat,
politológiát, jogot és közgazdaságtant tanultak, szemben a
leköszönő vezetéssel, akik túlnyomó többségben mérnökök és
természettudósok. Jelentős generációs különbség, hogy míg az előző
nemzedék tagjai jobbára a Szovjetunióban tanultak, a most hatalomra
lépők már egyesült államokbeli és európai tanulmányi, szakmai
tapasztalattal is rendelkeznek. Az új generáció tagjai – nyugati
kollégáikhoz hasonlóan – igen jól beszélnek angolul, tudják, hogyan
tárgyaljanak nyugati partnereikkel. A leglátványosabb a különbség
talán Hu Csin-tao leköszönt és Hszi Csin-ping csütörtökön
kinevezett elnök között. A jobbára háttérben maradó, szürke
technokrataként elkönyvelt Huval szemben Hszi közvetlen, két lábbal
a földön járó, átlagemberekhez közelálló, ugyanakkor kiváló
diplomata benyomását kelti.

A generációk közti különbségek minden bizonnyal új típusú
kormányzásban is megnyilvánulnak majd. Ezt a társadalom fokozódó
nyomása, az internet és a mikroblogok terjedése, a korábban
figyelmen kívül hagyott, tömegeket érintő problémák – így a
környezetszennyezés vagy a földkisajátítások ügyének – előtérbe
kerülése és az új feladatok kezelésének kényszere is felerősíti
majd.

A párt és annak ideológiai-, valamint intézményrendszere ugyanakkor
továbbra is változatlan marad, folytonosságot biztosítva a
generációk között. A keretek változatlansága ugyanakkor a gyors és
radikális változások esélyét is minimálisra csökkenti. A párt
elsődleges érdeke, hogy elkerüljön minden olyan lépést, amely
gyengítené a társadalom és gazdaság feletti kontrollt. Hszi
pártfőtitkári posztba való beiktatása után sokan reményüknek adtak
hangot, hogy gyors és mélyreható reformok jöhetnek, az új vezető
stílusa azóta jobbára a lassú, fokozatos és sekélyebb változás
útját vetíti előre.

Az új vezetésnek számos nehézséggel kell megküzdenie a következő
évtizedben, mert az ország a fejlődés egy új szakaszához ér.
Kiemelt szerepet kap majd a gazdasági szerkezetátalakítás, az
urbanizáció levezénylése, egyes gazdasági ágazatok, a bank- és
pénzügyi rendszer fokozatos liberalizálása, a korrupció, a
társadalmi egyenlőtlenség, a legszegényebbek helyzetének kezelése.
A feladatok köre Kína megnövekedett nemzetközi szerepe és a
megváltozott globális erőviszonyok miatt is bővül, és ezek
megoldásához határozott külpolitika, új stratégia és alkalmazkodás
szükséges – emlékeztetett nemrég kommentárjában a Hszinhua
hírügynökség.

Article source: http://www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/1011901