Ferenc megválasztása mennyiben meglepetés?
– Teljes mértékben, igazolta azt az alaptételt, amely szerint aki
pápaesélyesként megy be a konklávéra, az bíborosként jön ki onnan,
ugyanakkor van összefüggés is az esélyesek és Ferenc pápa között.
Scola és Bergoglio és közel állnak a Comunione e Liberazione
lelkiségi mozgalomhoz, Scola, aki talán nincs olyan jó egészségi
állapotban, maga helyett ajánlhatta a hozzá hasonlóan e körhöz
közel álló jelöltet. Bergoglio ugyanakkor már 2005-ben Ratzinger
után a legtöbb szavazatot kapta, de ennek idáig nem tulajdonítottak
túl nagy jelentőséget. Lehet, hogy XVI. Benedek lemondásával a 76
éves főpapnak akart lehetőséget adni? 

Mi teszi még érdekessé személyét?
– Az első jezsuita pápa, aki ráadásul a Ferenc nevet választotta. A
ferences lelkiségre utaló névválasztás programadó, azon túl, hogy
túllép a szerzetesrendek közti ősi rivalizáláson, arra is utal ez,
hogy a szegények pápája akar lenni. Latin-amerikai pápaként ez
főként fontos lehet számára, hazájában ugyanis a szegénység nagy
probléma. Argentínának – amely országról tudjuk, hogy komoly
válságban volt és van most is – ugyanannyira katartikus lehetett
megválasztása, mint annak idején II. János Pál megválasztása volt a
lengyelek számára. És talán egész Latin-Amerikára áll ez. Több
tízmillió katolikus hívőnek adhat reményt és hitet. Igazából csoda,
hogy a neve korábban nem szerepelt hangsúlyosan, annyira ideális
jelölt így utólag. Több, az egyházi életet felügyelő római
kongregációban is dolgozott, Buenos Aires érseke volt, ha rendet
kell tenni a kléruson belül, abban neki van tapasztalata. Ráadásul
voltaképpen olasz – egy kivándorló vasúti munkáscsalád ötödik
gyermeke. Végre van az olaszoknak egy olyan pápájuk, aki nem
akcentussal beszéli az olaszt. Kora is előnyt jelentett neki: II.
János Pál után senki nem akar hosszú pápaságot, 5-15 évet
legfeljebb. Ő XXIII. Jánoshoz hasonló „átmeneti” pápa lehet,
kíváncsi vagyok, milyen irányba fog mutatni ez az
átmenet. 

Meglepően gyors volt ez a konklávé…
– Annyira erős volt a közvélemény figyelme, annyi negatív hír
kötődött az egyházhoz, hogy a bíborosok nem engedhettek meg
maguknak belső megosztottságra utaló hosszú konklávét. Ha két hétig
vár a Szent Péter téren a tömeg, találgatva, hogy vajon mi történik
a Sixtus-kápolnában, az egyre kínosabb lett volna. Én valamivel
hosszabb konklávéra számítottam ennél, de a háttérben már biztosan
zajlottak az egyeztetések korábban, és talán  Scolának is
hatása lehetett a végeredményre.

Első beszédéből le lehet vonni bármilyen következtetést a
későbbiekre?
– Ugyanazt, mint amire névválasztásából lehet következtetni.
Szavaiból mély lelkipásztori lelkület áradt, és ezt fejezte ki az
is, hogy csak a fehér reverendában lépett ki az erkélyre, és csupán
az áldáshoz vette fel a díszes stólát, az ilyenkor kötelező bíbor
vállgallért egyáltalán nem viselte. Ez legkevesebb félévezredes
pápakép végét jelenti, lezárja azt a folyamatot, ami a hármas
korona, a tiara letételével elkezdődött az 1960-as
években. 

Korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy egy latin-amerikai
pápa konzervatív lehet.
– Valóban, ugyanakkor a szociális kérdés középpontba helyezése
révén jelentős tömegeket tud megszólítani világszerte. Egyszerre
olaszként és spanyolként, római, argentínai egyházkormányzati
tapasztalataival, életkorával, megnyerő modorával képes volt maga
mögé állítani a bíborosok meggyőző többségét. Nagy kérdés, hogy ez
a támogatás megmarad-e ahhoz, hogy teljesen küldetésének lényegére
tudjon összpontosítani. Az új irányt esetében nem a cölibátus
feloldása, a nők pappá szentelése, hanem a „szent ferenci” fordulat
jelentheti: az Egyház mindenekelőtt a szegényeké, a rászorulóké, a
„kicsiké”.

Article source: http://www.metropol.hu/nagyvilag/cikk/1010857