A jelentés megállapítja, hogy Magyarország versenyképessége a
költségek szempontjából romlott az elmúlt évtizedben, a
termelékenység viszont a válság után némileg emelkedett.
A dokumentum rámutat, hogy Magyarországnak a versenyképesség
szempontjából több kihívással is szembe kell néznie. A jelentés úgy
értékeli, hogy Magyarországon a hitelezési feltételek szűkösek,
különösen a kis- és közepes vállalkozások számára. Az elemzés
szerint Magyarországon alacsony az innováció szintje, sok
szolgáltatási területen gyenge a versenyhelyzet, a közigazgatás
hatékonysága pedig alacsony. Az EB rámutat, hogy bár néhány
területen történt előrelépés, “a nagyobb versenyképességhez stabil
és kiszámítható gazdaságpolitikai keretrendszerre van szükség” –
fogalmaz a testület. Arra is kitér, hogy a közigazgatás
átalakításához és az adminisztratív terhek mérsékléséhez további
erőfeszítésekre van szükség.
Az EB a 27 tagországról általánosságban azt állapítja meg, hogy
megfelelő haladást értek el az ipar fenntarthatósága, a kis- és
közepes vállalkozások támogatása és a közigazgatás átalakítása
területén. A dokumentum úgy értékeli, hogy az Európai Unió országai
folytatják az átállást a tudásalapú gazdaságra, termelékenységük
növekszik, munkaerejük pedig magasan képzett.
A versenyképességet befolyásoló tényezőkről a bizottság
megállapítja, hogy az innovációs beruházások szintje emelkedett,
ugyanakkor a tagországok közötti különbségek csökkenése megtorpanni
látszik, sőt a innovatívabb és kevésbé innovatív országok közötti
rés tágulásának kockázata is fennáll amiatt, hogy az államok
eltérően reagáltak a válságra. Jelentős kihívások vannak még az EB
szerint a kutatásba történő magánbefektetések ösztönzése és az
úgynevezett hálózati szektorokban, az energia-, a távközlési és a
közlekedési szektorban tapasztalható verseny fokozása
területén.
Brüsszel az ipari teljesítmény összehasonlíthatóvá tételére új
mutatót dolgozott ki, amely a következőkből tevődik össze: ipari
termelékenység, exportteljesítmény, innováció és fenntarthatóság,
üzleti környezet és infrastruktúra, végül pedig pénzügy és
befektetések. Ezek alapján a bizottság a tagállamokat három
csoportba osztotta: kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan
teljesítményűekre és felzárkózókra.
A kiegyensúlyozott teljesítményű országok ipara műszakilag fejlett,
munkaerejük pedig magasan képzett. Ebbe a csoportba tartozik:
Németország, Dánia, Finnország, Svédország, Ausztria, Írország,
Hollandia, az Egyesült Királyság, Belgium és Franciaország. A
kiegyensúlyozatlanul teljesítők: Észtország, Szlovénia,
Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország, Málta, Ciprus
és Luxemburg. A harmadik csoport a felzárkózó országoké, amelyek
jelentős kihívásokkal küzdenek, a tudás- és képzettségalapú
ágazatok térnyerését alacsony innovációs képesség és tudástranszfer
akadályozza. Bulgária, Románia, Csehország, Lengyelország,
Magyarország, Szlovákia, Lettország és Litvánia tartozik ebbe a
csoportba.
A jelentés ezen túlmenően azt is megállapítja, hogy a hitelhez
jutási lehetőség a tagállamok több mint felében romlott.
Magyarországon javult némileg a helyzet, de továbbra is az uniós
átlag alatt marad. A legjobbak a hitelhez jutási lehetőségek
Finnországban, Lettországban és Svédországban, de kimagaslóan átlag
felettiek a térségből Lengyelországban is. A legrosszabb a helyzet
Portugáliában, Írországban és Görögországban.
Az ipari termelékenységet górcső alá véve az EB megállapítja, hogy
a 2006-os szinthez képes a legtöbb ország teljesítménye javult,
csak Finnország és Luxemburg mutat csökkenő értékeket.
Lettországban és Szlovákiában tapasztalható a legjelentősebb
fejlődés, ahol másfélszeresére, vagy annál is többre nőtt az ipari
termelékenység. Magyarországon 15 és 20 százalék között növekedést
állapított meg a brüsszeli testület 2006 és 2011 között, ami
meghaladja az uniós átlagot.
Article source: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/948517