Mars
Ez a szakasz a szócikkemhez egy utólagos kiegészítés, most az elejére helyezem:
Magyar nyelvű vonatkozásai a MARS szónak:
• KÁM, kun isten nem más mind a kunok és hunok közös regéinkből ismert HUNOR és MAGOR ősapjának Hunor párja. Ez a KÁM azonos a bibliából ismert Kánaániak ősapjával. A biblia arról nem beszél, hogy KÁM rege -béli ősapa.
• I. Tiglát-Palaszár asszír király hadakozott egy kumán, kamán, nevű néppel, lerombolva azok legerősebb városát Hunusát .
Kiegészítés: Utolsó kiegészítés 2019. december 19.
Addig amíg a velünk rokon kultúrákban a HUNOR név erőteljes vándorló bátor harcoló képet hordoz, addig az indoeurópai árja kultúrákban a Mars a harc mellett a gyíkos képét is megjeleníti.
Hozzászólásokból:
- Molnár Mihály : Mersz. Azaz bátorság.
- László Micheller: KRÓN-ika, hron-ia (év görögül), KRONOSZ (idő) – a gyöke a magyar KOR szó. A szlávok ugyanezt a szót használják megfordítva: ROK = év.
- Kromek Pál :Gyakran fáj itt ott, mondom is mindig ez a KORság, a KOR-ral jár.
- Molnár Mihály: KM, KN, HN, HM gyökvázak az (újjá)születéshez, feltámadáshoz és tavaszkezdő (jövet) Kos/Kutya hónaphoz kapcsolhatóak; koma, kommen, come, kóma, kun, kum, kummog, hun (kuny gyökfordulással nyuk, nyug), kan, kám (sámán)…stb.
- Kromek Pál: Igen a KN gyökhangpár KaM, KáM, stb, KuN nép nevünkön keresztül kapcsolódik a HM gyökhangpár HuN – KuN nép elnevezéseihez is melyeket jól megjelenítenek arab sőt a KaN- HaN néven keresztül kínai források is. Ahol nagyon sok esetben a KaN méltóságnév változatában a KaN – KáN formában a mai napig használják az európai nyelvek a nélkül, hogy tudnák a forrását, szóképét, jelentését. Hiszen az arab források a hunokat nagyon sok esetben kunoknak tüntetik fel. Továbbá ezek a gyökhang párok, rengeteg más, magyar szó megjelenésében részt vesznek.
- Molnár Mihály: thalita kum!
Általában:
- A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
- Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
- Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
- Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
- A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
- A csillagászatban 4. bolygó neve.
- Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
- Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. Ré helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
- Mégis talán legjobban a témába vág Ré mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok, ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: Ré (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
- Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
- Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
- Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
- Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve magyarul hangzik.
- Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
- A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
- Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig az „a” névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.