Elköltözött az elődöntőre a férfi kézilabdamezőny még állva maradt
négy csapata. A médiaközponttal szomszédos Copper Box Arenából az
olimpiai falu tőszomszédságában található, kétszer nagyobb
befogadóképességű csarnokba vitték át a meccseket a szervezők (az
eddig a Basketball Arenát használó kosárlabdázók pedig átköltöztek
a Temze-parti North Greenwich Arenába). A váltás indokolt volt,
hiszen már az előcsatározások is telt házat vonzottak, a péntek
délutáni Magyarország-Svédország összecsapásra pedig 10 ezren
gyűltek össze.
Mindkét együttes kellemes meglepetést szerzett azzal a
szurkolóinak, hogy eljutott az elődöntőig. A svédek háromszor már
aranycsatát is vívtak is (rendre sikertelenül), a mieink azonban
még sosem álltak a dobogón. Háromszor lettek negyedikek, s ebből
kétszer (1996-ban és 2000-ben) éppen a jelenlegi szövetségi
kapitány, Mocsai Lajos vezetésével.
A svédeket még nem sikerült legyőznünk olimpián – igaz, mindössze
két meccset jegyeztek fel a sporttörténészek. Ezúttal azonban jól
kezdett a magyar válogatott, a találkozó első találatát Ilyés
Ferenc jegyezte. Fej fej mellett haladtak a csapatok, 3-2-es magyar
vezetés után viszont a skandinávok zsinórban háromszor voltak
eredményesek, és 5-3-ra fordítottak. Pedig Mikler Rolandra
(merthogy ezen a napon ő kezdett a kapuban, és nem Fazekas Nándor)
igazán nem lehetett panasz, több bravúros védést is bemutatott. A
több száz magyar szurkoló támogatásának ugyanakkor meglett az
eredménye: a mieink egyenlítettek, sőt a vezetést is visszavehették
volna, ám Nagy László ziccerben leadott lövését Mattias Andersson
védte.
A 22. percben emberelőnybe kerültek a mieink, de rosszabbul nem is
jöhettek volna ki ebből a szituációból: a létszámhátrányban lévő
sárga mezesek kétszer is betaláltak, s 8-8-ról 8-10-re alakították
az állást. Aztán jött két újabb magyar emberfór (a Geipel, Helbig
német bírópárosra nem lehetett panaszunk…), s rendre kaptunk
egy-egy gólt – ez több mint hiba egy olimpiai elődöntőben. Mire
eljött a félidő, 3 gólos hátrányban voltunk; elsősorban Niclas
Ekberggel nem bírtunk, aki négyszer volt eredményes.
Az első 30 percben a magyarok 50 százalékos (12/24), a svédek 63
százalékos (15/24) hatékonysággal támadtak, a mieink négyszer, az
ellenfél kétszer adta el a labdát. Lerohanásos gólunk nem volt,
Staffan Olsson gárdájának viszont kettő is. Apropó, Staffan Olsson:
a svédek 48 éves, rocker kinézetű szövetségi kapitánya játékosként
háromszoros olimpiai ezüstérmes, kétszeres vb-győztes és ötszörös
Európa-bajnok volt…
A második felvonást három Császár Gábor-találat vezette fel, de a
svédeknek rendre volt válaszuk, így a hátrányunk nem csökkent.
Mocsai Lajos egyébként a szünetben most is kapust cserélt, a 29
százalékos hatékonysággal védő Mikler helyére Fazekast küldte be.
Császár a folytatásban is királyi alakítást nyújtott, s végre
valahára arra használtuk, az emberfórt, amire való: faragtunk a
különbségből. A 40. percben már csak 21-20-ra vezettek a svédek, az
egyenlítés helyett azonban ziccert rontottunk, Császár kihagyott
egy hetest, Nagy eladta a labdát, az ellenakciókból pedig két gólt
is kaptunk. Így lett 21-21 helyett 20-23. Az idő pedig közben
vészesen fogyott… A 49. percben döbbent csend ülte meg az arénát:
az addig 8 gólt szerző Császár a bal bokájához kapott a földre
érkezés után, és úgy kellett letámogatni a játéktérről (21-23 volt
ekkor az állás). A társak azonban érte is küzdöttek, s amikor az
53. percben újra bevetésre jelentkezett, 23-24 állt az
eredményjelzőn. Közben egy mulatságos jelenetnek is szemtanúja
lehetett a publikum: a kézikamerás operatőr után rohanó segítő
elbotlott a kábelrengetegben, és hatalmasat esett.
Azon viszont már csöppet sem derültünk, hogy 1 perc 11 másodperccel
a rendes játékidő vége előtt – 25-26-nál – Nagy László álompassza
után Harsányi Gergely elpuskázta a ziccert. Huszonhárom
másodperccel a vége előtt a svédek időt kértek, majd Kim Ekdahl
bombagólt lőtt. Ilyés villámgyorsan válaszolt, de a maradék néhány
másodpercre a svédek eldugták a labdát, s így ők jutottak a
fináléba. A mieink a francia-horvát csata vesztesével mérkőznek
majd a bronzéremért.
Olimpiai elődöntő. London
Magyarország-Svédország 26-27 (12-15)
A magyar gólszerzők: Császár 8, Putics 5, Iváncsik 3, Harsányi 3,
Ilyés 3, Zubai 2, Mocsai T., Lékai
“Borzasztó érzések kavarognak most bennem. Objektíven értékelve: az
első félidőben frissességben nem tudtuk felvenni a svédekkel a
versenyt. A második játékrészben aztán rendeztük a sorainkat,
feljavult a védőjátékunk, sok mindent kipróbáltunk és sok sikeres
akciót vezettünk. A végén befújtak egy támadófaultot, ami szerintem
nem volt az, és két ziccert, ezért nem sikerült az egyenlítés.
Küzdőképességből kiválóra vizsgáztak a fiúk, stratégiailag meccsben
voltunk a svédekkel. A bronzmérkőzés nehéz lesz, de egyelőre azzal
még nem tudok most foglalkozni” – mondta az
MTI-nek Mocsai Lajos, akinek a férfi válogatott élén ez már a
második elveszített olimpiai elődöntője volt az 1988-as szöuli
torna után. A kapitány a női csapat élén 2000-ben, Sydneyben
olimpiai finalista volt.
Article source: http://www.metropol.hu/sport/cikk/924090