Kanszu-tartományból, Észak-Kína egyik legősibb vidékéről bronzkori településre bukkantak a helyi régészek.

Kanszu-tartományból, Észak-Kína egyik legősibb vidékéről bronzkori településre bukkantak a helyi régészek, melyek új megvilágításba helyezik a belső-ázsiai és a nyugat-ázsiai területek évezredes kapcsolatát.

A sztyeppe emléke

A tartomány egyik fontos városa Csangje, mely évszázadokon át a szaka-hun népek egyik központja volt. A város mellett haladt végig az úgynevezet Hehszi-korridor, vagyis a Sárga-folyótól nyugatra fekvő szűk átjáró, melyen át el lehetett jutni Közép-Ázsiába. Ennek a birtoklásáért a Kr.e. 2-1. század között a hunok és kínaiak véres csatákat vívtak. Most a közelből, Hsziaja falutól három kilométerre a bronzkori telepet tártak fel, melyet az ásató régészek a Macsang és a Siba-kultúra átmenetének azonosítottak. Az ott talált rézfeldolgozó üzemet Kr. e. 2100 körül használták, ngyjából akkor, amikor a Sárga-folyó szívében megalakult a sokak által hunnak tartott Hszia-dinasztia. Mások a sztyeppei eredetű csiang törzs telephelyének vélik az északi fémműves telepeket. A feltárás megerősítette, hogy a mai Kanszu-tartomány nemcsak fontos közlekedési útvonal volt, hanem a neolit-kor óta jelentős fémfeldolgozó műhely.

Házak és műhelyek

A régészek a tavalyi ásatási szezonban 345 négyzetmétert tártak fel, ahonnan 180 tereptárgy került elő. Ezek között főleg házmaradványok, hamugödrök, konyhai tárgyak, égető kemencék, árkok és falak voltak, de elég sok sír is előkerült. A házakban és környékén több ezer kézműves tárgyat fedeztek fel, edényeket, jáde eszközöket, kézműves termékeket, csonttárgyakat, valamint réz termékeket és nagy számban olvasztott fémeket. Nagy szenzációt jelentett a megszenesedett magvak előkerülése. Eddig tizenkilenc lakóház maradványát ásták ki, melyeket sárból és vályogtéglából emeltek. Néhány házat félig földbe mélyesztve emeltek. Hasonló típusra leletek Belső-Mongóliában, ahol a neolit telepesek szintén hasonló házakat építettek. A leletek érdekessége, hogy a régészek most először találtak vályogból emelt házat a Sárga-folyótól nyugatra fekvő területen. Vannak olyan eméletek, miszerint a vályogtégla házak építésének technológiáját nyugatról tanulták meg a neolit-kori kézművesek.

Változatos formák

A házak téglalap és kör alakúak voltak, előbbi több szobából állt már a korai bronzkor idején. A kör alakú házak 5,3 négyzetméternyi területet foglaltak el, bejáratuk keletre, a felkelő Nap irányába nézett. Az ott élő népek gyermekeiket a házon belül hantolták el, majdnem egy méter mély gödörben. A túlvilági életre is felkészítették a 2 és 5 év közötti halottakat, fejük mellé háromlábú edényt helyeztek, benne áldozati ételek (hús, gabona magvak) sorakoztak. A túlvilágra kutya és más háziállat kísérte el őket. A csontváz körül, főleg a kéz és a nyak mellett üveggyöngyök hevertek, a fej mellett feltűntek a Sárga-folyónál használt ókori kagylópénzek.

Fejlett bronzművesség

A fenti lelőhely érdekessége, hogy most először tárult fel az ősi, bronzkori olvasztóműhely titka. Ez az első olyan lelőhely Kínában, ahol együtt megtalálhatók a késztermékek, például kések, gyűrűk, valamint a fémfeldolgozó alapanyagok és szerszámok. A tárgyak újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a bronzöntés technikája nyugatról, a sztyeppei vidékekről érkezett Kínába. Hasonlót igazol a házak körül összegyűjtött megszenesedett magvak vizsgálata, abból kiderült, hogy a növények nem helyi nemesítések voltak, hanem azokat Nyugat-Ázsiából importálták, az akkor már létezett Selyemúton keresztül. A régészek újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a nagy nemzetközi kereskedelmi út nem a Kr. e. 2. századtól nyílt meg nyugat felé, hanem a Sárga-folyó környéke már a Kr. e. 4000 körül is állandó összeköttetésben állt a nyugati területekkel.

OB

Article source: http://barikad.hu/rezoento_muhely_a_sarga_folyonal-20120531