Mik azok a dizájner drogok és hogyan lehet ellenük védekezni? Milyen büntetést érdemelnének a fogyasztók és milyet a terjesztők?

Úton-útfélen hallani és tapasztalni, hogy a fiatalabb korosztályokban milyen elterjedt a kábítószer-fogyasztás, de mit mutatnak a statisztikák? Mik azok a dizájner drogok és hogyan lehet ellenük védekezni? Milyen büntetést érdemelnének a fogyasztók és milyet a terjesztők? Mi tűnik a lehető leghelyesebb válasznak erre a generációkon átívelő önpusztító mechanizmusra?

Nyomasztó helyzetkép

A jelenlegi helyzet komoly aggodalomra ad okot mindannyiunk számára, hiszen a 2010-es mintavételeken alapuló legfrissebb felmérések tanúsága szerint a középiskolai 9. és 11. évfolyamok tanulóinak (tehát nagyjából a 15-17 éves korosztálynak) már majd’ egyharmada (egészen pontosan 30%-a) próbált ki valamilyen illegális szert, vagy használt gyógyszert visszaélésszerűen. És nemcsak ez az érték, hanem az ehhez kapcsolódó tendencia is borús jövőképet rajzol ki előttünk: ez az arány 2006-ban 20,4% volt „csupán”. Kábítószer-érintettség tekintetében a budapesti, valamint a szakmunkásképzők és szakiskolák fiataljai a leginkább veszélyeztetettebbek. Csak néhány számadat, hogy milyen komoly – össztársadalmi jelentőségű – problémával állunk szemben: ma Magyarországon körülbelül 3-4 ezer heroinfogyaszóval, 25-30 ezer amfetaminhasználóval számolnak a becslések, az előbb már említett felmérés mintavételét megelőző 30 (!) napban a megkérdezett fiatalok közül pedig minden tizedik (!) használt kannabiszt, tehát tekinthető rendszeres használónak.  

A dizájner drogok reneszánsza

Az utóbbi hónapokban sokat hallhattunk a különböző híradásokban arról, hogy fiatalokat találtak magatehetetlen állapotban a hajnali órákban, egy-egy átmulatott éjszaka után, busz- és HÉV-megállókban. Sokszor életmentő beavatkozásra volt szükség, nem egy fiatal életét viszont már nem lehetett megmenteni. A vizsgálatok során rendszerint fény derült arra, hogy a bódult állapotot az úgy nevezett dizájner drogok okozták. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is olyan veszélyesek ezek a korábban ismeretlen szerek? Mert legálisak, könnyen elérhetők, interneten hozzáférhetők és sok olyan kellemes hatásuk van, amely miatt vonzó lehet olyan fiatalok számára, akik valamilyen okból képtelenek szabadidejük értelmes eltöltésére. Ezeket a szereket valamely kábítószernek minősülő, szigorúan ellenőrzött anyag kémiai szerkezetének módosításával titkos laboratóriumokban hozzák létre, a lényeg, hogy hatásuk hasonló legyen az eredeti kábítószeréhez, valamint legálisan lehessen forgalmazni, főként a világhálón. Ez év április elején jelent meg a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal, az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint az ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló rendelet, amelynek kihirdetésével már régóta adós volt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Szakmai körökben nagy lelkesedéssel fogadták az ún. C-listát, amely nem konkrét szereket, hanem az alapvegyületeket tartalmazza és amely valószínűleg visszafoghatja az egyre burjánzó internetes kereskedelmet, ezzel is fiatalok százait mentve meg az ön- és közveszélyes bódulattól.

A megoldás egyik ága: zéró tolerancia a terjesztőknek

A drogterjesztők, tehát a dílerek piaca is jelentősen átalakult az utóbbi években. Manapság egészen más a helyzet, mint azt a korábbi években tapasztalhattuk: immár bármit meg lehet rendelni interneten, és meg is küldik postán. Az interneten nem csak alapanyagokat, illetve különféle szereket lehet szerezni, hanem információt is. Ezek a szerek nagyrészt legális alapanyagokból állnak, és rendkívül nehéz őket monitorozni. Bizonyos szempontból a helyzet azonban nem változott: egyes személyek és bűnözői csoportok haszonszerzés céljából illegális, egészségkárosító szereket adnak el javarészt fiatalkorú személyeknek. Velük szemben a Büntetőtörvénykönyv vonatkozó passzusainak szigorítását kell kezdeményezni, azok a személyek, akik nyilvánvalóan kereskedelmi céllal birtokolnak jelentős mennyiségű kábítószert, a jelenleginél lényegesen komolyabb büntetést érdemelnek. Mindent el kell követni azért, hogy azok a külföldi illetőségű személyek, akiket a megfelelő szervek kábítószer termesztésen vagy terjesztésen érnek, azonnali hatállyal kitoloncolásra kerüljenek az országból. A megoldás egyik oldalról tehát a terjesztők zéró tolerancián alapuló elrettentése. Például így (részlet a Requiem egy álomért című filmből):

A megoldás másik ága: odafigyelés a gyermekekre, a tartalmas és egészséges élet divatja

A droghasználat folyamatos terjedése össztársadalmi probléma, annak felszámolása a társadalom egészének felelőssége. A különböző drogok abúzus használatát az esetek döntő többségében a tanulási képességek romlása, illetve beilleszkedési, pszichés, továbbá családi problémák okozhatják. Valószínűsíthető, hogy a hagyományos társadalmi keretek felbomlása és az értékelvű-értékteremtő közösségek szétesése miatt menekülnek fiatalok tömegei a kábítószerek világába. Olyan keretek és közösségek felépülését kell tehát állami szinten elősegíteni, amelyek kapaszkodót jelentenek a akarat szükségeltetik. Szintén komoly veszélyeket rejt magában nemcsak a közösségi lét jelentőségének elhalványulása, hanem a családon belüli interperszonális kapcsolatok lazulása is. Csak egy, talán a legszomorúbb statisztikai adatot említve: ma Magyarországon a szülők átlagosan naponta 7 percet foglalkoznak gyermekeikkel, ezt is általában úgy teszik, hogy „háttal kommunikálnak”, tehát mindezt a számítógép és a TV előtt ülve teszik. Ijesztő jelenség, amivel kapcsolatban be kell látni, hogy a megoldás kulcsa a gyermeket nevelő szülők kezében van. Jó lenne felismerni továbbá, hogy a szó klasszikus értelmében vett prevenció fabatkát sem ér. Nem elég egy osztályfőnöki órán elmondani a fiataloknak, hogy „Ne drogozzatok, mert káros az egészségre!”, hanem egyrészről pozitív példákat felmutatva felvillantani egy teljesebb élet lehetőségét, másrészt napjainkra igen magas ingerküszöbüket átlépő elrettentő példák bemutatásával ráébreszteni őket a droghasználatban rejlő életveszélyre.  Másik oldalról tehát a megoldás a fiatalok egészségnevelése, már az óvodáskortól kezdődően.

Tegyük divattá az egészséges életmódot, töltsük ki a fiatalok lelkében azt a teret, amelyet ők űrként értelmeznek és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy – ha mi nem segítünk nekik – önmaguk erejénél fogva töltsenek ki. Például drogokkal.

Lehet ma egyet nem érteni, de holnap kötelező megegyezni!

A helyzet tehát súlyos, megoldása pedig nem tűr további halasztást, hiszen magyar fiatalok tízezreit veszélyezteti közvetve, vagy közvetlenül a különböző drogok folyamatos és megállíthatatlannak tűnő terjedése. A jelenlegi polgári liberális kormányzat pedig, bár alapvetően pozitívabb szemlélettel rendelkezik mint a valahavolt SZDSZ, mégsem tesz semmi olyat, amely hosszútávon hathatna pozitívan a jelenlegi állapotokra. Az elmúlt lassan két éve regnáló Orbán-kormánynak rengeteg minden eszébe jutott ez idő alatt az új alaptörvénytől a háztáji pálinkafőzésen át egészen a gárdatörvényig, ezt a kérdést azonban valamiért nem tartották preferenciának. Mindeközben pénzt vonnak ki a drogprevenciós projektekből, másfél éve nincs elfogadott drogstratégia. A Jobbik Magyarországért Mozgalom Ifjúságpolitikai Kabinetjének álláspontja szerint pedig sokkal inkább ezen múlhat nemzetünk jövője, azaz a felnövekvő generációk fizikai és lelki egészségén.

Stummer János  

A Jobbik Ifjúságpolitikai Kabinetjének alelnöke

Egyetértesz a cikkel? Vagy más véleményed van a témáról? Esetleg személyes élményedet osztanád meg velünk? Ne tartsd ezeket magadban, hanem írd meg nekünk az ifjusagpolitika kukac jobbik pont hu címre, hogy aztán közzétehessük a legfontosabb és legérdekesebb véleményeket, írásokat.

Article source: http://barikad.hu/csak_egyuett_gyozhetjuek_le_gondolatok_a_drogpolitikarol-20120505