28. GYALÚ HALÁLA
Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta seregét.
Az egyik részt kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalú katonáinak a meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba.Heves küzdelem kerekedett;
azonban Gyalú vezér katonái maradtak alul, s közülük sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalú látta ezt, hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt.
De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapuspatak mellett megölték.
Mikor a föld lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká választották Tétényt, Horka apját.
A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket.
S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek azért, mert ott esküdtek.
Tétény pedig onnantól fogva békével és szerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka meg egészen Szent István király idejéig tartotta meg.
Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor.
Gyulának volt két leánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták.
Sarolt Szent István királynak az anyja volt.
Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet.
Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.
Hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges.