Az Arvisuráról

Még egyszer Paál Zoltán ARVISURA című könyvéről.

A magyar közbeszédben, az interneten, a történelemmel, a magyarok eredetével, múltjával kapcsolatos fecsegés, közben, gyakran felmerül az ARVISURA által megfogalmazott világ. Bemutatott történelem.

A Püski kiadónál 1998-ban megjelent két kötetes mű egy olyan magyar múltat mutat be számunkra, ami az addig tanultakhoz viszonyítva kiemeli a magyarságot, a hivatalos történelembe tanított szerepéből.

Nekem egy eredeti gépelt kézirat másolata van meg „A Palócok regevilága” címmel 1972. évi dátummal.

Ebben Paál Zoltán leírja, hogy kitől és hogyan kerültek hozzá „a régi regék” és a történeteket. A kéziratot Ózd város fennállásának 700. évi évfordulója alkalmából adta át, a városnak.

Az átadásról így ír:

„Az évforduló alkalmából szeretnék átnyújtani kedves városunknak és a palócságnak egy csokorra valót e régi történetekből, tisztelettel adózva egykori bajtársaim emlékének.”

A mű keletkezésének körülményeit, annak tartalmát a magyar társadalom még nem fogadta el. Azt sokan kifogásolják.

Paál Zoltán egyszerű ember volt, kohász, legalább tízezer oldalt tesz ki a kézirat, az Arvisurák. Ezeket a történelmi eseményeket, azok összefüggéseit, annak összetettsége miatt azok a történészek sem merik elemezni, akik jártasak a saját területük hivatalos változatában. A történeteket, azok valóság tartalmát, cáfolni bizonyítékokkal nem tudják. Talán ezért, a hivatalos körökben gyártott áll fikciókkal próbálják kikezdeni. Jobb lenne, ha a cáfolatok a „tudományos” világ megalapozott összefogásával jelenne meg, és nem kitalált legendák gyártásával, a történet megírásának körülményeiről. Nem kell többet látni az egészben, mint amit Paál Zoltán mond: személyes élményként élte meg. Nem a mű születésének a körülménye a hátborzongató a kérdésben, hanem az, hogy az ARVISURA tartalmától félnek. Továbbá az, hogy a mai hivatalos történelemírással megegyezik. Ha el kell valamin gondolkodni, akkor ezen el lehet. Amennyiben ehhez a gondolathoz hozzá tesszük, hogy a hivatalos tudományos körök meg sem próbálják „tudományosan” cáfolni, akkor ez aggasztó, bármi is az igazság.
Maga az írás nagyon összetett ezt nem elég elolvasni, ezt a művet egy életen át tanulni kell. Nekem sikerült a könyv megjelenése előtt elolvasni, az első kézirat egy másolatát. Nem sokat értettem belőle. Ma már tudok benne keresni, mert tudom, hogy találom meg az adott témát. Aki azt mondja erről a műről, hogy valamivel nem ért egyet, arról tudni lehet, hogy nem olvasta, vagy ha olvasta, akkor nem értette meg.

Legrosszabb esetben azt lehet mondani, hogy nem tudom elfogadni ezt vagy azt a leírt, dolgot. Ellenben, egy ilyen ellenérzésnek kell, hogy legyen magyarázata. Ha az ellenérzésnek van, megfogalmazható tényszerű magyarázata, akkor erre, az Arvisura magyarázatot ad. Ha nem találom meg a magyarázatot, hogy miért nem fogadom el, akkor szubjektív elfogult ellenérzéseket fogalmazok meg, az Arvisurával szembe. Ez félelmetesnek tűnik. Ezért ez egy valóságos, (racionális) történet rögzítés.

Mivel minden lehetséges a mű keletkezésével kapcsolatba, azt tudni kell, hogy nem egy ember fejéből pattant ki. Egy ember ennyi ismerettel nem rendelkezik, legfeljebb leírja.

Nagyon nagy előnye az Arvisurának, hogy legendát teremtett. Számomra ez a tény a legfontosabb. Lehet, hogy nem véletlen az írás időpontja, felkészíteni a társadalmat, rendszerváltás előtt van az ország, és ezt a körülményt a párt felső vezetői már láthatták előre. Nem tudni az igazságot. A könyv kiadása mégis csak nehézkesen majd harminc év elteltével, 1998-ban történt meg.

A történet azt írja le, nem sértve a hivatalos történetírást, hogy miként lettünk magyarok.

2015 Június 8.
Kromek Pál

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=6341