JN

JN hangpár

J-N

Hangpár helyhatározó

Szóbokor-hangpár. Első szint.

Magyar kiejtéssel:  JéeN, JöeN, JéNö, JöNö

Gyökszavai: JaN, JáN, JeN, JéN, JiN, JíN, JoN, JóN, JöN, JőN, JuN, JúN, JüN, JűN

Megjelenési formái: JaNuár, JáNos, JeNő, JéN (helyhatárzó), JiN (yin-yang), JoN (helyhatározó, PanJoN), JöN (Helyváltoztató), stb.

Szóbokor: Jön

Fogalomkőr: Hely-meghatározása

Gyökök jelentése és visszavezetése a szóbokorra

JaNg, JaNka, JaNuár, JaNcsi, JaNicsár, adJaNak, kurJaNt, mondJaNak, JáNos, alapJáN, partJáN, száJáN, burJáN, burJáNzik, aJáNl, furJáN, JáNusz-arcú ( Latinból:Kettős arcú, kétszínű, ingatag.”Az ember kapcsolata a munkához alapvetően ambivalens, Jánusz-arcú, a jó és a rossz Yin-Yan! kibogozhatatlan szövedékének tűnő”.), raJoNg, tudJoN, stb.

Article source: http://wiki.kromek.hu/?p=415