Hold

A költségvetés meghúzása ellenére a NASA és a kutatók is emberes küldetésekben gondolkoznak, embert vinnének a Holdra: először 2021-ben az égitest és a Föld úgynevezett L2 Lagrange-pontjához, ami a Hold túloldalának felszínétől körülbelül 60 ezer kilométerre van. Majd 2028-ban a felszínre is leszállna egy emberes küldetés.

Az új Orion űrhajó első tesztje 2014 szeptemberében kezdődik, 2017-ben legénység nélkül körberepüli a Holdat, így David Kring, a missziót tervező tudós szerint 2021-re már emberek is utazhatnak vele.
Egyelőre a hivatalos tervekben nincs szó emberes Holdhoz repülésről, az Orion űrbeli tesztelését viszont régóta tervezik.Persze, hogy nincs szó emberes küldetésről. Miért is lenne? Néhány volt NASA alkalmazott tudja a választ, mégpedig azt, hogy a Holdon hemzsegnek a földönkívüliek. Ezt a NASA asztronauták megerősítették a hetvenes években, ebből pedig több UFO kutató arra a következtetésre jutott, hogy a NASA-t elijesztették attól, hogy valaha is visszatérjen a Hold felszínére. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha a NASA attól retteg, hogy a holdra-szállásokkal magára haragítja az állítólagos idegeneket, akkor miért küld oda szondákat továbbra is? Talán mert nem akar emberéletet kockáztatni, így beéri a szondákkal is?

Említésre méltó, hogy a világ valamennyi részén, köztük a náci Németországban, a csillagászok évszázadok óta számolnak be arról, hogy UFO-k röpködnek a Hold felszínén.

Nézzük meg, milyen furcsaságai vannak a Holdnak:

A Holddal kapcsolatos rendellenességekről a NASA az 1960-as végének híres Apolló küldetései előtt készített jelentést. A NASA több mint 3 éven keresztül fizetett néhány kutatótudóst, hogy állítson össze egy katalógust azokról a rendellenes fényekről amelyekről vezető csillagászok és tudósok számoltak be a Hold felszínével kapcsolatban az Erzsébet kor óta. A NASA 1968-ban R277 dokumentum címen tette közzé a NASA kutatás publikus változatát. A NASA holdbeli ufókról szóló vizsgálatának e publikus változata közel 600 különös eseményt sorolt fel amelyek 1540 és 1967 között történtek.

A NASA például közölte a kiváló francia csillagász, Gian Cassini beszámolóját is, aki fehér felhőt látott lebegni a Hold felszíne fölött 1671-ben. Egy másik beszámoló arra engedett következtetni, hogy a Holdnak valamiféle légköre van, mert két csillagász villámot látott a hold felszíne fölött 1787. május 18-án. Továbbá mindössze egy hónappal előtte ugyanabban az évben, az a férfi, aki felfedezte az Uránuszt, a modern csillagászat egyik úttörője, Sir Frederick William Herschel azt állította, hogy több fényes fényt figyelt meg a hold felszíne felett cikázva.

Ezenkívül több mint 200 alkalommal számoltak be kisebb világító sugarakról, amelyeket általában fényességnek nevezünk. 1977. februárban fehér fénycsíkot figyeltek meg több mint egy órán keresztül. 1915. április 23-án fénysugár volt látható a Clavius kráteren belül. A Hold felszínén az egyik legforgalmasabb UFO hely a Plato kráter, ahol több tucat világító sugárról számoltak be a csillagászok.

A Hold felszínén észlelt ufókon kívül a NASA titokzatos árnyak létét is rögzítette. 1882-ben a Hold felszínén, az Arisztotelész területhez közel több sötét árny volt látható. 1959. szeptember 13-án a csillagászok nem tudták lefényképezni a Hold felszínének Littrow részét a felszínt eltakaró nagy sötét tömeg miatt.

1967. szeptember 11-én kanadai csillagászok számoltak be arról, hogy szélein ibolyaszínű fekete felhő lebegett a Nyugalom tengere fölött, pontosan ott, amelyet a NASA az első Apolló Holdra szállásra választott ki 1969-ben.

Wernher von Braun a következőket mondta 1959-ben: “olyan erőkkel találjuk magunkat szemben, amelyek sokkal erősebbek, mint amit eddig feltételeztünk, és akiknek a működési bázisa jelenleg ismeretlen számunkra.”

Az ominózus holdjelentés publikálása előtt, 1965-ben a NASA elindított a Moon Blink projektet, amelyben a világ több vezető obszervatóriuma vett részt. A NASA célja az volt, hogy adatokat gyűjt a Hold felszíne fölött repülő nagyszámú fényességről. A Moon Blink művelet egyúttal azokat a különböző szerkezeteket is vizsgálta, amelyeket a legénység nélküli műholdak fényképeztek le.

A szerkezetek közül néhány gyanúsan mesterségesnek látszott. 1953-ban a New York-i Herald Tribune tudományos szerkesztője arról számolt be, hogy egy 12 mérföld hosszú szerkezetet (feltehetően hidat) láttak a Mare Crisum kráter szélén. Ezt a szerkezetet vulkáni tevékenység okozhatta.

H.P. Wilkins brit csillagász és a világ leghosszabb ideig tartó TV-sorozatának a Sky at Night műsorvezetője, Sir Patrick Moore egyaránt beismerte, hogy a Mare Crisium kráteren az ún. híd csakúgy a semmiből tűnt fel.

A NASA Apolló Hold küldetéseinek előkészületeként pályára helyezték a hármas űrállomást, hogy fényképeket készítsen a hold néhány legérdekesebb alakzatáról. A Hold Ukert területén egy nagy függőleges alakzat áll büszkén a fénylő felszínen. A Shard becenevet kapta. Egy másik furcsa alakzat, amit a hármas űrállomás készített, az ún. Torony, amely néhány csillagász szerint több mint 1 mérföld vastag és akár 5 mérföld magas.

Miután gondosan átvizsgálta a hármas űrállomás, és korábban a kettes űrállomás által földre küldött több száz fényképet, egy amerikai szerző, George Lenord könyvet adott ki a Valaki más van a Holdon címmel. George Lenord több fényképet bemutatott a könyvben, némelyiken nagyon hosszú nyomvonalak láthatók a Hold porán. Nyomvonalak, amelyeket szerinte az idegen lények jártak ki.

David Kring szerint a Holdat nem lehet megérteni anélkül, hogy ember látogatna oda. Egy ilyen küldetés pedig sokat hozzátenne az égitest geológiai megismeréséhez is. Utoljára 40 éve, az Apollo–17 járt a Hold felszínén.

Vajon David Kring tisztában van-e a kiszivárogtatott információkkal? Ha igen, minden bizonnyal nevetségesnek találja ezeket, de kérdés, hogy a NASA valóban vállal-e egy ilyen kockázatos küldetést a fenti tények ismeretének birtokában, vagy csupán mindez egy megnyugtató állítás, hogy lecsillapítsa azon kedélyeket, melyek megkérdőjelezik, miért nem járt hosszú ideje ember a Holdon?

Az Orion űrhajó a Hold gravitációját használja majd, hogy eljusson majd a neki kijelölt helyre. Ezzel 15 százalékkal többet utazik majd, mint az Apollo űrhajói, a legénység pedig akár két hetet is tölthet a mélyűrben. A felszíni küldetéshez rovereket is tesztelnek. A küldetés azért is fontos, mert újra kőzetmintákat hozhatnánk haza a Holdról: az Apollók által visszahozott darabok túl kicsik ahhoz, hogy az égitest keletkezéséről bármit elmondjanak.

A Holdról még sok a bizonytalanság. Egyesek szerint mesterséges objektumról van szó, márpedig ha ez így van, ne csodálkozzunk azon, ha tényleg tele van földönkívülivel. De mi alighanem túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy megtudjuk az igazságot. Hát még a NASA…

Kapcsolódó videó: A Moon Rising c. dokumentumfilm, (Ébredő Hold, Hold kelte, vagy az Élet a holdon, amit a kormány eltitkol címmel is megjelent már több videómegosztó oldalon is.)

forrás: http://paranormal.hu

Article source: http://kacsa.rajtmester.hu/?p=274