A Szabadság téri Református Egyházközség lelkipásztorátz ellene indított boszorkányüldözésről és a végül megszülető felmentő ítéletről kérdeztük.

A Budapest-Déli Református Egyházmegyei Bíróság tegnapi határozatával megszüntette a fegyelemi eljárást ifj. Hegedűs Lóránt ellen. A Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség lelkipásztorát az ellene indított boszorkányüldözésről és a végül megszülető felmentő ítéletről kérdeztük.

 – Az Ön ellen még öt esztendeje benyújtott panasztól annak idején hangos volt a média. Most, az eljárás megszüntetését  egyöntetű, mély hallgatás övezte a sajtó 90%-ában.

 – Igen, ez sajnos így van. Közben pedig még a nyilvános vádaknál is rosszindulatúbb suttogó propanda is folyik. Hozzám már az is visszajutott, hogy azt terjesztik: eltiltottak a lelkészi szolgálat gyakorlásától. Közben mind az egyházi, mind a világi média “elfelejti” közölni, hogy a fegyelmi eljárárást is megszüntették.

 – Ez a döntés egyszer már 2008 májusában megszületett. Hogyhogy mégis folytatódott az ügy?

– A panaszt még 2007 márciusában nyújtotta be Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke és Nagy Sándor főgondnok, a zsinat világi elnöke. A a vértesaljai református egyházmegye bírósági elnöksége 2008 májusában ezt valóban elutasította, megállapítva, hogy  a beadvány tényállás- és iratellenes volt. Ezt követően Bölcskei mondvacsinált indokokkal, lényegében szabályellenesen kierőszakolta az ügy folytatását. Jellemző, hogy az újabb panaszt Nagy Sándor már nem is írta alá. Mint, ahogyan az is, hogy a dokumentumban kifejezetten hivatkozik arra, hogy a beadványt püspökként nyújtja be. Fontos még megjegyezni, hogy a budapesti bíróságon van olyan tanácsos, aki egyből azt szorgalmazta, hogy palástvesztésre (a lelkészi hivatástól való végleges eltiltásra – a szerk.) ítéljenek. Vele szemben elfogultsági kérelmet nyújtottunk be, amit el is fogadtak. Így került az ügy 2008-ban a vértesaljai református egyházmegye bírósága, most pedig a Budapest-Déli egyházmegyei bíróság elé. A hétfői döntés ellen viszont már semmilyen fellebezésnek nincs helye.

 – Bölcskeiék azt kifogásolták, hogy szerintük David Irving, a holokausztról vallott hivatalos állásponttól eltérő véleményt megfogalmazó brit történész könyvbemutatójára a református egyházközség szerződést kötött. A panasz szerint a kötet “rasszista és antiszemita” tartalmat hordozott. Létezik valamilyen szabály arra vonatkozóan, hogy milyen műveket lehhet bemutatni református egyházközösségben?

 – Természetesen nincs. Én az eljárás során kezdeményeztem is, hogy, ha már ilyen jellegű cenzúrát akarnak bevezetni, készítsenek egy listát, ahol tételesen fel van sorolva, kiket, milyen szerzőket és alkotókat tilos meghívni, vagy bemutatni. Ráaádásul én magam nem is hívtam meg senkit, ez egy egyszerű bérleti szerződés volt. Már csak ezért is teljesen abszurd volt a vád. 

 – Bölcskeiről nehezen feltételezhető, hogy nincs tökéletesen tisztában az egyházi szabállyokkal. Akkor vajon miért erőltette ezt az ügyet esztendőkön át?

 – Én úgy látom, emögött elsősorban egyházpolitikai megfontolások állhattak. Egyrészt szeretnék az általam és mindenekelőtt édesapám által képviselt irányvonalat légüres térbe kényszeríteni az egyházon belül. Másrészt szerepet játszhatott az ügyben Bölcskei Gusztáv és Szabó István, a  Dunamelléki Egyházkerület püspökének rivalizálása is. A zsinati elnök talán nem bánta, ha a Dunamelléken megosztottságot támaszthatott.

 
BG – barikad.hu

Article source: http://barikad.hu/hegedues_lorant_abszurdak_voltak_a_vadak-20120303