„Tisztelt Stáb! Viktória vagyok, 19 éves felvidéki lány. Egy álmom válna valóra, ha dolgozhatnék a Szigeten. Már gyermekkorom óta érdekel a fesztiválok, koncertek világa.” „Tisztelt Sziget Stáb! Nagyon sokat segítenétek, ha idén dolgozhatnék a Szigeten. 19 éves vagyok, dolgoztam már hostessként, illetve kalandparkban pénztárosként.” „Sziasztok! 23 éves vagyok, építészmérnök hallgató a Műszaki Egyetemen és dolgozni szeretnék a fesztiválon.” „Kedves Szigetesek! Márti vagyok, 18 éves, alkalmazott fotográfusnak tanulok. Szívesen fotóznék a fesztiválon hivatásból.” „Szervezők, segítség kell??? Szervezésben, promótálásban, vendégkísérésben, hostess munkában szívesen részt veszek!”

A Sziget fórumán minden évben már májustól tobzódnak a jelentkezők, akik önkéntesként dolgoznának a fesztiválon. Ahhoz a pár száz főhöz akarnak tartozni, akik a Sziget Kft. alkalmazottjaiként staffos bérlettel rohangálnak egy héten keresztül, éjjel-nappal. Nekik még van esélyük bekerülni, a külsős cégeknél viszont általában csak a kapcsolat vagy a korábbi munkaviszony segít: a vendéglátósok, a biztonsági cég, vagy például a Metapay szolgáltatója magának szervezi az embereket. De ki miért megy?

Hol keressem a lelkemet?

A fórumos jelentkezők közül kerülnek ki a Sziget önkéntesei, például a 20 éves lány az Infopontnál. Ő „a munka miatt is, meg a buli miatt is” jelentkezett, és nem zavarja, hogy ingyen dolgozik, kaját és szállást legalább kap a bérlethez. Egyébként fotós, de erre a munkára szerinte gyorsasága és nyelvtudása miatt választották ki. Hat órát nyom le négy műszakot váltogatva, „ez abszolút megéri”. „Szoros barátságok alakultak ki és jól összerázódunk” – mondja pénteken délután, és tényleg látszik, hogy egy hullámhosszon vannak a pult mögött állók. Ha jól jön ki a beosztásuk, és nem este dolgoznak, akkor együtt indulnak bulizni. „Csak a meleg a rossz ebben a hétben” – mondja, mint minden más riportalanyom később.

„Mindenki kedves és normális, segítségért fordulnak hozzánk, és mi segítünk” – mondja a lány, aki nem volt hajlandó elárulni a nevét. Extra kívánság még nem volt, habár akadt kérdés, amire nem tudott válaszolni. „Elvesztettem a lelkemet, hol keressem?” „Hol vannak a barátaim?” „Hol a sátram?” – tipikus fesztiválkérdések, de megértem, ha ezekre nem képezték ki.

Ha hülye a nyaralásán, nincs segítség

First Aid feliratú, piros-fehér pólós lányok után futok a Világzenei Nagyszínpad előtt. Habár nagyon meleg van, még nem vagyok rosszul, csak faggatni akarom őket. Gyorsan kiderül, ők egyébként sem tudják megmérni a vérnyomásom, legfeljebb jogi segítséget adnak. A három 24 éves lány ugyanis végzett jogász, fél lábbal még az egyetemen vannak, most Helperként dolgoznak a Szigeten. A Helperek csapatán belül vannak valódi egészségügyisek is, sőt, pszichológusok és rendőrök is. Utólag úgy tűnik viszont, hogy ennek a három jogászlánynak a legviccesebb a munkája az egész fesztiválon.

„Első nap egy külföldi azonnal feleségül akart venni mindhármunkat” – mesélik nevetve, habár a lovagról hamar kiderült, hogy rajtuk kívül mindenki mást is megkért később. „Aztán egy szlovák srác csajának kellett sms-t írnunk, hogy végre menjen hozzá feleségül” – a fiú régóta készült rá, de az utolsó lépéshez hivatalos lökés kellett. De kaptak szakmai feladatokat is a lányok. Habár elvileg a Szigeten történt jogsértésekkel kellene foglalkozniuk, beszélgettek már válóperről, munkaszerződésekről, sőt, egy kártérítési esetről is. „De azon nem tudok segíteni, ha berúgott a nyaraláson, aztán részegen fejest ugrott a tengerbe” – hadarja egyikük.

A lányok azt mondják, jó dolguk van. Napi hét órát dolgoznak, 11-től 18 óráig, vagy este hattól éjjel kettőig. Pénzt nem kapnak, de háromszori étkezést és friss hideg vizet igen, plusz napközben is megengedik nekik, hogy elmenjenek egy-egy programra. „A meleg rossz csak, és ha szemtelenkednek az emberek, de a külföldiek viccesek.” A külföldieknek ugyanis semmit sem mond a „jogi” felirat a sátor bejáratánál, legfeljebb egy jógi tanfolyam, vagy Yogi Bear, tehát Maci Laci jut róla eszükbe. „Folyton fotózkodnak a táblával, úgyhogy már kitettünk mellé egy plüssmacit is.”

A lányok egy egyetemi ismerősüktől hallottak a munkalehetőségről, és nem bánták meg, hogy jelentkeztek. „Ez szakmai szempontból tök sokrétű feladat, igazi mélyvíz” – mondják, és persze kapcsolatépítési szempontból sem rossz, meg az önéletrajzban is jó lesz.

Azt akarta, toljuk be kukában

A vidéki újságban jelent meg hirdetés, erre jelentkezett a három győrszentmiklósi srác hónapokkal ezelőtt, hogy végigbulizhassák a nyarat. A teljes repertoárt lenyomják, VOLT, Sound, Hegyalja és Sziget, semmi sem maradt ki nekik: egyikük kezén lassan csuklótól könyékig ér a karszalag-sor, bankszámlája mégsem mínuszos. Mi a titka? Nem restell szemetet szedni.

Pénteken késő esete, szemeteszsákkal és szemétszedő csipesszel kapom el őket, fényvisszaverős mellényben. Jó kedvük van, együtt mozognak, összeszokott társaság. Azonnal szóba állnak velem, van pár percük, habár nagyon sok a munka. „25 ezer forintot keresünk egy hét alatt, de itt vagyunk a fesztiválon, ezért megéri” – mondják szinte teljesen egyszerre. Napi nyolc órát dolgoznak, a többi szabad program, de a munkaidő alatt is rengeteg érdekes dolog történik, és „a lényeg a hangulat”.

„Egy nő megkért minket, hogy toljuk be egy kukában, mert másként nem tud bejutni” – mesélik. A srácokhoz máskor is szívesen odamennek, „az emberek spannolnak, fényképezkednek velünk”. „Csak a melegek furák, őket nem értem” – mondja a legnagyobb dumás, miközben egyre több munkatársa gyűlik körénk. Kifejteni már nincs ideje, menni kell tovább. Azt még elmondja, hogy jövőre is mindenképpen jönnek dolgozni, hiszen ennek a melónak az az egyetlen hátránya, hogy „sok a szemét”.

Peti szerint is simán hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az ember napközben dolgozik, éjjel pedig bulizik. „Volt már sokkal rosszabb is, például amikor gipszkartonoztam Ausztriában.” A 25 éves srác vidéken él, az építőiparban dolgozik, csak nyárra jött föl Budapestre. Most éppen egy slaggal a kezében áll, és nevetve locsol le minden járókelőt. „Egyébként jegyet szedek az óriáskeréknél, mindjárt kezdődik a műszakom”, mondja, de akkor is itt lenne, ha nem kapott volna melót. „Még jó, hát legyünk már benne abban a húsz százalékban, nem?” Bruttó 800 az órabére és napi hat órát dolgozik. Egy családtagja szerezte neki ezt a munkát, amiben szerinte is csak a nagy hőség a rossz.

Akiknek az első

„Terveztem, hogy egyszer mindenképpen eljövök a Szigetre, és most jól jött ki” – mondja a 21 éves Angi, akit már sokszor dolgozott hoszteszként. A Szigeten is napi tíz órát ácsorog, idegeneket szólít meg, terméket kínál, ajándékot osztogat. Ha nem kapott volna munkát, most nem lenne itt, de így nagyon élvezi. „Itt lazábbak az emberek, mint máshol, jobb fejek, nem mindenki fordít hátat.” Persze néha itt is beszólnak neki és munkatársának, de napi nyolcezer forintért és az esti bulikért megéri elviselni.

A 22 éves Zsófi sem járt eddig nagy fesztiválon, most is csak azért van itt, mert munkát kapott. Kereskedelem és marketing szakos hallgató, de nyaranta szokott pultosként dolgozni. Most is az egyik főnöke szólt, hogy jöhetne egy boros standhoz. Körülbelül 50 ezer forintot keres itt egy hét alatt. „Esténként nagy a hajtás, a pult mögött is megy a lökdösődés, kiabálás” – mondja, és neki az is új, hogy a helyszín és a sok látogató miatt nem tud igazi kapcsolatot kialakítani a vásárlókkal. „A külföldiek nagyon lazák, közvetlenek, és itt senki sem parázik, ha lelocsolod egy kis szódával” – ezt bírja a lány, azt viszont nem, ha őt hibáztatják a vendégek, amiért nem tudnak készpénzzel fizetni.
Zsófinak jó a beosztása, déltől nyolcig dolgozik, utána mehet bulizni. Pénteken már nagyon fáradt, „de egy hetet ki lehet így bírni, és fiatal vagyok még ahhoz, hogy este nyolckor hazamenjek aludni.

Az ember keményebb, mint a kő

Zsófinál viszont jóval többet tehet majd félre a szintén 22 éves Babi, aki bor helyett sört csapol. Ő akár százezer forintot is össze tud szedni a héten – habár a kártyás fizetőrendszer miatt ritkán kap borravalót – viszont ő eleve csak a pénzért jött. Máskor büfésként dolgozik, mert nincs lehetősége tanulni, de egy ilyen fesztiválos munka szakmai szempontból is jól jön neki a CV-hez. Ez a harmadik fesztiválja, ő is egy ismerőse által került be. „Sokan várjuk, hogy leteljen ez a 8-9 nap, de azért nem olyan rossz, ki lehet bírni” – vallja be. A legtöbb gondot a részeg rongálók okozhatják, hiszen a károkért ő is felel, és ha valaki hülyeséget csinál, neki kell mentőt hívnia. De ilyen ritkán történik.

„A hangulat jó, és kicsit azért mi is bulizunk, innen például látom az egyik színpadot, habár még nem volt olyan fellépő, aki érdekel volna” – mondja. Ugyanezek a részegek viszont viccesek is néha, sokan udvarolnak neki, be akarnak mászni a pultba. „Sokan viszont igénytelenek” – és ez nem tetszik Babinak – „ezért én soha nem is jönnék ki a Szigetre bulizni, legfeljebb napijeggyel.”

Józseftől nemcsak italt, kaját is vehetnék, de őt is inkább faggatom. „Anyagilag is megéri, de persze a buli miatt is jövünk” – mondja az erdélyi, és kiderül, évek óta minden nyarat fesztiválos melóval tölt. Sőt, ő télen is minden ilyen alkalmat próbál kihasználni. Állandó csapata van, együtt járják Magyarországot és Romániát, és ha nem dolgoznak, bulizgatnak kicsit. „Mindent meg lehet szokni; az ember keményebb, mint a vas, és keményebb, mint a kő.”

A színpadra dobott melltartókért is megéri

Ha van szakma, amely egész évben egy-egy hétre készül, az a rendezvényszervező és a hangtechnikus. Ők, és főleg utóbbiak azok, akik koncentrálnak, amíg sok ezer ember lazít – és egy cseppet sem bánják.

A 21 éves Ferdinánd például valószínűleg az egyik legfiatalabb hangtechnikus a fesztiválon, ráadásul egyedül felel egy egész színpadért. Keveri a zenekart, mikrofonozik, kábelez – az első Szigete, de VOLT-on már legalább 6-7-szer melózott. „A buli annyira nem vonz, inkább a hivatás” – vonja meg a vállát. „Aki hangosít, ha ilyen helyre megy, akkor is egyből a hangcuccot meg a technikát nézi” – mondja, főleg most, hogy nincsen olyan zenekar a lineupon, amely különösebben érdekelné. Pedig ha akarna, azért elcsíphetne egy-két bandát, csak este 11-től dolgozik, előtte van ideje, unatkozni is szokott. Napi 15 ezer forintot keres, szállást és kaját kap, utóbbit a többi Sziget-dolgozóval együtt, de szerinte a menü pocsék. A meleget és a napi 4-6 óra alvást nehezen bírja, de majd a következő héten pihen.

Ferdinánd év közben egyetemre jár vidéken, de szinte minden hétvégén akad egy rendezvény, ahol hangosít. Ez, a kommunikációs készség, meg a kapcsolatok kellettek ahhoz, hogy a Szigetre is bejuthatott, ami szerinte presztízs. Papír és előképzettség ehhez szerinte felesleges. „Az a jó, ha a közönség és a zenekar is jól érzi magát – ezért mindent megtesz az ember.” Persze Ferdinánd is élvezi, a munkát is, meg amikor egy melltartó landol a színpadon, vagy ha már előre mosolyog, mert tudja, hogy a Nirvana tribute gitárt fog törni.

Azért tanulni is lehet, tapasztalatokat szerezni és kapcsolatokat építeni – mondja. Beszélgetni például Korsival, aki a nagyszínpad hangmérnöke, és biztosan tud pár jó sztorit. Korsi viszont sajnos nem túl bőbeszédű pénteken, azt mondja, szombaton éjfél és két fröccs után már lehet, hogy jobb lenne a helyzet. A fesztivál vége felé enged csak fel, addig nagy a hajtás. Nem annyira a zenekarokkal, inkább a hangerő miatt panaszkodó hatóságokkal vagy szervezőkkel akad gondja. Ez a legrosszabb az egészben, meg persze a meleg, neki is.

Azt nem árulja el, mennyit keres – „ha megmondanám, vagy nagyon gazdag lennél vagy nagyon szegény” – de talán nem csinálná ezt évtizedek óta, ha nem érné meg neki. Egyébként Korsó szerint ahhoz, hogy valaki a Sziget vezető hangmérnöke legyen, „csak szerencse kell, semmi más”. És hogy vezető hangmérnökként miért jó egy Sziget-hét? „Miért? Jó?” – kérdez vissza nevetve.

Idén egy kicsit stresszesebb

Általában a Sziget főszervezőjének is egészen jól sikerült egyensúlyoznia a pihenés és a munka mennyisége között ezeken a heteken, idén viszont nem áll jól. „Idén eddig kevesebb lehetőségem volt élvezni a Szigetet, a hangerő-szabályozás és az időjárás is egy nehéz küzdelem” – mondja Gerendai Károly, és hozzáteszi, hogy „idén egy kicsit stresszesebb”. Egy-két dolgot azért sikerült megnéznie azok közül a programok közül, amiket betervezett, és a feleségével meg a gyerekekkel is tudott egyet óriáskerekezni. Alvással viszont nem áll jól, 2-3 órákat pihent az utóbbi két napban. „Az normális, hogy hajnalig fent vagyok, de 10-11 óra előtt nem szoktam felkelni”, most viszont rendszeresen korán keltették. Gerendait idén az is lehúzza, hogy a vihar megtépázta a színpad borítását, miután sok energiát fektettek bele, hogy szép legyen. Mint mondta, elkeserítő volt, és nem az anyagi kárt sajnálta.

Megkérdezem arról is, szerinte mi kell ahhoz, hogy valaki a Sziget csapatában dolgozhasson. „Lelkesedés és elkötelezettség” – mondja, de azért hozzáteszi, hogy ennél jóval több is. „Sajnos senkit sem tudok biztatni, rettenetesen sok a jelentkező”, mondja, és a szigeteseknél már így is több mint ezer kiváló önéletrajz van talonban. Pedig a Sziget egy jól összeszokott csapat, és a főszervező is céloz rá, hogy gyakorlatilag csak kihalálos alapon cserélődnek a munkatársak. Azért akiknek tényleg ez az álmuk, ne adják fel: a főszervező elárulta, hogy a szakmai tapasztalat sokat számít, és ajánlottak már teljes állást olyan idénymunkásnak, aki jól csinálta a dolgát.

Article source: http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2013/08/11/miert_jo_a_szigeten_dolgozni/

Cimke: index

Ez a bejegyzés 2013. augusztus 10. szombat 23:15, perc időpontban készült a ” Egyéb” kategóriában.
Ha nyomon szeretnéd követni akkor add a hircsatornákhoz RSS 2.0.

Article source: http://rajtmester.hu/?p=19494