A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke írásában megállapítja, hogy számos más, külhoni nemzettársaink számára sérelmes ügyhöz hasonlóan a temerini fiúk esetében is fájóan hiányzik az anyaország kiállása.

Számos alkalommal esett már szó a Parlament falai között és a Barikád hetilap hasábjain is a temerini fiúk gyalázatos esetéről. Magam már 2010-ben interpellációban fordultam a külügyminiszterhez, azt javasolva, hogy Magyarország (többek között) a temerini fiúk azonnali szabadon bocsátását szabja Szerbia európai uniós csatlakozása támogatásának feltételéül.

Zagyva György Gyula képviselőtársam is többször szót emelt az ügyben, követelte a fiúk melletti határozottabb kormányzati kiállást, Gaudi-Nagy Tamás pedig a felszólalásain kívül a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton keresztül nyújtott segítséget.

Röviden tekintsük át, miről is szól ez az igen szomorú történet. 2004 júniusában egy bedrogozott, részeg szerb drogdíler a délvidéki, nagyjából felerészben magyarok lakta Temerin utcáit járva előbb a szórakozóhelyek vendégeibe kötött bele, majd zaklatni kezdte a környéken tartózkodó fiatal lányokat, a szembejövő magyarokat pedig folyamatosan gyalázta. Öt magyar fiú (Horváth Árpád, Illés Zsolt, Máriás István, Szakáll Zoltán, Uracs József) felszólította, hogy fejezze be a gyalázkodást, ám erre nem volt hajlandó, ezért verekedés tört ki. Tény, hogy a túlerőben levő magyraok csúnyán megverték a kötekedő szerbet, ám az ezt követő eljárás egész Európában párját ritkítja. A fiúkat kínzással és előre megfontolt gyilkossági szándékkal vádolták meg, és fejenként 10-15, összesen 61 év börtönt szabtak ki rájuk. Csak összehasonlításként: a Magyarkanizsán öt golyóval kivégzett Sarnyai József gyilkosát hat évre ítélték, a volt boszniai szerb elnöknő, Biljana Plavsics pedig háborús bűnök elkövetése miatt tíz évet kapott.

Az eljárás teljes folyamatából nyilvánvalóan látható, hogy koncepciós perrel van dolgunk. A drogos szerb – aki egyébként azóta már meghalt kábítószer-túladagolásban – a bíróságon nem tudta megnevezni támadóit, sőt arra sem emlékezett, hogyan került akkor éjjel az utcára. De elképesztő az is, hogy az esetet végignéző 50-60 emberből mindössze néhány szemtanú meghallgatását érezte a hatóság fontosnak. Később a szülők hiába kérvényezték a per újratárgyalását, külföldi megfigyelők jelenlétét, a tények pontos megállapítását, a vád átminősítését, az igazságos, minden részletre kiterjedő eljárás szavatolását, az eset újbóli rekonstruálását másik bíró elnökletével, minden kérésüket elutasították. Az elmúlt években egyetlen, valóban örömre okot adó eset történt, ám ez sem a magyar külügy fellépésének eredményeként. Szerbiában elfogadtak egy (amúgy eléggé felemás) amnesztiatörvényt, amely a szerencsének köszönhetően a fiúkra is vonatkozik, így ketten közülük, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán amnesztiával és büntetésenyhítéssel 8 év után tavaly kiszabadulhatott a börtönből.

Ők egyébként épp az elmúlt héten voltak a helyi Jobbik szervezésében felvidéki körúton, ahol előadássorozatukban szomorú tapasztalataikról számoltak be. Kénytelenek voltak kiemelni, hogy a magyar kormány sajnos soha nem állt ki mellettük megfelelő módon. Az általuk mondottak bizony értő fülekre találtak, hiszen a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok pontosan értik, hogy milyen az, ha hiányzik a magyar diplomácia támogatása. Azóta ráadásul sajnos újabb temerini ügy is történt: hét, tavaly októberben verekedésbe került magyar nemzetiségű fiatalt faji és vallási gyűlölet szításával vádolnak, de a külügy velük kapcsolatban sem érezte még fontosnak a nyomásgyakorlást.

Elképesztő, döbbenetes és felháborító, hogy a magát folyamatosan a nemzeti ügyek kormányának nevező kabinet továbbra sem tett semmilyen érdemi lépést magyarságuk miatt koncepciós ügybe kevert honfitársaink megvédése érdekében. Németh Zsolt államtitkár évek óta csak azt hajtogatja, hogy a „jobbikos hőzöngés” nem segít az ügyön, bezzeg a kormány a folyamatos párbeszéddel (ez a kedvenc kifejezésük a semmittevésük elkendőzésére) mekkora eredményeket ért el. Ehhez képest az elmúlt években a magyar-szerb vegyesbizottsági üléseken, a kormányzati szintű egyeztetéseken sem került szóba a téma, de arról sem hallhattunk, hogy Orbán Viktor felvetetette volna az elképesztő ügyet szerb kollégájával, Ivica Dačićcsal való találkozóján, vagy hogy Áder János államfő napokban zajlott délvidéki útján szót ejtett volna a fiúkról.

Miközben a magyar kormány a temerini fiúk ügye mellett a felvidéki jogfosztottak kapcsán és számos más esetben a határozott kiállásról beszél, a valóságban semmi sem történik. Haladéktalanul radikális nemzeti fordulatra van szükség, mert ha Magyarország nem védi meg saját honfitársai, akkor az csak még inkább felbátorítja a környező országok magyarellenes erőit!

A szerző országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke

(Megjelent a Barikád hetilap 2013. évi 27. számában)

alfahir.hu

Article source: http://alfahir.hu/szavay_istvan_a_nemzeti_ugyek_kormanya_es_a_temerini_fiuk