Felidézzük, mibe került a Kárpát-medence magyarságának a 93 évvel ezelőtti békediktátum.

Elekes Dezső 1938-ban megjelent Trianon mérlege c. írását felidézve emlékeztetünk, mibe került a Kárpát-medence magyarságának a 93 évvel ezelőtti békediktátum.

A Statisztikai Szemlében megjelent összefoglaló az adatokba Horvátországot és Szlavóniát is beleszámította, enélkül például a nemzetiségre vonatkozó adatok még drasztikusabbak lennének a magyarság számára.

A szerződés Magyarországból csak sík- és dombvidékeket és az északi hegyvidék néhány nyúlványát hagyta meg. Az új határ legnagyobb gazdasági hátránya az volt, hogy Magyarországot szinte egyoldalú agrárgazdálkodásra kárhoztatta, megfosztva nyersanyagforrásaitól és jelentős belső fogyasztópiacaitól.

Terület és népesség

Az első világháború legnagyobb áldozata Magyarország volt, amelynek területi és népességi veszteségi arányszámait a többi legyőzött állam – Törökországot kivéve – meg sem közelítik. Törökország 61,6, Oroszország európai fele 15,8, Németország (az Ausztriával való egyesülés előtt és a gyarmatveszteséget figyelmen kívül hagyva) 13, Bulgária 9,9 százalékot vesztett el területéből, míg Magyarország 71,4 százalékát csatolták el.

Lélekszámban ugyanezek az országok 39,6, 20,4, 9,5, 8,9 százalékos veszteségével szemben Magyarország népének 63,5 százaléka került idegen állam uralma alá.

Korabeli filmhíradó (hang nélkül)

Magyarország területéből hat állam részesedett. Az ország szétdarabolásának nagyarányúságát jellemzi, hogy csak a Romániának jutott rész (31,7 százalék) nagyobb, mint a Magyarországnak meghagyott egész terület, amely 28,6 százalékot tesz ki. Jugoszlávia és Csehszlovákia egyaránt 19 százaléknyi rablott területnek örülhetett, míg az ausztriai, lengyel és olasz felek egy százalék körüli területtel gazdagodtak.

Az anyaország 63 vármegyéje közül mindössze tíz maradt meg sértetlenül, a 27 törvényhatósági jogú városból 11, a 112 rendezett tanácsú városból 36, a 2701 körjegyzőségből 722, a 2176 nagyközségből 1006, a 10 196 kisközségből 2490 volt az 1919. évi állapot szerint a csonka ország területén.

A trianoni békeszerződés a magyar anyanyelvű népességének kereken egyharmadát helyezte a szomszéd államok impériuma alá, és csupán 67 százalékát hagyta meg a csonka ország területén. A magyarországi németek 27,2, a tótok 8,4 százaléka maradt csonka országban, a többi nemzetiségnél ez az arány mindössze 1-2 százalék. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a mai terület lakosságának 88,4 százaléka, míg Nagy-Magyarország lakosságának 48,1 százaléka volt magyar anyanyelvű.

A Csehszlovákiához csatolt terület 30,2 százaléka, a Romániának ítélt föld 31,9 százaléka volt magyar. A területcsökkenés következében a római katolikus vallásúak száma 52-ről 63 százalékra nőtt, és csaknem megduplázódott a reformátusok részaránya: 12,6-ról 21,3 százalékra. Az izraelita felekezet számaránya 4,5-ről 6,2 százalékra nőtt.

Mezőgazdaság

Az országcsonkítás a termelési szektorban is súlyos torzulást eredményezett. A szántóföldek aránya 44-ről 60 százalékra nőtt, javarészt az erdőségek kárára. Nagy-Magyarország szántóföldjeinek 38,6, erdeinek 12,6 (!) százalékát tarthattuk meg 1920 után. Egyedül a szőlőültetvények java részét (62,5 százalék) sikerült megőriznünk.

A főbb gabona termények hozama a rozs (58,9%), az árpa (44,8%), a búza (41,5%) és a burgonya (34,6%) esetében meghaladta a területcsonkítás arányát, a zab és kukorica termelés 29-30 százalék körül alakult. A sertés- (43,8%) és lóállomány (38,1%) csökkenése is átlag feletti maradt, a méztermelés viszont 32 százalékra csökkent, és 331 ezer kecskéből csupán 21 ezer darab jutott Kis-Magyarországnak.

Bányászat, ipar

A békediktátum az ország hegyvidékeinek elcsatolásával az ipar fontos feltételeitől fosztotta meg az országot. A szenet kivéve az erőforrások javarésze éppúgy elveszett, mint a föld méhében rejlő nyersanyagoké. Határon kívül maradtak arany, ezüst, réz, mangán, kén, antimon, horgany és só lelőhelyeink.

A bauxit egészében elveszettnek vélt telepeiért a háború utáni kutatások a Dunántúlon kárpótlást találtak s hasonló remény biztat a kőolajnál is – írja az 1938-as tanulmány. Az energiahordozók terén a szénveszteség volt kevésbé fájdalmas, az 1915-ös adatok szerint az évi kőszénbányászat 72,8, a barnaszénbányászat 69,5 százalékát sikerült átmenteni. Drasztikusan csökkent viszont a vasérctermelés, 16,9 (!) százalékra.

„A maradékországnak, bár területe túlnyomóan agrárjellegű, még mezőgazdasági termékekre alapozott egyes iparágai is nyersanyagok és félgyártmányok hiányával küzdenek. Így a malomipar, mely a Bánság és Bácska gabonatermését is őrölte, a fafeldolgozó- és papíripar, mely az erdők hiányát s a fűrésztelepek kilenctized részének elcsatolását sínyli, a textilipar, melyet a len- és kendertermelés több mint háromnegyed részének (77%) elszakítása érint érzékenyen. Ha még figyelembe vesszük a fogyasztópiacok megszűkülését: fokozottan kell értékelnünk a megcsonkított Magyarország erőfeszítését, mely a mai határok adta lehetőségek között az ipar szinte minden ágát életben tudja tartani, sőt nem egyet közülük virágzóvá fejlesztett” – olvasható az irományban.

Kereskedelem és közlekedés

„A trianoni határmegszabás nem törődött a közlekedés természet adta kialakulásával sem. A szárazföldi és vízi útvonalaknak a gazdasági szempontok figyelembevétele nélkül történt széttagolásával a közlekedésben okozott vérkeringési zavarokat növeli, hogy a határ mentén a nagyobb városokat szinte kivétel nélkül az utódállamoknak ítélték, fontos közúti s főleg vasúti csomópontok egész sorát hagyva közvetlenül az új határon kívül” – állapítja meg összefoglalójában Elekes Dezső.

Az állami közúthálózatnak – melynek a perifériák felé való kiépítésére Nagy-Magyarország különös figyelmet szentelt – a békeszerződés csupán 26,2 százalékát hagyta meg. A vasútvonalak 37,9 százaléka, a vasúti kocsipark alig negyede vészelte át az elcsatolásokat.

„A trianoni békeszerződés Magyarországot nemcsak a tengertől szakította el, hanem a belvízi közlekedés törvényeivel is szembeszállt. A békebeli Magyarország egységes, koncentrikus vízrendszerében a szélső országrészek vizei az Alfölddel való forgalmat kitűnően szolgálták, míg a mostani szétszabdaltságban a szomszéd államok belforgalma nehézkessé, vízi hálózata excentrikus felépítésűvé vált. A régi Magyarország 6011 km hajózható Vizi útjából a mai országnak csak 2128 km maradt, a gőzhajóval is hajózható vízi utak hossza pedig 2511 km-ről 1063 km-re szorult alá” – állapítja meg a tanulmány.

alfahir.hu

Article source: http://alfahir.hu/mit_vesztettunk_trianonban_orszagcsonkitas_szamokban