Ellentmondások.

 

A világunk, olyan mély válságban van, hogy a mondanivalónkat csak az ellentétek, együttes kihangsúlyozásával tudjuk megfelelően nagy nyomatékkal kifejezni.

 

A minap autóba ülve bekapcsoltam a rádiót.

Egy zenei csatornán, meghívott vendéggel beszélgetett a riporter. A beszélgetés tartalmáról elterelte a figyelmem valami. Nem tetszett, ellenszenves volt, ahogyan beszélnek. Eleinte nem tudtam mi az oka, az ellenszenvemnek. Később egy ismerősöm által használt számomra visszatetsző kifejezés miatt rájöttem. Brutálisan finom. Szokta mondani a paradicsomra. Hát ebben a riportban is, a hasonló kifejezések sora jelent meg, némelyik mondatban több is.

Ilyenek:

Borzasztóan gyönyörű. Irtózatosan kívánatos. Kegyetlenül engedékeny. Féktelenül gyöngéd. Elrettentően vonzó. Borzalmasan szép. Vérszomjasan szelíd. Vadul jámbor. Szörnyen szexis. Brutálisan kíméletes. Finoman erőszakos. Szemtelenül gyengéd. Pofátlanul tapintatos. stb. Nem is jegyeztem meg mindet.

A mondanivalónk hangsúlyozása ilyen módon számomra „finoman ellenszenves”. A német kalitkába zárt nyelvünk, kitanít bennünket, a magyarból. A fenti kifejezések nem elég, hogy megcsúfolják a nyelvünket, a szavainkat, azok jelentését, hanem beillesztik, a jelentéstartalmától eltérő környezetbe elfogadhatóvá teszik, a hallgató számára. Ezen túl, a magyart beszélők, értők számára világossá teszi, hogy a kifejezést használó ember, vagy nem magyar anyától tanulta a nyelvet, vagy igyekszik letagadni, igyekszik más lenni, mert szégyelli az eredetit.

A fenti kifejezések a nyelvünk alapját a gyökrendszert támadják.

Tudjuk, hogy a gyök a legkisebb szókép.

A fenti gyakorlat megváltoztatja ezeknek a szóképeknek a jelentését, a nyelvet az indoeurópai nyelvek irányába tolja, ahol nincs az adott gyöknek szóképe. Esetleg ha van is, egy-egy rövid szavuknak szóképe, akkor az a szókép kizárólag magyar ember számára érthető.

Amikor a helyesíráson lovagolunk, és az iskolai oktatás közepette nyolc év alatt kitanítjuk gyerekeinket a magyar nyelv megértéséből, akkor az a követelmény, hogy az indoeurópai, elsősorban német nyelvi szabályokkal felruházott nyelvünket, megzabolázzuk. Ezt a zablát, még hajlandó elviselni a nyelv, de a szavak jelentésének megváltoztatását már nem. Nem beszélve arról, ha ez a jelentésváltozás az eredeti jelentésnek pontosan az ellenkezője. Persze azok számára, akik mindezt, világosan előre megtervezett módon látják, az e féle gyakorlat már szép eredménynek számít. Kivéve, ha a fenti szavakat a helyesírási szabályzataink szerint írják, akkor még tapsolhatnak örömükben a nyelvújítók.

 

Ez már a jelenlegi társadalmaknak, a vége. A magyart beszélő emberek már tudják, de még nem tudatosult bennük.

Ez határozott rámutatás arra, amikor a két egymással szembe álló erő,

a fekete és a fehér,

a jin és jang,

a jobb és a ball,

csak együtt hat.

Article source: http://blog.kromek.hu/?p=5932