Vona Gáborral, a Jobbik elnökével készített interjút az egyik legolvasottabb lengyel konzervatív hetilap, az Uwazam Rze, amely leginkább a jobbközép Jog és Igazságosság (PiS) párthoz áll közel. Alább a teljes interjú.
A Jobbik egy egyedülálló párt. 2003-ban hozta létre egy csapatnyi egyetemista, abban az időben amikor Budapesten utcai harcok dúltak (a kérdés nem egészen pontos - a szerk.) Most a második politikai erő Magyarországon és még mindig radikálisnak számít politikáját tekintve. Mindazonáltal a Jobbik fő riválisa épp a jobboldali Fidesz. Mi a Jobbik-jelenség? (vagyis mi különbözteti meg a Jobbikot a Fidesztől?)
- A Jobbikot, ami addig egy nemzeti egyetemista szervezet volt, a 2002-es baloldali fordulat után alakítottuk párttá. 2006-ban még szövetségben egy másik radikális párttal, a MIÉP-pel indultunk, gyenge eredménnyel. 2010-ben viszont már 17%-os eredménnyel, a harmadik legerősebb pártként törtünk át. Egy új párt esetében ekkora eredmény korábban elképzelhetetlen volt. Mindenki azt hitte, hogy a régi pártok mellett nincs esélye egy újnak. Ahhoz nagyon sok pénz és média kellene. Nekünk egyik sem volt, mégis megcsináltuk. Rettenetesen sokat jártuk az országot. Ezrével tartottuk a lakossági fórumokat. Én szinte alig voltam otthon. Azóta a második-harmadik helyen vagyunk folyamatosan, és mára a 30 év alatti korosztályban mi lettünk magasan a legerősebb párt, a jövő tehát a miénk. A következő években a Fidesz (nemzeti liberális), az MSZP (szociálliberális) és a Jobbik között fog eldőlni hazánk sorsa. Mi egyikkel sem készülünk szövetségre, a saját utunkat járjuk és el is fogjuk érni a céljainkat. Olyan problémákat vetünk fel ugyanis, amelyet egyik párt sem, és ezekre megoldást is kínálunk. Államadósság, EU, euroatlantizmus, cigánykérdés, liberális demokrácia, csak hogy néhányat említsek, ezekhez korábban nem lehetett hozzányúlni. Mi új fejezetet nyitottunk. Ne vegye nagyképűségnek, de a Jobbikot a nyugati radikális pártokkal sem lehet összehasonlítani. Azok ugyanis szintén régi, XX. századi típusú mozgalmak, mi viszont úgy vagyunk konzervatívok, hogy közben ízig-vérig XXI. századiak is vagyunk.
Lengyelországban a Fideszt egy rendes jobboldali pártnak tartják, mely Magyarország alkotmányát konzervatív értékekkel és a nemzeti szuverenitás védelmének eszméjével cserélte le. Mindazonáltal a Jobbik a Fidesz legnagyobb kritikusa, miért? A Jobbik és a Fidesz közti konfliktus nem a baloldal győzelmét fogja eredményezni?
- Távolról minden szebbnek látszik, mint amilyen valójában. A Fidesz azzal, hogy erős nemzeti retorikát vett fel, valójában éppen a mi további erősödésünket akarta és akarja megtörni. Nagy szavakat mond, forradalomról, szabadságharcról, új alkotmányról beszél, de valójában folytatja az elmúlt 20 év posztkommunista világát. Higgye el, hogy az MSZP és a Fidesz között nincs olyan nagy különbség. Mindketten liberális, atlantista pártok, amelyeknek Brüsszel, Washington és Tel-Aviv diktál. Mi túlléptünk a Fidesz-MSZP konfliktuson, amely sakkban tartotta a magyar társadalmat. Mindkét oldalon azt mondták a választások előtt, hogy azért kell erre szavazni, hogy ne a másik győzzön. Vagyis nem azért, hogy jó legyen az országnak, hanem azért, hogy ne a másik győzzön. Nézzék meg hová jutott Magyarország emiatt! A gazdasági teljesítményünket, a társadalmunk egészségügyi és lelki állapotát nézzék és ne Orbán nagy szavait! A helyzet tragikus. A Jobbik ebben a válságban a társadalom immunreakciója.
Van-e esély egy Fidesszel való koalíciós kormányzásra?
- Nincs. Bársonyszékekért nem fogjuk eladni a programunkat, az elveinket és a céljainkat. A Fidesznek és az MSZP-nek a hatalom kell, mi mások vagyunk. Nem a hatalom számít, hanem az, hogy alapvető társadalmi változást érjünk el. Erre egyébként már most ellenzékben is törekszünk, sok kérdésben formáljuk az emberek gondolkodását. Ha megnézi a Fideszt és az MSZP-t, azok folyamatosan futnak utánunk, a mi témáinkat próbálják valahogy elvenni, de saját korábbi hazugságai és árulásai miatt csak vergődnek.
A Jobbik egyik legmarkánsabb témája az Európai Unióhoz való viszony. Napjainkban az EU mély gazdasági és ideológiai válságban szenved. Nem látni épkézláb elképzelést nem csak arra vonatkozóan, hogyan tegyék rendbe a tagországok gazdaságait, de arra sincs válasz mi lesz maga az EU a jövőben: független nemzetállamok szövetsége (föderációja) vagy egy olyan szuperállam, mint az USA. Az Ön véleménye szerint hogy fog ez a kérdés alakulni és hogyan kellene, hogy alakuljon?
- Az EU-nak vége. Ez már régen nem a 2008-as világválság kontinentális változata, hanem egy saját és nagyon mély krízis. Nem csupán gazdasági, hanem társadalmi, politikai, kulturális egyaránt. Európa letért az európai útról, és most ez üt vissza. Kétségbeesésében most megkísérli az Európai Egyesült Államok létrehozását, amelyben a tagállamok szuverenitása teljesen megszűnne. Ezt nem lehet támogatni. Véleményem szerint Kelet-Közép-Európának saját lábára kell állnia. Most már láthatóvá vált, hogy nem nekünk kellett a nyugat, hanem mi kellettünk nekik. Olcsó munkaerő, piac és szeméttelep. Erre volt szükségük. És meg is kapták, mi pedig tönkrementünk benne.
Most egy picit kanyarodjunk a Közép- és Kelet-Európa nemzetközi viszonyaihoz. A párt idei évadnyitóján Ön azt mondta, hogy Lengyelországnak, Magyarországnak és Horvátországnak szövetséget kell alkotnia egymással, hogy az Európai Unió befolyását kiegyensúlyozza ebben a térségben. Nálunk Lengyelországban ennek az elképzelésnek már vannak tradíciói, még neve is van ennek a projektnek: INTERMARUM (vagyis "tengerközi"). Hogyan nézne ki ez a szövetség a gyakorlatban és milyen érdekek egyesíthetnék ezeket az államokat, mivel lehetne ösztönözni őket az egymással való együttműködésre?
- Az Unió válságára választ kell adnunk. Erre egyenként kevesek vagyunk. Nyugat és Kelet (Oroszország, Törökország) között nem lesz egyszerű az egyensúly megteremtése, a közvetítés és a saját önállóság megőrzése. Össze kellene fogni, amelyre a legalkalmasabbnak a három nyugati-keresztény hagyománnyal rendelkező, államalkotó kultúrnemzet, a lengyel, a magyar és a horvát összefogását tartom. Ez a lengyel-magyar-horvát tengely, amelyről Magyarországon eddig egyedül én beszéltem. A tengertől tengerig tengely hatalmas lehetőség volna arra, hogy a térség egyrészt önálló maradjon, másrészt közösen nemzetközi szinten is középhatalmi státuszra tegyünk szert. A részletekben persze sok nehézség van, de meggyőződésem, hogy az idő igazolni fogja ennek szükségét. A Jobbik keresi mind a lengyel, mind a horvát partnereket a megvalósításához.
Milyen más szövetségesei lehetnek még Magyaroszágnak? Magyarország társadalmát oroszellenesnek tartják, csakúgy, mint a lengyelt. A Jobbik fenyegetőnek tartja-e Oroszországot Magyarországra nézve?
- Oroszország mind Lengyelország, mind Magyarország számára fenyegető erő volt a történelemben. Mostanra azonban újra kell értékelni a viszonyt. A lengyel-magyar-horvát tengelynek majd Németország, Oroszország és Törökország között kell egyensúlyozni, ezt nevezem én euroázsianizmusnak, amelynek fel kell váltania az euroatlantista viszonyulást. Ez persze nem egyszerű, veszélyes, de nincs más lehetőségünk. Nem mi választjuk a sorsunkat, hanem azt kapjuk készen. A kérdés, hogy tudunk-e rá megfelelő választ adni. Az én válaszom ez.
A Jobibk másik fontos témája a cigánykérdés. A nyugati balliberális médiáknak könnyű a Jobbikot intoleranciával és rasszizmussal vádolnia, de ki tudná fejteni mi is ennek a kérdésnek a lényege valójában?
- A cigányság népességrobbanása és alulszocializáltsága hatalmas, polgárháborús veszély. Erre a Jobbik hívta fel a figyelmet, a többi párt hallgat. Nekik köszönhetően semmi nem történt, felnőtt több olyan generáció a cigányságban, amely nem dolgozik, nem tanul, segélyeken él, "gyártja" a gyerekeket a támogatásokért, és nem véletlen, hogy a börtönökben az elítéltek 90%-a cigány. A helyzet drámai. A Jobbikot azzal vádolják, hogy cigányellenes, pedig egyetlen egy olyan javaslatunk sincs, amely különbséget tenne cigány és cigány között, éppen fordítva, rendet akarunk. Azt, hogy csak azért mert valaki cigány, attól még ugyanúgy legyenek társadalmi kötelezettségei. Ha a közjavakra és a jogokra igényt tart valaki, akkor kötelességei is vannak. Ennyit mondunk, amiben nem a rasszizmus van benne, hanem a józan belátás és felelősségtudat.
Nem tart attól, hogy a Jobbik Izraellel és a zsidósággal kapcsolatos álláspontja problémát jelent majd, ha Önök kormányra vagy kormánykoalícióba kerülnek? Épp az izraeli nagykövetnek írt levelére gondolok, melyben azt írta: "Soha nem leszek Izrael kutyája".
- Egy politikusnak el kell döntenie, hogy az igazságért, az eszméiért küzd vagy a hatalomért. Ha az utóbbiért, akkor előbb-utóbb minden értékét elveszíti a sok-sok megalkuvás miatt. Elég csak egyszer lelépni az útról, utána már törvényszerű a süllyedés. Engem nem érdekel a hatalom. Lehet, hogy soha nem leszek vezető politikus, mert vállalom magam, de megalkuvókból már van bőven. Abból nem kell még eggyel több. Nekem ez nem távlat. Ha így kellek, akkor annak örülök, ha nem, akkor nagyon sok más tervem van az életben, akkor megyek vissza történésznek, ami a szakmám és amire alig jut időm sajnos.
Jövőre parlamenti választások lesznek Magyarországon. Mik a céljaik és mik a terveik a választásokra. Mi lenne az Ön első három intézkedése/döntése Magyarország új miniszterelnökeként?
- Az új magyar külpolitikai paradigma meghirdetése - vagyis a lengyel-magyar-horvát tengely irányába konkrét lépések megtétele, az uniós viszonyunk újraszabályozása. Ez lenne az első lépés. A másik a magyar gazdaság beindítása az élelmiszeripar, a bányászat, az építőipar révén. A harmadik pedig egy nagyon szigorú, de igazságos közbiztonsági fordulat elérése. Vagyis az országnak és az embereknek is biztonságot teremtenénk. Ez persze rettenetesen nehéz, de minél tovább halogatjuk, csak annál nehezebb lesz.
Fordítás: Szabó Balázs
H.Á.
alfahir.hu