Tizennégy veszélyeztetett európai műemléket terjesztettek fel az Europa Nostra díjra. Ezek között szerepel az erdélyi Verespatak, ahol háromezer éve bizonyítottan aranybányászat folyt.

Védelem alatt

Európa legfőbb örökségvédelmi szervezete, az Europa Nostra bemutatta azt a 14 veszélyeztett emlékhelyet, amelyet különleges védelem alá kíván helyezni. Ezek között vannak történelmi városközpontok, régészeti lelőhelyek, vallási épületek, katonai erődök. A mostaniakat közel negyven jelölésből választották ki, amelyeket 21 ország civil szervezetei terjesztettek fel. Arra, hogy vajon Verespatak felkerül-e erre a rangos listára, június 16-ig kell várni, a „nyerteseket” az Europa Nostra éves kongresszusán, Athénban hirdetik ki. Azt követően azonnal megindulnak a felmérések és idei év végére elkészülhet a műemlékeket védő program és akcióterv, örökségvédelmi szakemberek bevonásával, hogy a listán szereplők ne csak rangos díjban részesüljenek, hanem azokat szigorú védelem alá vegyék és lehetőség szerint a közeljövőben felújítsák.

Az agatürszök emlékei

A listán szerepel az Erdélyben található, ősi bányászatáról híres Verespatak, ahol már három évezreden keresztül bányászati tevékenység folyt és ez némileg átalakította a település környékét. A kutatók szerint már a vaskori szkíta népek is nagy mennyiségben termeltek ki aranyat, Hérodotosz például úgy emlékezik meg a Maros-folyó menti agatürsz szkíta törzsről, hogy nagyon gazdagok. Az egyik ősi fészkük egyébként a folyó jobb partján terült el majdnem 30 hektáron, Gyulafehérvár közelében, Telek község határában. Az agatürszök közeli kapcsolatban voltak a Balkánon élt szkíta népekkel, a trákokkal, valamint az erdélyi dákokkal. Az agatürszök törzsei Erdélytől keletre is terjeszkedtek és a Duna-deltától északra szálltak szembe Dáriusz seregével. Talán a római hódítás idején a szkíták vezérei oda keletre, rokonaikhoz húzódtak. Nevüket hosszú ideig emlegetik az antik görög és latin szerzők, még a Kr. u. 4. századi pannóniai és kelert-európai eseményeket feljegyző Ammianus Marcellinus is hallott róluk. Néhány kutató az akacir hun törzsnévben is az erdélyi szkíta agatürszök nevét véli felfedezni.

Római bányák

A rómaiak a Kr. u. 2. században szerezték meg Erdély egy részét, az ásványkincsekben rendkívül gazdag területeket, amelyből Dacia néven római tartományt szerveztek. A véres háborúk után megtelepedtek a környéken és ők is folytatták az arany kitermelését, a mai Verespatakon, amelyet Alburnus Maiornak hívtak. A rómaiak kétezer éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen pedig az aranyfeldolgozás régi eszközeiből látható egy kiállítás. Ennek az ősi ipari örökségnek a megőrzését a modern bányászat fenyegeti, ugyanis a ciános bányászati terv erősen veszélyezteti a településen élőket, de a környezetet is erősen szennyezi, ezért ellene civil szevezetek tucatjai emeltek szót. Ha Verespatak elnyeri az Europa Nostra címet, akkor talán a környék megmenekül a környezetkárosító ipari tevékenységtől.

 

 

OB