A magyarországi tatárjárás során a mongolok sok hadifoglyot hurcoltak el, közülük néhányan a káni udvar közelében kaptak helyet.

A magyarországi tatárjárás során a mongolok sok hadifoglyot hurcoltak el, közülük néhányan a káni udvar közelében kaptak helyet. Néhányukkal találkozott Wilhelm Rubruk, a francia király követe.

A követ a 13. század második felében megírta mongóliai élményeit, amelyből megtudjuk, hogy a fogságba esett magyarok nemcsak az Arany hordában éltek, hanem sokat továbbadták őket keletre, a nagykáni udvarba, Karakorumba. A tatárok tehát nem gyilkoltak le mindenkit idehaza, sőt a foglyok közül a tehetségesek jó helyet kaptak a káni udvartartásokban.

Betyárok és egyháziak

Rubruk szerint a Szartak udvarába került őseink közül sokan elszöktek és az oroszokkal és az alánokkal együtt betyárnak álltak és rendszeresen fosztogatták a karavánokat és a kán embereit is. Félelmetes hírük miatt még a mongolok is tartottak tőlük. Az udvarban főleg magyar papok maradtak, akikkel találkozott a mongol-kori utazó és a következőt jegyezte fel róluk: „Végül néhány magyar keresett fel minket, akik valamikor klerikusok voltak; egyikük még sok mindent tudott énekelni emlékezetből, a többi magyar mintegy papjának tekintette, és őt szokta elhívni halottai temetéséhez. Egy másik a grammatikában elég alapos tudást szerzett volt, mert mindig megértette, amit írásban közöltünk vele, csak felelni nem tudott.”

Magyar kunok

Nemcsak magyarok, hanem kunok is bekerültek a káni udvarba. A Rubruk által említett ember azok közé tartozhatott, akik nem hagyták el új hazájukat, Magyarországot, hanem helyben maradtak, majd tatár fogságba estek. A követ megtudta tőle, hogy magyar papok keresztelték meg, akiktől megtanulta az egyházi latin szövegeket.

Karakorumi emlék

Karakorumban, a mongol világbirodalom központjában sokszor magyarok segítettek a királyi követnek. Egyszer, amikor mezítláb indult útnak a dermesztő hidegben, éppen hazánkfia magyarázta el a nevető mongoloknak, hogy miért járnak így a nyugati szerzetesek. Az is kiderült, hogy a nesztoriánus főírnok egyik bizalmi embere éppen a fent említett magyar írástudó volt, aki idehaza egyházi szolgálatban állt.

Willelmus élete

Karakorumban nemcsak magyarok szolgálták a nagykánt, hanem hazánkból elhurcolt nyugatiak is. Rubruk találkozott Willelmus normann püspökkel, aki Fehérváron telepedett meg, őt unokaöccsével együtt elhurcolták a tatárok. Ő volt az, aki a karakorumi kagáni palota bejáratához közel egy csodálatos ezüstfát készített. A nagy ünnepeken onnan kumisz, mézsör és bor folyt. Amikor Rubrukot a mongoloknál élt egykori egyházi ember meghívta vacsorázni, találkozott Basiliusszal, egy angollal, aki Magyarországon született, valószínűleg ott esett fogságba és került a távoli ázsiai metropoliszba.

A táltosok megzavarása

Willelmus mester elbeszélte Rubruknak, hogy egy magyar ember egyszer elrejtőzött a táltosok között, talán meg akarta figyelni, hogy mi folyik egy ilyen szertartáson. A ház fölött azonban megjelent egy szellem, amelyik kiáltozni kezdte, hogy nem tud bemenni, mert egy keresztény van közöttük. A magyar, hallva ezt, sietve eliszkolt, nem akarta, hogy ellássák a baját.

 

OB

barikad.hu

Article source: http://barikad.hu/keletre_szakadt_magyarok-20120302