Erdély szkíta pénze

A 16. század óta kerülnek elő Erdély területéről különleges arany érmék, melynek egy részét Koszon, géta-szkíta király veretett a Kr. e. 1. században

A 16. század óta kerülnek elő Erdély területéről különleges arany érmék, melynek egy részét Koszon, géta-szkíta király veretett a Kr. e. 1. században. A király hovatartozásáról és az érméről azóta is sok vita folyik a kutatók között.

Római vagy szkíta?

A gazdag és Pazar erdélyi aranyérmékről már Rotterdami Erasmus és Szamosközi István is beszámoltak a 16. század folyamán. Régen ezt az érmét Brutus arany sztéterjeinek emlegették, mert hasonló mintázatú ezüst dénárokat Kr. e. 54-ben ő veretett a térségben. A régi elmélet úgy tartotta, hogy Brutus Kr. e. 44-ben elmenekült Rómából és Trákiában talált menedéket, ahol az özvegy trák királyné, Szadalasz befogadta, majd gazdagon elhalmozta aranykincsekkel, hogy azokból hadsereget állítson ki Octavianus és Marcus Antonious hadai ellen. Sokan úgy vélték, hogy a Koszon féle érme ekkor készült és a hadsereg ellátásának támogatására készült. Mindezt csupán azért tételezték fel, mert az új érme nagyon hasonlított a korábbi ezüst dénárokra. Elképzelhető, hogy a térség szkíta uralkodója, Koszon szomszédaival való kapcsolattartás miatt veretett új érmét, az al-Dunánál, valamint a balkáni térségben zajló nagy kereskedelmi forgalom miatt szükséges lehetett egy jó minőségű aranypénz használata, mely általános értékmérőnek szolgált. A Brutus-féle ábrázolás azért kerülhetett az érmére, hogy az új fizetőeszközt könnyen elfogadják a kereskedők, hiszen hasonló kép már szerepelt a Brutus-féle ezüst dénáron.

Az érmén egyébként Koszon király neve szerepel, melyet görögül jegyeztek le. Az uralkodó a Kr. e. 1. században uralkodott Európa délkeleti-déli felén és Kr. e. 29 körül halt meg. Az érmét nagyjából Kr. e. 40-30 körül verhették. Suetonius szerint Szkítiából származó géta-dák uralkodó volt. Arra nézve sincs megállapodás, hogy hol is készítették az érméket, van, aki a mai Görögország északi felére gyanakszik, mások Trákiára gondolnak, illetve a szomszédos Szkítiára, vagyis a mai Dobrudzsára. Utóbbi két helyet nem kell túlságosan szétválasztai, hoszen a trákok is a szkíta szövetségi körbe tartoztak. A nyersanyag valószínűleg az erdélyi aranybányákból származott, esetleg a Balkán-hegység aranylelőhelyeiről.

Történelemhamistás és a valóság

Sajnos, ma nagyon eligazodni a kelet- és dél-európai népek ősi történetében, hiszen a modern államok történészei, elsősorban saját uralkodóiknak tekintik az ókori királyokat. Így Koszont ókori „román” királynak vélik a román történészek, akik már nemcsak dákok történetét akarják magukénak tudni, hanem gétákét és a szkítákét is. A géták nevét a német kutatók sokszor gótnak torzítják el, pusztán azért, hogy ezzel is bizonyítsák, hogy a középkori északi népeknek milyen ősi múltjuk van. 

A korabeli történeti források, az antik szerzők szerencsére pontosan megjelölték, hogy kik is a géták és a trákok. Olyan szkíta szövetséghez tartozó törzsszövetségek voltak az ókorban, amelyek Kelet-Európában és a Balkánon telepedtek le és ott erős államokat hoztak létre. A géták a Duna-deltavidékét szállták meg, míg a trákok a mai Bulgária és Macedónia terültét uralták. Nagyon korán kapcsolatba kerültek a Fekete-tengeren kereskedő görögökkel, akik a gazdag ásványkincsek miatt érkeztek oda.

A géták északi részén élt törzseket dákoknak nevezték, akik az Al-Duna partjainál éltek, és akik a Kr. e. 1. században erősödtek meg, Burebista vezetése alatt. Ő volt az, aki egyesítette a környékbeli szkíta törzseket és létrehozta a géta-dák királyságot.

OB

alfahir.hu

Article source: http://alfahir.hu/erdely_szkita_penze