„Nagyon fontos felfedezés Ecuador történelmében és az Andok régiójában” – előlegezte meg a bizalmat a dél-amerikai ország örökségügyi minisztere, Maria Fernanda Espinosa, amikor az állítólagos megtaláló, Tamara Estupinan történész által felfedezett romokról beszélt.

Az inka birodalom a 15-16. században szinte az egész Andokra kiterjedt, 1600 kilométeren keresztül, a mai Bolívia, Peru, Argentína, Chile. Ecuador és Kolumbia területét foglalta magába. Több tucat népcsoportot fogott össze a birodalom, ahol igazi nyelvi kavalkád várt a hódítókra – no meg fejlett városok és lenyűgöző templomok.

A birodalom utolsó dinasztiájának utolsó uralkodója volt Atahualpa, akit a spanyol hódítók fogtak el a perui Cajamarcában. A konkvisztádorok erőszakkal kényszerítették a kereszténység felvételére, majd kivégezték; halála, 1533 után a hatalmas birodalom atomjaira hullott.

Atahualpa feltételezett sírhelye Quitótól 45 kilométerre délre, Sigchos régészeti lelőhelyen, a kecsua nyelven machaynak nevezett falusi pihenőhelynél található (Malqui-Machay). Azt, hogy a jó állapotban megőrződött épület – ahol vízvezeték és derékszögű szobák vannak – a majáké volt, több kutató is megerősítette. Az épületen belül egy fallal körülvett sétány, valamint egy ushno, azaz az uralkodó piramisszerű trónja található.

A kutatók szerint nagyon kevés ehhez fogható épület ismert az inka birodalom területéről, mivel egyáltalán nem volt szokás ilyen alacsonyan építkezni. A Michigani Wayne Állami Egyetem munkatársa, Tamara Bray szerint ezért ez inkább afféle pihenőhelyként szolgálhatott az inkáknak, míg Estupian úgy látja, hogy itt van eltemetve Atahualpa. A kutatónő szerint az uralkodót hű fegyverhordozója, Ruminahui hozhatta ide, arra a helyre, ahol Ruminahui a végsőkig küzdött az európai betolakodók ellen.

Article source: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=35952