Személy szerint pedig Donald Tusk miniszterelnök befolyásáról. Mint
ahogy Magyarország esetében is összemosódik Orbán Viktor és az
ország. Sokszor kérdezzük mi is magunktól, hogy vajon őt éri
kritika és dicséret, vagy minket, magyarokat? Külföldi
ismerőseinket faggatjuk erről, így aztán pontosan értjük Donald
Tusk és Lengyelország megítélésének „összemosódását”. Nem szeretjük
persze észrevenni az ő európai presztízsét, amiért a lengyeleké
lett az a szerep, amelyet a szívünk mélyén magunknak, magyaroknak
szántunk.

Annyira nem akarjuk tudomásul venni az elmúlt évtized lengyel
felemelkedését, hogy például a közelmúltban a visegrádi országok
(Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) vezetőinek
varsói csúcstalálkozója kapcsán a magyar média finoman
megfeledkezett arról az apróságról, hogy a német kancellár és a
francia elnök nem is a visegrádiak miatt érkezett Varsóba. Szép és
befolyást sugárzó fotók készülhettek a kelet-európai kormányfők és
Angela Merkel, valamint Francois Hollande megbeszéléséről, pedig az
csak egy protokolláris rövid program volt.

A német kancellár és a francia elnök valójában egy másik lengyel
szövetség, az úgynevezett weimari hármak csúcstalálkozója miatt
tartózkodott Varsóban. A német–francia–lengyel összefogás majdnem
kétszázmillió európait ernyője alá borító, szintén Donald Tusk
szerepét kihangsúlyozó megbeszélésére érkeztek. A lengyel kormányfő
ugyanis azt a csúcstalálkozót épp arra a napra időzítette, amikorra
a visegrádiakat a lengyel fővárosba hívta. Összehozott mindenkit. A
Keletet a Nyugattal.

Európában a mi régiónkból őt veszik észre, őt tartják olyan erős
víziójú vezetőnek, akinek a szavát meg kell hallani Párizsban és
Berlinben is. A történet tíz évvel ezelőttre nyúlik vissza. 
2003-ban az akkori amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld
száját hagyta el az a mondat, amely a régi és az új Európa
felosztásáról beszélt. A régin ő Nyugat-Európát értette, amely nem
követi Amerikát (például az iraki háborúba), az újon pedig
Kelet-Európát. Akkoriban ezért kezdett Lengyelországban kiépülni az
az amerikai rakétavédelmi rendszer, amely azóta is irritálja az
oroszokat.

Most viszont változik a világ. Az Obama-kormány épp a napokban
döntött úgy, hogy a lengyel területekre szánt rakétákat átviszi
Alaszkába, mert Amerika biztonsági érdekei most már ezt diktálják.
Washington figyelme Ázsia felé terelődik, Kína és Észak-Korea
izgatja, a Csendes-óceán térsége. Nem pedig az atlanti szövetség, a
NATO és Európa védelme.

Magunkra maradunk mi, európaiak, és már csak ezért is sokkal
szorosabban kellene összefognunk, mint korábban. Nem befelé
fordulni, egymással hadakozni, hanem ernyőket építeni, újraírni a
régi és az új Európa viszonyát. Ezt az irányt, ezt a
szükségszerűséget a mi térségünkben a lengyel kormányfő látta meg a
leggyorsabban és világosan. Ezért lett ő a nyugatiak
legtekintélyesebb szövetségese Kelet-Európában. Ő a mi szóvivőnk,
ha tetszik, ha nem. Ideje lenne észrevenni és kezet rázni vele.

Article source: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1014367