A Mars

Mars

Általában:

  • A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
    • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
    • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
    • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
    • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
      • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
    • A csillagászatban 4-ik bolygó neve.
  • Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
    • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
    • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
  • Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. RÉ helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
    • Mégis talán a legjobban a témába vág RÉ mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: RÉ (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
    • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
    • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
  • Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
    • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve a magyarúl hangzik.
    • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
  • A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
  • Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig a névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

 

Gyökelemzéssel:

A gyökhangokkal:

MRS gyökhangok határozzák meg. Kiejtve eMeReS, MöeRes, MöRöeS, MöRöSö, eMRöeS, eMRöSö, stb. Látható, hogy a magyar tájnyelvben ezek a kiejtett formák nem jelentek meg, jobban mondva én nem ismerem fel. Az ősnyelv valószínű nem tartalmazta a MARS szavunkat.

Gyök képekkel:

A MARS szó egy gyökből és egy kötőszóból áll: a MAR gyök és az S kötőszó.

MAR gyökszó

A MAR gyök a MR gyökhangpárból áll. Kiejtés szerint eMeR, MöeR, MöRö.

  1. Mozgást jelentő ige
    1. A marúl,[5] > menűl, ficzamik, mondták> kimarúlt a karja, > kimenűlt> kiment. E jelentés után is valószinű, hogy mozgást jelentő ige volt, melyből úgy lett marúl, mint a men igéből menül, lágyítva menyül, szóképe> hozzá men-t. Rokon hozzá a franczia marcher= menetelő, sőt a német fahren, forth =tovább, szanszkrit par, pur, =előre nyomúl és görög peirw, pera= felett is.
    2. Ugyanez a szóképe a marha szóban levő MAR gyöknek.
  2. Időhatározó: A marad, maraszt igékben időbeli tartósságot, bizonyos állapot azonos folytatását jelenti. MARAD> MAR- AD> MAR-A> MAR-D.
    1. AD
      1. Régiesen ÁD (Huszú egyedi hanggal)
      2. Általában valamit oda nyújt. Lehet tárgyi és szellemi.
  • A vásárlásnál a csere egyik fele. AD-VESZ
  1. Kínálás: Ad egy pohár bort.
  2. Fenyegetés: AD-ok a szemed közé. Ennek oka van. OK!
  3. Képző> helynévképző> od, ed, ěd, öd módosításokkal jár, ú. m. lov-ak Lov-ad, lud-ak Lud-ad, som-ok, Som-od, ölv-ek, Ölv-ed, ěb-ek Ěb-ed, bög-ök Bög-öd. A hangal végződő gyökök után: ád, ód, éd, őd, ud, üd, id: Abád, Ürgéd, Szapud, Gyömrőd stb. Részletek a szótárban.
  • Osztó> Szánév képző> od, ed, öd, főnevekben: harm-ad, nyolc-ad, husz-ad. Az egész osztását: három (ból) egy, négy (ből) egy, öt (ből) egy, stb. Részletek a szótárban.
  • Igeképző: ár-ad, horg-ad, lik-ad, vig-ad, fúl-ad, gyúl-ad, forr-ad, ak-ad, ap-ad, borz-ad, stb. Részletek a szótárban.
  1. Egyes számban, második személyű birtokrag, melynek hangzója a többes számét követi, s ennélfogva gyökhang után öt ágú: ad, od, ed, ěd, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-ěd, bőr-öd; az egyedi hangokkal, mint a többes k-ja, öszve olvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő, tömlőd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Személyrag: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, Ez a rag nem más, mint a második személynévmás TE, megfordítva ET, ED, módosult mása.
  2. Egyes számú második személyrag, a határozott alakú igékben némely idejében és módjában. Párhuzamos társa ED, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-ed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy kérdt-ed, ölt-ed.  Parancsoló módban: irj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, nézz-ed, egy-ed, ölj-ed. Ma már a parancsoló mód képzőjét elhagyva> d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. stb.
  1. A mara (zúzmara) származékban jelentése a szláv mráz = dér egyezik, de lehet manó is. ZUZMARA. MAR -A
  2. MAR-OK, MAR-JA. A négy lábu állatoknak, különösen a lovaknak két első lapockája között kiemelkedő dudorodás, izom. Ugyanezen testrész a szarvasmarhánál TARJ vagy tarja, disznóban nyaktól hát mentén ORJ vagy orja. A ,MAR’ máskép: MARJ, tájszóval: mor, morj. Erdélyben medvehús -nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először harapni. A felsorolt példákban a feldudorodás, kiemelkedés, ami az AR OR módosulva ER, IR, ÚR gyökök egyik jelentése adott, gyökképben, szóképben.
    1. Magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely), borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a
    2. Latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb.
    3. Görögben: oroV (hegy), orJioV (meredek), orJoV, orniV, orw, artaw, airw, keraV, purgoV.
  3. MAR -t Mondjuk állatokról, ha, bele harap valamibe, s azt tépi, szaggatja[6], csipkedi. Különösen marnak a vadak, kutyák, kígyók. Ebből a szólás> Aki bírja, az marja. Átvitt értelembe rágalmaz, szid, szóval űz, kerget, üldöz. A szegény árvát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom.
    1. A gyök szóképében az R jellemhangként jelenik meg. A nyelvünkben a Rontást jelenti. Ilyenek: Irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb.
    2. Latinban: mordeo és voro.
    3. Görögben: morew, merixw.
    4. szanszkrit: vark (megfog
    5. lenyel), mard (rág), mar vagy már (öl, hal),
    6. német: morden stb.
    7. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.

Az MR gyökhangpár köré épült gyökszó bokor rejti magába a MaR gyököt. A szóbokor a következő gyökökből ál: MaR, MáR, MeR, MéR, MiR, MoR, MöR, MuR, MüR. A felsorolt gyökök gyökképei, összefüggésbe hozhatók a bolygóval, vagy a bolygó mitológiájával. Ezek kibontása külön téma.

Mars, jelentése a MAR gyökre vezethető vissza. Ilyen értelemben, mint elavult gyök a KIMERÜLT jelentéssel bír. “marúl, azaz menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja, am. kimenűlt”

Az „S” hang

 

Különösebb részletek nélkül:

  • Természeti suhogó hang> sáska, sebes, sebesség, suhan sugár, sólyom, stb. Szavakban.
  • Susogással járó hangutánzó> selyem, a latin sericum, a német Seide.
  • Természeti hangutánzó:
    • sese, susa, seseg, susog
    • sáp, sápog, sápít
    • sis, siseg
    • serceg, serpeg, serpenyő
    • sisereg, sistereg
    • síp, sipol, sipít
    • sicc
    • sólyom
    • söpör
    • suba, suh, suhan, suhanc, suháng, suhad, suhog
    • suly, sulyok
    • sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol
    • sut, suttog, suttom, sutol
    • súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű
  • A csúszás, hangja,
    • A csúszás gyökképe rejlik benne> sík, síkos, sikér, sikamlik, sikamít, sikamodik, sikár, sikárol, siklik, sikkad,
    • Csúszva elvesz, eltűnik> sikkaszt.
    • Csúsztatva elveszt> sima, simít, simogat, simul, huppan> süllyed, süllyeszt; süpped, süppeszt.
  • 5) Indulathang, fájdalmasakat utánoz:
    • Saj, melyből sajna, sajnál, sajon, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik.
    • A saj gyöknek megfelel a fájdalmas felkiáltású haj vagy. jaj
    • Sanyar, sanyarog, sanyaru, sannyad
    • Satnya
    • Sápol, sápolódik
    • Senyv, senyved, senyves, senyveszt
    • Sí, sivalkodik, sivít, sikolt, sír, siralom, sirás, sirat
    • Sínlik, sinlődik; sohaj, sohajt, sohár
    • Sopánkodik
    • Sovár, sovárog.
  • Szagló érzék susogását utánozzák:
    • sajdít, sejt, sejdít, melyekhez rokon a szag, szagol, szimatol. És még sok példa.

A nyugati kultúrákban  az S hang susogó, sokasodó, sáska jellege miatt lett a hadak istene. Meghatározza tovább az R hangtársa az RS> SR hangpár, ami a vágás a rágás, a marás, sarabol, sarol, sért, stb. szavakban fordul elő. A szóvégi S hang mind kötőszó megfelel az ÉS szavunknak ilyen értelembe az IDE S TOVA, a KI S BE, stb. fogalomképek a távolodást is jelenthetik, továbbá az S mind a parancsoló mód képzője szinte a MARS szó utasít a KIMERÜLT elhagyására.

A MARS szó jelentése:

A KIMERÜLT ELHAGYÁSA

[1] IN DÚLJ!

[2]Indoeurópai kultúra.

[3] Ma már nem megvetendő gondolat.

[4] Soha nem értettem a rovás szabvány elfogadóit, miért nem ezt az egyértelmű jelet fogadták el. Nem csak ennél a jelnél, másutt is mindenütt kitanítanak.

[5] A CF szótár alapján, példák és gondolatok.

[6] Szaggat forrása szak -gat.

Kategória: Blog, Mars, Ősmagyar, Szótár | Címke: Címszó, Ősnyelv | Szóljon hozzá most!

A „K” és a „G” hangok.

A gyökök fogalma, meghatározásának kérdései, számomra és szerencsére egyre több embernek, ma már egyértelmű. Ezt nem most kell kitalálni, mert megtették mások, sokan. Cz-F -tól, Marácz Lászlóig. Nem sorolom fel.

Ahogy a mai magyar nyelvtannak, úgy a gyöknyelvnek is megvannak a szabályai, igaz ezek sokkal egyszerűbbek a magyart beszélő embernek, mint az előbbi. Ha gyökről beszélünk, akkor a legkevesebb, hogy a gyökre vonatkozó szabályokat és a szóhasználatát ismerjük. Nem kell ezekkel a szabályokkal egyetérteni, de akkor divatból, vagy bármilyen megközelítésből ne használjuk ezeket a fogalmakat. Amennyiben eltérünk a “gyök” fogalom feltalálóinak meghatározásaitól, mert megtehetjük, akkor azt jelezzük.

Elöljáróban, mindig a magyar nyelvről beszélek. Csak nagyon ritkán élek más nyelvekkel történő összehasonlítással, akkor is jobbára a kritikáimat fogalmazom meg. Nem szeretem az idegenszó-használatot, hiszen mindenre van magyar szavunk. Ha tehetem, kiemelem, de legalább használom, a nyelvünktől idegen, helyesírási, szerkezet alakokat.

 

A „K” és a „G” hangok.

A „K” hang és a “G” hang, hangpár, gyökhangpár és a zöngés zöngétlen hangpárok szóbokrába képeznek közös gyököket. (Ugyanis a “G” zöngétlen hang, párja a zöngés “K”.) Azt ellenben látni kell, hogy a “K” más hangokkal is egy hangpár bokorban szerepel, mint zárhang; “K”, “T”, “D” gyökhangokkal. Tehát az igaz, hogy a “K” és a “G” hang nem független, de látni kell az eltéréseket, és fejlődését is. Kicsit tovább merészkedve A “K” kemény hangzása torokhang ilyen értelembe rokona a”G” mellett a “H” is.

A “G” -vel történő váltásai:

g-vel: kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; kalatyol, galatyol; kaliba, galiba; kondor, gondor; kukora, gugora; kácsér, gácsér; kánya (cserjefaj) gánya; kövecs, göbecs, stb.

A “H” váltás:

kankalék, hankalék; komp, homp; kompol, hompol; korhol, horhol; kuka, huka; kuny, huny; kurjogat, hurogat; kutyolló, hutyollú, stb.;

c) egyéb váltások:

  • cs-vel és t-vel: ka, ke, kics. csa, cse;
  • kába, csába; kámp, csámp; kopasz, csupasz;
  • köp, töp; köpörödik, csöpörödik, töpörödik;
  • kup, csup; kúsz, csúsz; kuvik, csuvik,stb.

A „K” hangról:

Hangutánzó gyök kezdőhang:

  • kacs! kacsa, kácsér; kacz, kaczag, kaczaj; kaff, kaffog, kaffan, kaffant;
  • kah, kahol, kahácsol; kaj, kajált, kajabál; kajdász, kajdacs;
  • kak, kakas, kakuk; kák, kákog, kákogás; kalapa, kalapál, kalapács;
  • ! k, kánya;
  • kar! v. kér! kanál, karicsál, karapol, karattyol, károg, kárát, kárakatona, káromkodik;
  • kat, katangol, katakol, kattog; katy, katyat, katyfol;
  • keh, kehöl, kehes, kehécsel;
  • kel, kelep, kelepel;
  • kerr! kerra, kerreg, kericzél, kerep, kerepel;
  • kety, ketyeg;
  • kia, kiált, kiabál;
  • kiki! kikiri, kikirikol; kirr, kirrog, kirrant; koák, koákol;
  • kob, koborcz, koborczol; kosz, koczog, koczczan, kocczant, koczint, koczódik;
  • kod, kodács, kodácsol, kodkodácsol;
  • koh, koha, kohol;
  • kók, kókál, kókonya;
  • kol, kolomp, kolompol, koltant, koltog;
  • kon, kong, kongat, kondúl, kondít;
  • kop, kopog, koppan, koppant;
  • kor, korog, korty, kortyog, kornyikál;
  • kosz (csosz) koszog, (csoszog);
  • kot, kotog, kotákol, kotlik, kótis; koty, kotyog, kottyan, kotyvál, kotyfol; köh, köhög, köhécsel;
  • köp, köpdös, köpköd; kösz, (lat. cos) köszörű;
  • krák, krákog;
  • ku, kuasz, kutya, kuszi, kuvik;
  • kuku, kukucs, kukucsál, kukuri, kukorikol; kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol

 

1.-Körrel kapcsolatos: Kerekséget formáló gyök kezdőhaja, (görbe, vagy tekervényes mozgások).

 

  • kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint;
  • kacz, kacza, kaczor;
  • kaj, kajcs, kajcsos, kajács, kajmó, kajla;
  • kal, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, kalandor;
  • kam, kamó, kampó;
  • kám, kámpics, kámpicsorodik;
  • kan, kancs, kancsal, kankalék;
  • kany, kanya, kanyar, kanyarodik;
  • kasz, kasza, kaszimba, kaszimbál, kaszás (görbe) lábu;
  • kav, kavar; kel, kelekóla, kelentyű;
  • kil, kilincs; kony, konya, konyít, konyúl;
  • kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog;
  • kov kóv, kovályog v. kóvályog;
  • kön köny, köntöl, könyök;
  • kum kun, kumik, kunik;
  • kuny, kunya, kunyhó.

2.-Kőrrel kapcsolatos: Gömbölyü alakra, vagy kerekben forgó mozgásra jellemző gyökök kezdőhangja

  • kad, kada, kád;
  • kar, karaj, karika, karima, karám;
  • kas, kasornya; keb, kebel;
  • ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg;
  • kér, kéreg; kob, kobak;
  • kom, komp, (felhányt földkupacz) kompol, kompoty, komló;
  • kon, kondor, konty; kop, koponya, kopoltyú, kopolya;
  • kor, korcz, korczolat, korlát, korong; kór, kórász; köb, köböl;
  • köcs, köcsög;
  • köl, köldök, kölődör;
  • köny, könyű, könyv;
  • köp, (göb) köpcz, köpczös;
  • kör, körny, környék;
  • kuk, kukó, kukojsza;
  • kuk, (gug) kukora, kukori, kukorodik, kukrejt;
  • kul, kulacs, kulak;
  • kum, kumak, kamasz;
  • kup, kupa, kupak, kupalag;
  • kur (gur) kartala.

Érzelmet keltő gyökök kezdőhangja

Az isteni egyedi hangokkal képzett gyökök

  • ke ki, kecs, kics;
  • , kéj;
  • kecs, kecsegtet, kecses;
  • ked, kedv, kedves, kedvez;
  • kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes;
  • kel, kell, (tetszik) kellem, kellemes;
  • kém, kémél, kémélet;
  • kény, kényes, kényelem, kényez;
  • kér, kérkedik, kérkedékeny;
  • kin kén, kincs, régiesen, kéncs, kínál v. kénál;
  • kiv, kiván, kivánat;
  • kösz, köszön, köszönt;

„Melyekről megjegyzendő, hogy mindnyájokban vékony önhangzó (egyedi hang, hivatalosan magánhangzó), legfölebb éles i uralkodik.”

KR hangpárral képzett gyökök

Éleset, metszőt, szúrósat jelentenek.

  • kar, karcz, karczol,
  • karm, karmol, karamzsol, karó, kardács, kárt, kártol,
  • kard; kor, korhol, korcsolya, korbál, kornicz, korsin;
  • kör, köröm, körmöl, körömzsöl. A horzsolás hangutánzása.

Előhang

  • kancza =anycza, anyaló,
  • káprázik =ábrázik,
  • kákombákom =ákombákom,
  • kém =ém, mert émett =vigilans, émetten, vigilando, a kém is vigyázó;
  • ként máskép: ént, pl. vérént való atyafi;
  • kék = gég = ég (színű)[1]

A „K” ká, kö hang továbbá a mai nyelvtanban: Fonéma, önálló morféma, toldalék, képző, névképző, helynévképző a többes szám képzője.

Ugarit – Karatu

 

Karatu ugariti isten. Az ugariti[2] irodalom mesebeli[3] írásaiban, hősként jelenik meg. Ilu isten fia vagy leszármazottja. Karatu a Datanu (dtn) közösség, akik az Ugaritiak őse időszámítás előtt 6-7 ezer körül, uralkodója. Ugarit régészeti lelőhelyén több nagy településréteg található. A feltárt legidősebb réteg az i.e. 7. évezredbéli, már megjelenik a kőépítkezés.

Leletek bizonyítják, hogy az ie.5-4 ezerig már megjelenik a kereskedelem, Mezopotámia, Egyiptom, és véleményem szerint a kárpát-medence között. Érdekessége ennek a kornak, hogy a települést a Kárpát-medencébe szokásos földsánccal vették körül. Az i. e. 4. évezred legelején kezdődik a III. periódus, amely a kőrézkor és a bronzkor átmenetének időszaka. Az ókori Szíria más kereskedőállamaihoz hasonló magas kultúrát hozott létre. Egészen i. e. 2200 körüli időig folyamatosan lakott, majd két évszázad lakatlan szakasz következik. Az i.e. 3. évezredig nem található a sémi népek nyoma. Ebben az időszakban jelentős népességcsere ment végbe a területen. Az elnéptelenedést követően a „nyakperecesek népe” tűnik fel i. e. 3000 körül. Velük kezdődik a II. periódus. Érdekes egybeesés a Kárpátmedencébe feltárt nyakpereces kultúra. Az i. e. 2. évezredben, a mai szíriai térségben, a Hettita Birodalom lett Ugarit szomszédja. A hettiták irányították a mai Szíria területét. Az ó-hettiták után a Hurrik vették át, a térség irányítását.  A rendszeresen bekövetkező északi és keleti támadások egyiptomi szövetségkötésre kényszerítették az ugariti uralkodókat. Ebben az időszakban, az egyiptomi hatás, erős a városban. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából való gyöngy. Ettől kezdve a középbirodalmi fáraók, faragványai és szobrai jelennek meg. Az ugariti fellegvár Baál-temploma is ekkortájt épült. Ugaritban Baál imádat volt, talán ekkortájt keletkeztek a Balkán, (Bál-kán), a Balaton, a Bálványos, elnevezések a Kárpátmedencében.

Jelentős az ugariti írás.

Az ugariti ábécé egy ékírásra (rovásra) épülő bővített abugida= ABC írásrendszer, amely 31 hangból áll és azt mondják, átmenetet képez a szótagírás és a betűírás között. A szótagokból legtöbbször csak a mássalhangzókat (gyökhangokat) és a kettőshangzókat írták le, alapvetően írott formában, csak az ”a” = alfa magánhangzó létezett.

KARATU az isten KaRaTu= qrt> krt. Ugyanígy UGARIT= qrt> krt ami a KeReT, vagy KeRT.

 

A „K” gyökhang

K

Jelentése:

 

Kert, Keret, Karát

 

Kiejtve: Kö vagy Ká

 

A Székely magyar rovás jele:

A „K” gyökhang magyar kiejtéssel, Ká vagy Kö. A Ká mély, a Kö magas hangrendű gyök. A „K” gyökhang rovás elnevezése eK. Az „eK” magas hangrendű a régi magyar beszédben a szó végén az összetartozást (többes számot) jelenítette meg. Talán helyesebb lett volna az öK elnevezéssel illetni. Ilyenek: nek[4], ezek> ezök, jelek> jölök, cserepek> csöröpök, emberek> ömbörök, vésetek> vésötök, tükröknek> tökröknök.[5]

 

A “K” hang magában hordozza a k> kő (kemény)> kör, k> kar> akar> akarat, k> kar> karol> átkarol, a k> ker> kerül> kerület, a kemény-kör, fogalomkőrét. Megjeleníti a k> ker> kert, keret képét.

A kifejező rováshangjai a krt.= kert, keret, körte, kart> karat[6]> KARATU

 

Kéthangú gyökei:

aK[7], Ka, áK, Ká, eK, Ke, éK, Ké, iK, Ki, íK, Kí, oK, Ko, óK, Kó, öK, Kö, őK, Kő, uK, Ku, úK, Kú, üK, Kü, űK, Kű.

Háromhangú gyökök:

 

 

[1] A példák a CF szótárból valók.

[2] Ugarit, Szíriai település. Az ókorban, ugariti városkirályság, majd az ugariti királyság központja Nyugat-Szíriában. A város földrajzi helye egészen 1928-ig ismeretlen volt, annak ellenére, hogy egyiptomi forrásokban sok utalás maradt fenn róla. (Wikipédia)

[3] Mitológiai enciklopédia I. kötet, 508. oldal. KARATU címszó alatt.

[4] Itt a nak, nek, nem a birtokos eset ragja. A birtokos eset, a magyar nyelvben nem ilyen, olvasd a gyökszótárban, „Gyökösszetétel” címszó alatt. Nem valakinek a valamije, hanem az egésznek egy része!

[5] A magyar rováskutatás ismer még egy „K” rovás jelet. Ezt „aK” formában említik.

[6] karat> aKarat> karát

[7] Mélyhangú rovás „K” az „aK”.

Kategória: Blogkönyv | Szóljon hozzá most!

A szó

A szó

Alapesetben, a modern nyelvészetben a szó, egy jelentéssel rendelkezik. Ennek a gondolatnak a következménye a szótári jelentés fogalma, ami egy jelentést sugall.  A magyar nyelvben ez nem igaz, ezért a magyar nyelv szótári jellegű tanulása lehetetlen. A magyar nyelv ennél több, és egyszerűbb. Tudomásul kell venni, hogy két magyar nyelv létezik egymás mellett. Az egyik a gyöknyelv, a másik a tanított magyar nyelv. Ma Magyarországon az emberek többsége a gyöknyelvet beszéli. Az állami oktatás már a nyelvújítás óta folyamatosan kitanít bennünket a gyöknyelvből, mégis mivel a gyöknyelv magában hordozza az indoeurópai nyelveket is, ezért, viszonylag könnyen megtanulja a magyar ember ezeket a nyelvidegen szabályokat, sőt egyes szavakat gyököket visszailleszt a helyére a gyöknyelv rendszerében és megjelenik a visszaillesztett gyök régi-új szóképe. Például a nyelvünk ős régen természetéből adódóan, ismeri a ViL, ViL -an, ViL -ám, ViL -ágos, ViL -ágit, szavakat. Az elektromosság feltalálása során, csak használatba kellett venni a villany szavunkat. És láss csodát, fel –ViL -ant, nem csak a szó jelentése, hanem a szóképe is megegyezik a feltalált villany szóval. A kettős nyelv addig fog élni a magyar nyelvben, amíg a jelenlegi magyar nyelvtant, és finnugor szemléletet tanítják. A tudományos körök bármilyen erőlködése, a nyelvújítás, azért felesleges, mert bármelyik élő, indoeurópai nyelvrendszer, vagy feltalált „modern” nyelvelméletet vetik be, és próbálják „megregulázni” a mi nyelvünkben az a kitalált, megalkotott elmélet már bent van! A része, sőt működik, mint valami vegetatív[1] rendszer. Mindenki számára világos, hogy egy rendszer legyen az bármilyen, egy részével nem elemezhető, főleg nem szabályozható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Blog, Blogkönyv, Szó | Címke: Nyelv | Szóljon hozzá most!

Az Arvisuráról

Még egyszer Paál Zoltán ARVISURA című könyvéről.

A magyar közbeszédben, az interneten, a történelemmel, a magyarok eredetével, múltjával kapcsolatos fecsegés, közben, gyakran felmerül az ARVISURA által megfogalmazott világ. Bemutatott történelem.

A Püski kiadónál 1998-ban megjelent két kötetes mű egy olyan magyar múltat mutat be számunkra, ami az addig tanultakhoz viszonyítva kiemeli a magyarságot, a hivatalos történelembe tanított szerepéből.

Nekem egy eredeti gépelt kézirat másolata van meg „A Palócok regevilága” címmel 1972. évi dátummal.

Ebben Paál Zoltán leírja, hogy kitől és hogyan kerültek hozzá „a régi regék” és a történeteket. A kéziratot Ózd város fennállásának 700. évi évfordulója alkalmából adta át, a városnak.

Az átadásról így ír:

„Az évforduló alkalmából szeretnék átnyújtani kedves városunknak és a palócságnak egy csokorra valót e régi történetekből, tisztelettel adózva egykori bajtársaim emlékének.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Arvisura, identitás, Legenda, Magyar | Címke: Arvisura | Szóljon hozzá most!

Ősiségünk

A Magyar nyelv és a magyar történelem, kérdései.

A Magyarországon, a Kárpát-medencében élő népek nyelvének alakulása szorosan összeforr a magyar nyelv eredetével.

A nyelvünk, a magyar nyelv, magában hordozza a világ történelmét, a világ vallásait, a tudományokat.

Ezért titkolják előlünk.

Mondja Kiss Dénes, másokhoz hasonlóan, mintha a „Marsról” jött volna.

Valamikor a rendszerváltás után, amikor a Fidesz hatalomra került, volt Orbán Viktornak egy elszólása:

„Azt mondták, mindent meg szabad tennünk, mindet! Nincsenek tabu témák, mindenhez hozzá lehet nyúlni, meg lehet változtatni!

Csak egy dologhoz nem nyúlhat senki az a nyelv!”.

Visszanézve ez így is történt!

Valószínű pontatlanul idézek, de megmaradt bennem ez a gondolat azóta sem hagy nyugodni. Miért ez a nagy titkolózás, kik mondhatták, hol mondhatták és főleg miért?

Ekkor kezdtem el foglalkozni a magyar nyelvel azóta sok minden megvilágosodott előttem. Ilyen a történelem hamisítás.

Mivel több esetben látom a vitákat az alternatív történelmi álláspontok, és a „Tudományos”, vagy annak mondott felfogás között mindig eszembe jut a fenti elszólás.

Úgy gondolom, hogy rengeteg, kitűnő alternatív történelmi írás létezik a témában. Lássuk be, ezek mind csak egy-egy szeletét tartalmazzák a valóságnak. Vannak átfogó művek, vannak kitűnő részterületekkel foglalkozók. A gond az, hogy a mai tudományos szemlélettel vizsgálva mindegyikben találhatók kifogásolni valók. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Blog, Mag, Magyarság, Ősmagyar | Címke: Blogkönyv, Jegyzet, Nyelv, Ős magyar nyelv, Ősmagyar, Ősnyelv | Szóljon hozzá most!